Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 

Kedves Látogató!

Ezen az oldalon azokról az EMBEREKRŐL emlékezem meg, Képakik életem mindennapjaiban sokat jelentettek. Segítették fejlődésemet, vagy éppen munkám során csapatom részei (voltak). A felsorolás nem teljes, és egyben szubjektív. Akikről írok, szintén hibázó emberek, mint ahogy mindannyian. Életük azonban útjelző volt, illetve útjelző lehet most is. Talán voltak, vannak olyanok, akik úgy érzik, hogy sokat  tettek értem, de ez nem épült be saját élménnyé. Ez az oldal aonban feltétlen üzenetértékű, hogy érdemes és igen Képértékes együtt munkálkodni, egymásra figyelve élni. Sok ember gondolja azt, hogy képes "önmagát megvalósítani". Szerintem ilyen nincs. Minden sikerhez, minden pozitív eredményhez több segítőn, jóakaratú emberen keresztül vezet az út. És sohasem helyes elfelejtkezni azokról, akik előresegítenek bennünket. Illik megemlékezni róluk, és szóvá tenni Emberségüket. Ezért született ez az oldal.

Család - Neveltetés, iskolák - A munka világa -
A lelki erő - Nálam nélkül semmit...

_______________________________________

Család

Édesanyám, aki rendkívül nehéz házasságban él mindmáig, végtelen szeretettel és türelemmel hordozta mind édesapán súlyos betegségét, indulatoskodását, dühkitöréseit, igazságtalan vádjait. Számomra örök példa, hogy  minden körülmények között - megszégyenítve, meggyalázva, megverve,  kiközösítve is maradhat EMBER az ember. Türelmesen nevelt bennünket,  mindhármunkat. Lassan 45 éve dolgozik idősek otthonában nővérként. Munkáját mindig nagy lelkiismeretességgel,  kiégés nélküli  szeretettel végezte és végzi nyugdíjasként is. Házassági fogadalmához hű maradt. Sokan talán jogosan is felteszik a kérdést, hogy miért? Talán társfüggésből, talán megfélemlítve, érzelmileg zsarolva. Az Úr tudja. Kívánom hogy Ő maradjon vele mindörökre, adjon bölcsességet néki a mára is kijutó küzdelmekhez. Tőle tanultam meg a nehéz természetű emberekkel is együtt dolgozni. Nélküle nem olvashatnád e sorokat, és nem kaphattam volna temérdek áldást az Úrtól, hogy igen felelős munkámat végezhessem. Csapatom tagja.

Feleségem, aki 4 éves korától a leukémia folyamatos árnyékában nőtt fel Kép meleg szerető családban. Emberileg várható életünk felénél azt mondhatom, hogy összesen néhány évet tölthetett úgy, hogy egészségesnek érezte magát. Talán e sorokat is olvasva sok ízületi, izom- és csontfájdalmat él át. Az orvosok tanácstalanok. Lehet, hogy állapotán nem is tudnak segíteni, mivel a gyermekkori sugárkezelések mellékhatásai most jöhetnek elő. Nem mindenkinél van ez így, nála lehet. Tőle tanultam meg a magyar nyelvet sokkal jobban használni, mint korábban. Sohasem leszek jó szónok, jó könyvíró, de talán már érteni lehet, amit leírok, és talán senki sem szalad ki a teremből, ha beszélni kezdek egy-egy témáról. Jó, hogy szereti anyanyelvünket, a gyerekeket, a jó zenét. Középiskolai magyartanár éveiben, és azóta is sokat tanultam tőle a következetes és határozott nevelői beállítódásról.  A gyermeknevelésben teljesen egy hullámhosszon tudunk gondolkodni, nagyon nehéz eseteket is bevállalt velem, és betegsége ellenére meg-megújuló bátorsággal dolgoztunk együtt  a rászorulókért. Ami még nagyon sokat jelent részéről, hogy minden esetben feltétlenül számíthatok jóindulatára minden hibám ellenére. Biztonságos és hűséges emberi háttér. Nélküle megint sokkal kevesebb lennék. Köszönöm e helyről is neki. Ő is csapatom tagja.

Kép Anyai nagymamámnak is nagyon sokat köszönhetek. Kisebb gyermekkorunkban többször eljött otthonunkba nyugodt, békés légkörével felüdíteni. Mindig hozott nekünk kiváló krumplis pogácsát. Néhányszor megengedte apukám, hogy náluk nyaralhassunk. Rá mindig úgy emlékszem, hogy menedékem lehetett volna, ha otthonról elmentem volna. Főiskolai felvételemkor attól tartva, hogy nem kapok kollégiumi férőhelyet, úgy gondolkodtam, hogy nála ellakhatok, hiszen Jászkisérről Jászberénybe be lehet járni busszal. Mivel kollégiumi férőhelyet kaptam, így két-háromhetente látogattam meg. Ezúton megköszönöm neki nagy szeretetét, az életbe és Istenbe vetett példamutató hitét, türelmét, imádságait.

Lap tetejére

_______________________________________

Neveltetés - iskolák

Wolf Péterné Zsuzsa néni és Rózsa néni, akik az általános iskolai kórusunkat vezették. A magyarországi szocializmus idején nem voltam sem Kép kisdobos, sem úttörő, ennek következtében mint társadalmat bomlasztó magatartású gyerek nem számíthattam túl jó előmenetelre. Ennek ellenére az ő közreműködésükkel szólót énekelhettem a Kossuth Lajos Katonai Főiskolán, részt vehettem a kórus rádiófelvételein, fellépésein. Rózsa néni a 8. osztály végén, a rendszerváltás pillanataiban elhívott lakására, egy kiváló kabátot kaptam tőle ajándékba. A legnagyobb együttérzéssel, megértéssel sok szerencsét kívánt továbbtanulásomhoz. Köszönet érte.

Szeretettel és jó érzéssel emlékezem vissza általános iskolai osztályomra és Mócsai Györgyné Lenke nénire, felsős osztályfőnökömre.. Az otthonérzet csak házasságkötésem után alakult ki bennem, így az osztályközösségem is részben pótolta az otthon kiszámítható melegségének hiányát. Köszönöm ezúton nekik.

E helyről meg kell emlékeznem Íjgyártó Bálint kiváló gimnáziumi osztályfőnökömről. Matematikát, fizikát és technikát tanított. Már nyugdíjas éveit tölti. Mi voltunk az utolsó előtti osztálya. Szigorú, kemény, de mindig emberséges volt. Óráin rendet tartott.  Egy eset:  Egyik osztálykirándulásunk alkalmával a Szentendrei szigetre utaztunk, kempingben sátoroztunk. A kirándulás két napos volt, péntek-szombat.  Anélkül, hogy szóltam volna, péntek este hazamentem, mert családunk már akkor is szombatot ünnepelt. Nem mertem szólni, mert tartottam attól, hogy nem enged majd el. Azonban hétfőn újra találkoztunk. Az egész esetre az óra elején egy percet szánt, figyelmeztető szavai mögött sugárzott megértő szeretete, mondandója végén kaptam egy "barackot". A matekos érettségi dolgozatom javítása után sajnálkozva mondta, hogy  ebben az évben már nem adhat többletpontot a második megoldásokra. Nem bántam. Szerette volna, ha matek-fizika szakra megyek egyetemre továbbtanulni. Még ma is úgy érzem, hogy nyugdíjba vonulása után szívesen látott volna a helyén. Áldja meg őt az Úr szigorú jóságáért.

A gimnáziumi osztályközösség is otthont pótló szerepet játszott életemben. így emlékük maradandó és kitörölhetetlen. Ők nem tudták, hogy Kép honnan érkezem nap mint nap iskolába, és hova térek haza. Sokszor izzadtan loholva értem be egy-két perccel a tanár előtt az első órára, mert éppen suli előtt kaszálógéppel dolgoztam, vittem füvet a kecskéknek, meg fejtem ki vagy 10-12 liter tejet. Délután természetesen lehetett folytatni az állatokról való gondoskodást meg egyéb ház körüli teendőket, hogy nehogy "lustaságon érjék" az embert. A hazatérésem feszültsége a kiszámíthatatlan hangulat volt, az iskolába lépés feszültségét pedig a szóbeli tanulnivalóból való készületlenségem jelentette, de valahogy az Úr mindig gondoskodott róla, hogy ép ésszel átjussak ezeken az akadályokon. Köszönöm kedves osztálytársaimnak, hogy feltétel nélkül elfogadtak, befogadtak. Jó, hogy közülük többel most is tarthatom a kapcsolatot.

Tizennégy éves koromtól testvéreimmel önállóan jártunk táborozni Bózsvára, a Zemplénbe.Kép A nyári táborok idején a konyhán dolgoztam. A hétről hétre változó turnusokon mindig igyekeztem alkalmazkodni a kisközösséghez, így hibáim ellenére is elfogadásra és szeretetre találtam. Ezeknek a nyári táboroknak köszönhettem azt, hogy az otthoni nehézségeket átvészeltem a iskolai szünetek idején.

1993 nyarán izgalommal vártam Apátistvánfalván táborozva, hogy milyen ponthatárt húznak meg a Jászberényi Tanítóképző Főiskolán. Örömmel Kép olvastam az újságban, hogy szerzett pontjaim bőven elegendők lesznek a felvételhez. Az alkalmassági vizsgán ugyanezen év tavaszán rajzból ugyan kérdőjelet kaptam, de ígéretet tettem rá, hogy igyekszem fejlődni. Így felvettek. Papp Géza évfolyamtársam és barátom már tanulmányaink kezdetén hívott a diákvezetésbe. Nem szerettük volna, hogy olyan hallgatók alkossák a diákvezetői elitet, akik inkább  "bulizáson" törik a fejüket. Ekkor lettem a Hallgatói Önkormányzat elnökhelyettese. Később munkát vállaltam a Kollégiumi Bizottságnál, ahol csapatban dolgozva új felvételi lapot és szabályzatot dolgoztunk ki a kollégiumi felvételhez. Itt szeretnék megemlékezni kiváló munkatársaimról, egyben évfolyamtársaimról, Váczi Virágról, aki jelenleg a médiában tudósítóként is dolgozik, és Csáki Éváról, aki hosszú évek óta elismerésre méltó munkát végez a tanítói és a nyelvoktatói területen. Másodikos hallgató koromtól kezdve azonban a Diákjóléti Bizottság munkájának irányítását vettem át. Az akkori három fős munkaközösséget hét főre bővítettük, továbbá igyekeztünk minden hallgatói csoport képviselőit bevonni az ösztöndíjszámításba. A diákok támogatására szánt keretösszegből tanulói közösségenként három alapot hoztunk létre, és ezeket osztottuk szét meghatározott szempontok szerint rangsorolva. A tanulmányi ösztöndíjalapot a átlaghoz viszonyított eredmények alapján határoztuk meg. A szociális alapot rászorultsági elven, az albérleti támogatást pedig az albérlet költségei függvényében osztottuk el. Akkor egy félévben körülbelül 25 millió forintról kellett döntenünk. Ez óriási felelősség, de úgy emlékszem vissza erre az időszakra, hogy csapatunk egységes volt. A felmerülő kérdéseket és problémákat mindig meg tudtuk beszélni, és hallgatótársaink is elégedettek voltak munkánkkal.

Az első főiskolai év kezdetén a tanítói szak mellé az ének szakkollégiumi külön képzést választottam, így ének-rajz szakos csoportomban egyedüli fiúként kezdtem az Kép első éves hallgatóknak kijutó akadályokat. Hálás vagyok azonban minden csoporttársamnak, akikkel együtt énekelhettünk, készülhettünk a karvezetői vizsgára., akik jó közösségként elfogadtak, segítettek tanulmányaimban. Jó mindmáig visszaemlékezni rájuk, bár a diákvezetői elfoglaltságom miatt kevesebb időt tölthettem velük, mint amennyire szükség lett volna. Emiatt még most is fel-felbukkanó lelkiismeret-furdalásom van. Hasonlóan jártam a szociálpedagógus csoportommal is, több időt kellett volna velük tölteni, de az utolsó két évet már munka mellett végeztem el, így nem lehettem a közelükben. Ezúton elnézést kérek tőlük.

A főiskolára kollégiumi közösségből járhattam. Kép Két szobatársamról szeretnék megemlékezni, akik igazi barátaim lehettek, és még ma is hasonlóképpen érzek irántuk. Varga Bálinttal három évet tölthettem együtt jóban-rosszban. Sokat jelentett barátsága, elfogadása. Többször főztünk együtt, mentünk el szórakozni, beszélgettünk az Istenről, a teremtés kérdéseiről, mindketten a magunk nézőpontjából. Kesztyűs Zsolt barátom négy évvel különválásunk után még esküvőnkre is elutazott, és volt nálam látogatóban többször Nágocson, munkahelyemen. Kár, hogy a távolság messzire vitt bennünket egymástól. Jó lenne velük is találkozni.

Lap tetejére

_______________________________________

A munka világa 

A nágocsi nevelőszülői munkaközösség 1997 szeptemberében fogadott munkatársaként. Fiatal voltam, alig 23 éves, amikor végzettségem miatt Kép szakmai vezető lettem kevés tapasztalattal. Igyekeztem mindenkivel jó kapcsolatot kiépíteni, aminek következtében könnyebben elfogadtak és befogadtak mind a nevelőszülők, mind a gyermekek. Sok programot igyekeztem szervezni, zenét tanítottam a bürokrácia labirintusainak bejárásán túl. Ezúton mondok köszönetet nevelőszülő kollégáimnak és mindazon gyermekeknek, akik elfogadták munkámat szervezett programjaimat. Köszönöm, hogy egy csapatot alkothattunk és jelenleg is egy közösséget alkotunk.

Szeretnék név szerint megemlékezni azokról, akik közvetlen beosztottaim voltak, akik legjobb tudásuk szerint végezték az éppen rájuk bízott feladatokat. Ottóné Bartalos Zsuzsanna és Kiss Zsuzsa nevelőszülő tréner kollégáim több csoportot is képeztek nagy emberséggel és jó szakmai felkészültséggel. Bartalos Zsuzsa több évet dolgozott nevelőszülői tanácsadóként is. Ő és családja volt az, aki fiatal korom ellenére teljes mértékben egyenrangú szakemberként kezelt, és ameddig nem készült el a szállón a szobám, ingyen otthonukban lakhattam., étkezhettem. Nevelőszülői tanácsadói munkakörben feleségem, Boglárka másfél évet, Tánczos András három évet, Ducza Ágnes pedig most is folyamatosan  mellettem dolgozik, csapatom része. Köszönet munkájukért.

Szeretnék csapatom további tagjairól is megemlékezni, akik éveken keresztül kitartóan dolgoztak az irodai feladatok ellátásában. Pintér Róbertné Marika gyermekvédelmi ügyintéző, aki a személyenként néha több száz oldalas dokumentációkat vezeti mind a mai napig mindazoknál, akik intézményeink ellátottjai voltak és lesznek. Keresztes Endréné Marcsi, aki mind intézményeink munkatársainak fizetését, minden további hivatalos adminisztrációt, levelezést, gazdasági ügyintézést végez. Mindketten egyben nevelőszülő kollégák is.

A nevelőszülői hálózatunk gyermekeiért sokat dolgoztunk szabadidős programok szervezésében is, így több pedagógus munkatársam is dolgozott gyermekfelügyelőként. Köszönet Fekete Júliának és Sztakó Évinek, akik jó egy-egy éven keresztül dolgoztak velem tanító és napközis nevelőként nagy elkötelezettséggel és meleg szeretettel. Jelenleg is lelkes kollégám a szabadidő szervezésben Ducza Ági, aki nevelőszülői tanácsadói feladatai mellett végez hasonló munkát, és köszönet volt diákomnak, Keresztes Móninak, aki mostanra kiváló munkaerőként szerény jövedelemért a kisgyermekek ellátásában, felügyeletében is nagyon sokat fáradozik. Nagyon örülök nekik, hogy velük dolgozhatom együtt.

Lap tetejére

Kép Nágocsra kerülésem után nem sokkal óraadóként dolgozni kezdtem a helyi általános iskolában. Hálás vagyok, hogy igen értékes emberekkel ismerkedhettem meg a tantestületben, akik nem csupán ismeretet, tananyagot adtak és adnak át a diákoknak, hanem lehetőségeik, eszközeik minden területét kihasználva szeretnék átadni a gyerekeknek az igaz Emberséget. Szeretek velük együtt dolgozni.

Köszönet a nevelt gyermekeinkből, nevelőszülőkből, ismerőseinkből Kép és barátainkból szervezett kórusunknak, akikkel már számtalan fellépésünk volt Somogy, Tolna és Baranya megye számos városában, templomokban, művelődési házakban. A kórusmunkát számos zenész egészítette ki, hogy jótékonysági koncertjeink magas színvonalúak lehessenek. A koncertek videofelvételei itt elérhetők. Ebben a munkában is egy csapat vagyunk.

Köszönet Jonathán tisztjeimnek, akikkel már számos szabadidős programot szervezhettünk Somogy megyében. E programokban nem csupán a gyerekeknek tellett jó kedve, hanem mindannyian nagyon jól éreztük magunkat, és főként nagyon sokat tanultunk egymástól és a fiataloktól. E csapatról külön honlap is készült mely látogatója lehetsz itt.

Szeretnék megemlékezni Kiss Zsolt barátomról, aki főnököm bátyja. Siófokra költözésük után ismertem meg videós munkáját, tőle "lestem el" a videovágás fortélyait, amit azután már saját vágóprogrammal Kép gyarapítottam. Zsolt továbbra is igen elkötelezett ebben a munkában, és példaértékű anyagi áldozatok árán fejleszti technikai bázisát, honlapját, az adventvideo.hu oldalt. Felesége, Kissné Benkő Tünde pedig főszervezője, egyben rendkívüli segítőtársam a jótékonysági koncertjeink megszervezésében és lebonyolításában. Olyan embereknek ismertem meg őket, akikkel lehet és érdemes csapatban dolgozni. E percekben is szeretettel gondolok rájuk.

Kép Legújabb csapatom, a Rehabilitációs Ház munkatársi közössége, ahol főként gyógyulni vágyó alkoholbetegekért dolgozunk együtt. A 4-6 hónapos terápiában nagyon sokat segítenek azok, akik már a felvett betegek közül egy-két hónapot eltöltöttek velünk. Bátorító tisztelettel és megbecsüléssel viseltetnek egymás iránt és a segítők alkotta stáb iránt. Jó megtapasztalni ilyen közösséget, ahol a kölcsönös megbecsülés és tisztelet feltétlen alapelv. Ahol az őszinteség megfelelő tapintattal is társul. Ahol olyan felnőtt emberekkel találkozhatok, akik akarnak változni, és változnak is. Sokat lehet tőlük tanulni.

Lap tetejére

_______________________________________

A lelki erő

Szabó Attila biológia-rajz szakos tanár, aki 19 és fél éves koromban egy olvasótáborban pár percet rám szánt. Kettesben ültünk egy zempléni panzió szobájában, az emeletes ágyak között. Akkor azt mondta: Tibikém, neked igehirdetőnek kellene lenned. Akkor és ott ez a mondat nagyon mély benyomást tett rám. Elkötelezetten foglalkozott fiatalokkal, középiskolásokkal és főiskolásokkal. Ő is csapatban dolgozott, mindig voltak főként pedagógus munkatársai, akik fontosnak tartották az olvasótáborok megszervezését, a fiatalok lelki nevelését.

Kép Szeretnék köszönetet mondani ifjú korom olvasótáborai szervezőinek: Horváth Zsuzsának, Éles (Urbán) Erikának, Bahorecz Ilonának, Nagy Áginak, Szabó Attilának, és mindazoknak akik a kiváló programok hűséges szervezői voltak. A táborokban is sokat alakult pozitív istenképem, olyan közösséget tapasztalhattam meg a csillagos ég alatti tábortűz mellet, amely szintén kitörölhetetlen emléket jelent mind a mai napig. Ekkor szerettem meg az irodalmat, a novellákat, a verseket, a sorok értelmét kutató gondolkodást.

A főiskolás tanulmányaim mellett Farmosra jártam gyülekezetbe. Kevesen voltunk, de ott töltött időm alatt egyre többen lettünk. A kis ifjúsággal sokat énekeltünk szombat délutánonként, szolgálati területeket kerestünk. Jártunk együtt bibliai témájú újságokat osztani, idősek otthonába énekelni, szerveztünk evangélizációs alkalmakat. Egy csapat voltunk. Köszönöm nekik.

A farmosi gyülekezeti éveimben ismertem meg közelebbről a Vaczlavik családot. A család három gyermekével kezdtem el foglalkozni a gyülekezetben, mint kezdő gyermektanító. Többször ebédeltem és szálltam meg a családnál. Köszönöm mindazt, amit értem tettek. Rajtuk keresztül ismerhettem meg Németország egy kicsiny falujában a Seethaler családot. Ildikó Seethaler, az édesanya  és családja  kétszer három hétre teljesen ingyen, sőt útiköltségemet is támogatva fogadott családjába kitüntetett vendégként. Sokat foglalkozhattam akkor ott a kisgyermekeikkel, akik mára már nagy kamaszok. Befogadásuk, önzetlen szeretetük, anyagi áldozatuk mindmáig megható örök emlék. Ők beszéltek rólam gyülekezetükben egy idős hetven éves hölgynek, aki szerény nyugdíját takarítási munkával egészítette ki. Takarékoskodott, és egyszer az Úr arra indította, hogy küldjön részemre 1000 márkát (113'000 Ft). Míg ő dolgozott és megtakarított pénzét útra bocsátotta, addig én azon gondolkodtam, hogyan hallgatja meg az Úr imádságomat, hogy gondoskodjon a 100'000 Ft főiskolai tandíjamról, amit aktuálisan be kellett fizetnem.

Megemlékezem Wolfgang Köbelről, aki pályakezdő koromban a következő mondattal ajándékozott meg: "A problémák azért vannak, hogy oldjuk meg  őket." Wolfgang akkor a Reménység Alapítvány kuratóriumának elnöke volt. Tudom, hogy ő is minden helyzetben figyelembe vette és most is figyelembe veszi Isten ígéreteit. "Vessed az Úrra a te terhedet, Ő gondot visel rólad és nem engedi, hogy valamikor ingadozzék az igaz." (55. zsoltár 23.) A problémák többségét természetesen nem fogjuk tudni egyedül megoldani, de erre nincs is szükségünk, mivel Gondviselőnk a legkisebbnek tűnő nehézségben is biztos támaszként szeretne segíteni.

Itt szeretnék megemlékezni közvetlen főnökömről, Kiss Szilveszterről, aki Juhász Ernő ajánlására vett fel dolgozni 1997 szeptemberében a Reménység Alapítványhoz Nágocsra. Szilveszter és felesége részéről mind a mai napig egyre növekvő tiszteletet, megbecsülést érzek, mind fejlődő szakmai munkámban, mind emberi tulajdonságaimban. Ha "problémájuk akadt velem", mindig számíthattam egyenességükre, és ekkor is először egyenesben informálódtak és kérdeztek tőlem, azután mondták el, hogy ezt és ezt... problémának látják. Köszönet érte. Jó ilyen lelkületű csapathoz tartozni.

Az "elsők" mindig sokat jelentenek minden embernek, főként ha megbecsüli őket. Az első gyermekek, akiket taníthattam a farmosi gyülekezetben, Vaclavik Kati, Anna és Orsi. Az első keresztségi tanulóm, Keresztes Endre, aki mindvégig hűséges, kitartó munkatársam. Az első ifjú pár, akik felkértek, hogy menyegzőjükön beszéljek, Kuti Hajnalka (Iró-Kiss Hajnalka) és Kuti Dávid. Az Úr legyen és maradjon velük!

Lap tetejére

_______________________________________

Nálam nélkül semmit...

"Maradjatok énbennem..., mert nálam nélkül semmit sem cselekedhettek" - mondja Jézus (Ján 15,4). Én mindezt tapasztalatból tudom. Aki ismeri gyermekkoromat, neveltetésemet, az pontosan tudja, hogy jelen pillanatban alkoholista, pszichiátriai beteg is lehetnék éppen valahol a társadalom perifériáján. Minden siker, eredmény, előrehaladás csakis a Mindenható Kép Istennek köszönhető, aki támogatott abban, hogy kiváló osztályfőnököm lehessen a középiskolában, bár eredetileg nem is abban az osztályban indultam volna. Aki segített a főiskola kiválasztásában, az ottani előmenetelben, aki munkahelyet szervezett még tanulmányaim befejezése előtt, aki előre gondoskodott harmadik főiskolai szakom elvégzéséhez szükséges tandíjról, aki naponta segít a különböző igen bonyolult helyzetek megoldásában.

J. S. Bach "életmottójával" teljesen egyetértek:
SOLI DEO GLORIA!
Egyedül az Istené a dicsőség!