Keresztények
küldetésben

5. Az újjászületés

Elhangzott: Nágocs, 2014. november 22.

„Felelt Jézus és mondta néki: Bizony, bizony mondom néked: ha valaki újonnan nem születik, nem láthatja az Isten országát. Mondta néki Nikodémus: Mimódon születhetik az ember, ha vén? Vajon bemehet-e az ő anyjának méhébe másodszor, és születhetik-e? Felelt Jézus: Bizony, bizony mondom néked: Ha valaki nem születik víztől és Lélektől, nem mehet be az Isten országába.” (Ján 3,3–5)

Szeretettel köszöntelek kedves Olvasó! Hallottál-e már az újjászületésről? Mit tudsz róla, mit jelenthet? Maga a születés életünk igen örömteli eseménye, de akik közelről ismerik, tudják, hogy sokszor igen fájdalmas és nehéz. Vajon az újjászületés is küzdelmekkel jár, mégis igen nagy boldogságot ad? Ismersz olyan embereket, akik újjászülettek? Miben különböznek ők társaiktól? Jó, ha foglalkoztat bennünket saját életünk újraértelmezése, újra tervezése? Szükség lehet rá? Mikor és kinek? Milyen eredménye lehet életünk tudatos változtatásának?

Azt mondják, hogy a világon nagyon sokan vallásosak. A vallásnak pedig akkor van értelme bármelyikünk életében, ha gyakorlása által folyamatosan fejlődünk, jobb emberekké válunk. Isten belső békére, örömre szeretne újjászülni minket. Fizikai létezésünket is neki köszönhetjük, szeretne lelki Atyánk is lenni. Mi is szeretnénk?

1. Vallásos életforma

Az emberek általában jól látják vallásos társaikon, hogy életük összhangban van-e hitvallásukkal. A templomba, imaházba járás, az adományok, az alkalmankénti Biblia-olvasás, imádkozás nem jelenti azt, hogy Isten valódi újjászületett gyermekei vagyunk. A zsidó nép a babiloni fogság után teljes mértékben elzárkózott a bálványimádástól, nagyon vallásosak szerettek volna lenni. Sikerült-e nekik? Mit jelent Malakiás tolmácsolásában Isten szava? „A fiú tiszteli atyját, a szolga is az ő urát. És ha én atya vagyok: hol az én tisztességem? És ha én úr vagyok, hol az én félelmem? Azt mondja a Seregeknek Ura néktek, ti papok, akik utáljátok az én nevemet, és ezt mondjátok: Mivel utáljuk a te nevedet? Megfertőztetett kenyeret hoztok oltáromra, és azt mondjátok: Mivel fertőztetünk meg téged? Azzal, mikor azt gondoljátok, hogy az Úrnak asztala megvetni való. Hogyha vakot hoztok áldozatul: Nem bűn-e az? Vagy ha sántát hoztok és bénát: nem bűn-e az? Vidd csak azt a te fejedelmednek: vajon kedvvel fogad-e, avagy reád tekint-e? Most azért engeszteljétek meg az Istennek orcáját, hogy könyörüljön rajtunk. Általatok van ez, elnézheti-e ezt néktek? Vajha valaki közületek bezárná az ajtót, hiába ne tüzelnétek az én oltáromon! Nem telik kedvem bennetek, azt mondja a Seregeknek Ura; az ételáldozatot sem kedvelem a ti kezetekből!” (Malak 1,6–10)

Előfordul, hogy nem vallásos emberek jobbak vallásos társaiktól. Becsületesebbek, szorgalmasabbak, igényesebbek. Nagyobb szívvel, bátorsággal segítik a bajba jutottakat. Úgy teszik, mintha Istennek tennék. Az Úrnak a fenti ige szerint gondja volt népével és gondja van ma is a vallásos emberekkel. Sokan csak mondják, hogy „Mi Atyánk”, de azután ez nem jelent sokat az életükben. A legnagyobb problémája pedig az, hogy a vele való jó kapcsolatért szívből keveset teszünk. A vallással inkább lelkiismeretünket nyugtatjuk meg, és a rólunk alkotott képet szeretnénk fenntartani. Isten ettől többre érdemes.

2. Elhatározások

Egy alkalommal az Istent jelképező gazda hosszú útra kelt, és a vagyont rábízta szolgáira – mindenkinek erejéhez képest. A beosztottak a rájuk bízott vagyonnal – melyet e példázatban gírákban mérnek – különböző módon gazdálkodtak. Miután a gazda visszatért, a beosztottak a következőképpen számoltak el a vagyonnal. „Eljött pedig az első, mondván: Uram, a te gírád tíz gírát nyert. Ő pedig mondta néki: Jól vagyon jó szolgám; mivelhogy kevesen voltál hű, legyen birodalmad tíz városon. És jött a második: Uram, a te gírád öt gírát nyert. Mondta pedig ennek is: Néked is legyen birodalmad öt városon. És jött egy másik: Uram, itt a te gírád, melyet egy keszkenőben eltéve tartottam. Mert féltem tőled, mivelhogy kemény ember vagy; elveszed, amit nem te tettél el, és aratod, amit nem te vetettél. Mondta pedig annak: A te szádból ítéllek meg téged, gonosz szolga. Tudtad, hogy én kemény ember vagyok, ki elveszem, amit nem én tettem el, és aratom, amit nem én vetettem. Miért nem adtad azért az én pénzemet a pénzváltók asztalára, és én megjőve, kamatostól kaptam volna azt vissza? És az ott állóknak mondta: Vegyétek el ettől a gírát, és adjátok annak, akinek tíz gírája van. És mondták néki: Uram, tíz gírája van! És ő mondta: Mert mondom néktek, hogy mindenkinek, akinek van, adatik; akinek pedig nincs, még amije van is, elvétetik tőle.” (Luk 19,16–26) Szerinted min múlt az, hogy a szolgák különbözőképpen bántak a rájuk bízott vagyonnal, képességekkel? Ma is jól ismert, hogy vannak nagyon tehetséges fiatalok, akik nem küzdenek saját fejlődésükért, és vannak ügyetlenebbek, akik nagy kitartással és elszántsággal igen sok ember áldására élnek. Így lehetett ez az ő életükben is?

Mi lett annak a következménye, aki a rábízott javakat gyarapította? Vajon miért döntött úgy, hogy használni és gyarapítani fogja a rábízott javakat, lehetőségeket, képességeket? És mért döntött úgy az egy gírás, hogy ő félreteszi gazdája javait, nem nyúl hozzá? És vajon miért nem fogadta így el tőle a gazda?

Ma is sokan büszkélkednek szép vagyonnal, házzal, képességekkel, és valójában mindannyiunknak annyi van, amennyivel születtünk, és amennyivel elmegyünk. Születésünk és a többi, amire eljutunk, az Isten atyai (apai) gondviselése – legyen szó egészségről, képességekről, örökségről… Jó Atyánk részünkről elköteleződő hálát érdemel, arra vágyik és az is méltányos a részünkről, ha a gondviseléséből kapott életünkre keressük és elfogadjuk akaratát.

Az emberek egymásról sokfélét mondanak. Istenről pedig még sokkal többfélét. A három szolga közül az egyik gonosznak és igazságtalannak tartotta, a másik pedig azon törte magát, hogy hogyan tehetne kedvére, mi az, aminek visszatérésekor örülne. Ennek az elhatározásnak a beérlelése óriási lépés ahhoz, hogy Istentől, és Szent Lelkétől újjászülessünk, hogy régi, bűnös életünkből megtérjünk.

3. Az életöröm

Aki keresi, felismeri és elfogadja Isten folyamatos gondviselését és szeretetét mindennapi életében, olyan békességre, tisztaságra és örömre talál, amit sehol máshol – drága pénzért sem lehet megvásárolni. Rendkívüli lehetőség mondjuk egyheti hajléktalanság után tiszta fürdőszobában lezuhanyozni és tiszta ruhát felvenni. Isten ezt adja korábbi hibáink, bűneink szennyének lemosásával, a megtérésünkkel, újjá „szülés”ünkkel. Ez olyan, mintha halálunkban tudnánk gondolkodni, és rémülten állnánk a pokol bejáratánál, hogy bárcsak újra élnénk, és javíthatnánk elrontott gondolatainkon, szavainkon, cselekedeteinken. „Titeket is megelevenített, akik holtak voltatok a ti vétkeitek és bűneitek miatt, melyekben jártatok egykor e világ folyása szerint, a levegőbeli hatalmasság fejedelme szerint, ama lélek szerint, mely most az engedetlenség fiaiban munkálkodik. Akik között forgolódtunk egykor mi is mindnyájan a mi testünk kívánságaiban, cselekedvén a testnek és a gondolatoknak akaratát, és természet szerint haragnak fiai voltunk, mint egyebek is. De az Isten gazdag lévén irgalmasságban, az Ő nagy szerelméből, mellyel minket szeretett. Minket, kik halottak voltunk a vétkek miatt, megelevenített együtt a Krisztussal, (kegyelemből tartattatok meg!) És együtt feltámasztott és együtt ültetett a mennyekben, Krisztus Jézusban: Hogy megmutassa a következendő időkben az Ő kegyelmének felséges gazdagságát hozzánk való jóságából a Krisztus Jézusban. Mert kegyelemből tartattatok meg, hit által; és ez nem tőletek van: Isten ajándéka ez. Nem cselekedetekből, hogy senki ne kérkedjék.” (Eféz 2,1–9)

Végül egy amerikai írónő tollából egy rövid idézet: „Míg itt a Földön élünk, ellenállással fogunk találkozni, kihívásoknak leszünk kitéve, hogy jellemünk kipróbáltassék. Ha azonban e próbákkal helyes lelkülettel állunk szembe, akkor a keresztény erények kifejlődnek bennünk. Ha Krisztus bennünk lakik, akkor türelmesek, barátságosak és elnézőek leszünk, vidámak a bosszúság és a felgerjedés közepette is. Napról napra és évről évre legyőzzük majd magunkat, és nemes hősiesség jellemez majd bennünket. Ez a mi feladatunk, amely azonban Jézus segítsége, eltökélt határozottság, tántoríthatatlan szándék, állandó éberség és szüntelen ima nélkül nem hajtható végre...”  (E. G. White: Az evangélium szolgái – Testvéri kapcsolatok c fejezetből) mindezt tanulnunk kell, és ha sikerül, nagy örömünk lesz.

Keresztények küldetésben sorozat további témái:
1. A megnyerés képessége
2. A befogadás képessége
3. Hitelesség, megbízhatóság
4. Elkötelezett kapcsolatok
5. Ön itt áll
6. Miért vagyok keresztény?
7. Kiért vagyunk felelősek?

__________________________________________________________________

A téma pdf fájlban itt letölthető.      A téma mp3-as változata innen letölthető.

 További igehirdetések itt.           Napi áhítatok itt.

főoldal + gondolatok + tapasztalatok + fiatalok