Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 

1974 decemberében születtem Szentendrén a család első gyermekeként. Apukám hivatásos gépkocsivezetőként, anyukám idősek otthonában ápolóként dolgozott. Húgom másfél évvel később, öcsém hét évvel később született. Mindhárman helyben jártunk zenetagozatos általános iskolába, utána a Móricz Zsigmond Gimnáziumot látogattam nagy előszeretettel. Főiskolára 1993-ban jelentkeztem, és a Jászberényi Tanítóképzőn két önálló szakot is elvégeztem. Nagyon szerettem a tanító szakot is, és kiváló kollégáktól tanulhattam szociálpedagógus hallgatóként a szociális munkát és a gyermekvédelmet, amelyben jelenleg is főállásban dolgozom.

Gyermekoromban is nagyon szerettem a kortársi közösséget, most is szívesen emlékezem mind az általános iskolai, mind a középiskolai osztálytársaimra, osztályközösségekre.

A Tanítóképző mellett Örömmel jártam a Sola Sriptura Teológiai Főiskola Bibliaoktató szakára, amit 1998-ban jó eredménnyel zártam. A tanító szakot és a szociálpedagógusi oklevelemet Isten kegyelméből kiváló eredménnyel szereztem meg 1999-ben. A hallgatói lét folyamán sokat tanultam diákvezetőként közösségek szervezéséről, szabályozásáról, amit jelenlegi munkámban is tudok kamatoztatni.

1997-ben meghívtak dolgozni Nágocsra, jelenlegi munkahelyemre gyermek-felügyelőnek, programszervezőnek. 1998-ban vállaltam  a Reménység Gyermekotthon Nevelőszülői Hálózatának szakmai vezetését. Emellett jártam egyéni tanrendes hallgatóként megkezdett főiskolámra, amit 1999-ben fejeztem be.

Szabadidőmben főként a nyári szünetekben Bibliatáborokba jártam gyermekeket tanítani, itt ismertem meg feleségemet is. Boglárkám Tolna megye székhelyén született és nevelkedett, a Pécsi Egyetemen bölcsész - magyar szakos - diplomát szerzett. 2001. júliusában házasodtunk össze, 2005 májusában született egyetlen gyermekünk, Nátán. A terhesség és a gyes ideje alatt ő is elvégezte a Sola Scriptura Főiskola bibliaoktatói szakát, valamint Kaposvári Egyetem gyógypedagógia szakát.

2004 óta dolgozunk nevelőszülőként is, elsőnek egy 16 éves büntetett előéletű fiút fogadtunk családunkba, nagykorúvá válásáig maradt velünk. Nátánunk két éves volt, amikor egy 13-éves hetedik osztályos diáklány érkezett hozzánk, őt családba fogaduk, de édesapja hatására fél év után hozzá költözött, és még most sem fejezte be az általános iskolát. Pár hónapot töltött el nálunk egy 19 éves fiatal fiú, akinek sikerült otthonteremtési támogatást igényelve Kaposváron házat vásárolni, hogy ott gyakorolhassa önállóságát. 2009 nyarától pedig két kedves kislány költözött otthonunkba, akiknek a testvérei szintén itt nevelkednek nágocsi nevelőszülőknél.

2010-ben bíztak meg a Reménység Rehabilitációs Ház intézményvezetői tisztségével. Erre a 12 férőhelyes bentlakásos intézménybe olyan emberek érkeznek, akik szeretnének megszabadulni elsősorban az alkoholfüggőségüktől. 2011-ben a Reménység Családok Átmeneti Otthonának irányításával bővült igen felelősségteljes megbízatásom. Itt 20 férőhelyen adunk olyan családoknak otthont, akiknek el kellett menekülniük otthonukból többféle krízishelyzet okán.

________________________________________

Kivé legyek?

Aki most e sorokat olvasod, akár a véletlennek tudod létedet, akár tervszerűnek hiszed születésed, egyszer elmúlsz velem együtt. Ezt az időt elbulizhatjuk, elszórakozhatjuk. Szenvedhetünk a kényelemtől és a jóléttől, örülhetünk a nehézségek közepette is. Ez idő alatt maradhatunk olyanok, mint amilyennek megszülettünk, és amilyennek neveltek, és lehetünk attól még sokkal rosszabbak is. Én egyiket sem szeretném.

Hibázó gyermek, gyarló ember voltam, vagyok, és lesznek hibáim még ezután is.  Azonban kötelességemnek tartom, hogy amiben helytelenül cselekedem, azt elismerjem, azzal nézzek szembe, és szükség esetén kérjek segítséget a változtatáshoz. Szeretnék azok közé tartozni, akik napról napra nyitottak a helyesebbre, saját és mások kárából akarnak és tudnak tanulni. Szeretnék hinni abban, hogy egy problémás helyzetben legalább két megoldás esetén már lehet a jobbat, az igazabbat választani.

Hiszem, hogy Teremtőm gondoskodott útjelzőről. Az Ő célja, hogy irántunk való jó szándékát, jó indulatát, szeretetét megmutassa az evangéliumokban, a Bibliában. Tanácsoljon úgy élni, hogy tiszta lelkiismerettel térhessünk esténként és életünk végén nyugovóra. Tudom, hogy ez az út keskeny, rögös, nehéz, nem vagyunk túl sokan, de életünket és munkánkat örömmel és áldással végezhetjük. Szeretném, ha Uram örülne nekem. Örülne annak, hogy életét értem is feláldozta, örülne annak, hogy gondoskodhat mindennapi kenyeremről, családomról, munkámról, baráti kapcsolataimról.

Szeretnék mindent napról napra jobban, árnyaltabban, bölcsebben gondolni, mondani, tenni vagy éppen hallgatni, és szeretnék napról napra kevesebbet hibázni döntéseimben, feladataimban, munkámban. Tudom, hogy ez magamtól, önállóan lehetetlen vállalkozás, és helytelen cél is. De azt is tudom, hogy naponta Isten segítségét kérhetem ehhez a gondolkodásmódhoz, életvezetéshez, és ő készséges a valóságban is segítségemre lenni, belső tartást adni.

Ha pedig az ember napról napra jobbá lesz, élete értékesebbé válik, személyisége, jelleme fejlődik, akkor elnyerheti Isten ajándékát, aki megbocsátja és eltörli megbánt és elrendezett bűneinket. Ezután pedig irántunk való elkötelezett feltétel nélküli szeretetéből valódi, kreatív, és határtalanul fejlődő örök élettel ajándékoz meg országában. Ennek a lehetősége valóság.

________________________________________

Helyem a családban

Kép Családfő vagyok annak minden örömével, áldásával, felelősségével. és nehézségével. Egyedül ezt a feladatot sem tudom vállalni. Szükségem van a Gondviselő vezetésére. Az én feladatom a család anyagi fenntartásán túl a szellemi és lelki vezetés, de minden estben figyelembe kell vennem a feleségem, és gyermekeim aktuális helyzetét, problémáikat, és a döntéseket közösen kell meghoznunk.

Kép Figyelnem kell arra, hogy Bogocskám boldog feleség és édesanya lehessen, hogy érezze feltétel nélküli szeretetemet, számíthasson rám gyakori és szűnni nem akaró betegségeiben. Tudhassa, hogy hűséges maradok hozzá életünk végéig, és szeretni fogom szüleit, rokonait. 

Kép Felelősek vagyunk azért, hogy gyermekeink ismerjék a tiszta lelkiismeret titkát, legyenek érzékenyek mások problémáira, és soha ne hárítsák hibáikat, vagy azok következményeit másokra. Tudjanak szorgalmasan és önállóan tanulni, keressenek értékes életcélokat, tanuljanak meg szorgalmasan dolgozni, és örülni minden apró sikernek. Ismerjék az egészség megőrzésének útját. Ha lehet, ne függjenek az édességektől, a számítógéptől, a tévétől, a bulizós alkalmaktól... Szeressék egymást, a természetet és óvják azt. Szeressék a jó Istent, akitől életüket kapták, és akinek felelősséggel tartoznak velünk együtt.

Kép Apaként tudnom kell, hogy én is voltam gyermek. Ha hibázni látom gyermekeimet, kevés lesz az, hogy igazam van, irgalmasságra is szükség lesz. Felnőttként - bár határozott iránymutatást várnak tőlem - döntéseimet alázattal és szelídséggel kell meghoznom.

________________________________________

Helyem a munka világában

Gyermekkoromtól iskola után is sokat dolgoztunk. Akkor bántam, ma örülök neki. 8 évig méhészkedtünk, és a mézet 250, 500, és 1000 g-os kiszerelésben árultuk is üzletekben. Sokszor volt feladatunk, hogy iskola után mézet csomagoljunk. A téli tüzelőért a család maga járt ki kézi szerszámokkal az erdőre, és szamaras kocsival húztuk haza a fát 4-5 km távolságról is. Középiskolás éveimben a ház körüli feladataim közé tartozott a 20-25 kecske ellátása: fejés, etetés, kaszálás, szénaforgatás, szénagyűjtés, trágyázás, mikor mit kellett velük rendszeresen tenni. Szerettem a kertet, így igyekeztem néhány ágyást is rendben tartani.

Édesapám középiskolás éveimben munkanélküli lett, így régi szakmájával kezdett el foglalkozni. A kosárfonás is igen szerény jövedelmet hozó munkaigényes tevékenység. Így nem ismeretlen számomra a vesszőgyűjtés és "háncsolás" sem. Ez is a "házi feladataink" közé tartozott.

Nyaranta alig vártam, hogy kiszakadjak az otthoni környezetemből, ekkor tábori konyhán vállaltam munkát. Szerettem a csapattal együtt dolgozni. Nem esett mindig jól, amikor járvány idején én letten a mosdók fertőtlenítésének felelőse, de megtanultam, hogy minden munkát meg kell becsülni.

A főiskolai kolléguombólól havonta egy-két hétvégét hazalátogattam, hogy otthon is segítsek egy kicsit. Egy ilyen látogatás egyik alkalmával roppantottam meg derekam, ami sajnos azóta is gyakran visszatérő fájdalmat okoz. A részben vegán (csak növényi eredetű étrend) életmódra áttérés is segített valamelyest e betegség enyhítésében.

Főiskolai tanulmányaimhoz már szüleim nem tudtak támogatást adni, és őszintén szólva nem is akartam kérni. Kedves olvasóm: azt biztosan te is tudod, hogy akitől támogatást fogadsz el, afelé kötelezettségek is jelentkezhetnek. Nem szerettem volna semmilyen függőségi viszonyban maradni édesapámmal igen domináns - csak az ő elképzelése követhető - gondolkodásmódja miatt. Családi pótlék sem járt főiskola mellé, így a szerény ösztöndíj kiegészítéséül korrepetálási munkát rendelt Gondviselőm, hogy meg legyen a mindennapi kenyerem. Minden napra jutott szerény eledel. Volt olyan, hogy kimaradt egy-két étkezés, de ez még nagyon messze van a világ végétől. A második főiskolai tanévtől kezdve a matek korrepetálásra már túljelentkezés volt, így néha bátorkodtam elmenni a főiskola éttermébe is a vegetáriánus menüből választani. Önkéntes munkát vállaltam a diákéletben is, mert úgy éreztem, hogy tudok értelmes dolgot tenni a hallgatókért. Részt vettem a Hallgatói Önkormányzat és a Kollégiumi Bizottság munkájában is, és két éven keresztül vezettem a Diákjóléti Bizottságot általában jeles tanulmányi eredmény mellett.

Tanulmányaim befejezte előtt meghívtak Nágocsra a Reménység Gyermeksegély és Rehabilitációs Alapítványhoz dolgozni. A takarítók bérével kezdtem, ami nem volt elég a tandíjra, meg a mindennapi kenyérre sem, de az Úr gondoskodott rólam. Németországból, általam ismeretlen idős hölgytől takarításból megszerzett megtakarítását küldte el számomra, így a tized elkülönítése után is egy összegben ki tudtam fizetni a két évre szóló tandíjat.

Itt, Nágocson sem volt még alkalmam az elmúlóban levő lassan másfél évtizedben unatkozni. Korrepetáltam a közeli általános iskolákban, óraadóként dolgozom jelenleg is alsó és felső tagozaton is. Erről az időszakról tömören olvashatsz a letölthető szakmai önéletrajzomban is.

 ________________________________________

Küldetéstudat

Küldetésemnek tekintem, hogy azokkal akikkel kapcsolatba kerülök, a reménységet, a derűt, az "érdemes küzdeni" lelkesedését adhassam tovább. Összekapcsolhassam az ellankadt kezeket azzal az Erőforrással, és azzal a Hatalommal, aki naponta gondot visel rólunk, aki feltétel nélkül szeret, és aki mindent megtesz azért, hogy jobbá lehessünk.

Merre tovább? A Mindenható tudja!