Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 

Novemberi áhítatok

decemberi áhítatok  +   januári áhítatok   +   februári áhítatok
Márciusi áhítatok   +   Áprilisi áhítatok   +   Májusi áhítatok
Júniusi áhítatok + júliusi áhítatok + augusztusi áhítatok
szeptemberi áhítatok + októberi áhítatok

Gondolatok
Vissza az igehirdetések oldalra.
Vissza a főoldalra.

 

Isten velünk harcol
Ma november 30., András, Andor napja van.

Maga az Úr megy előtted, Ő lesz veled. Nem hagy el téged, és nem marad el tőled. Ne félj hát, és ne rettegj!" (5Móz 31,8).

Ha egy nehéz munka vagy nagy küzdelem előtt állunk, ez az igehely segít, hogy megerősödjünk. Ha maga az Úr megy előttünk, akkor nem lesz nehéz Őt követni! Ki gátolhatná meg előrehaladásunkat, ha az Úr vezet minket? A hit harcában álló testvéreim gyertek, induljunk sietve tovább! Miért haboznánk, amikor a győzelemhez visz az út?

Az Úr azonban nemcsak előttünk megy, hanem velünk is lesz. Felettünk, alattunk, körülöttünk és bennünk van a Mindenható és mindenütt jelenlévő Isten. Mindenkor, még az örökkévalóságban is velünk akar lenni, ahogy eddig is mindig velünk volt. Mennyire megerősítene minket ez az ígéret, ha igazán tudnánk hinni Benne! Higgyünk hát, és törjünk előre bátran, kereszt katonái, mert a Seregek Ura velünk lesz!

Mivel velünk és előttünk megy az Úr, soha nem tagadja meg segítségét tőlünk. Az Ő karja nem lankad el soha, akkor sem, ha minket kell vezetnie. Mindig tovább segít minket, amint éppen szükségünk van rá, még utolsó óránkban is. Nem hagy el soha, sem el nem marad tőlünk. Ő mindig tud és akar segíteni, erőt adni nekünk; mellettünk áll, amíg csak véget nem ér földi harcunk.

Ne féljünk és ne rettenjünk meg hát, mert a Seregek Ura jön velünk a harcba, Ő viseli a küzdelem nehezét, és Ő adja a győzelmet is.

C. H. Spurgeon "Isten ígéreteinek tárháza" c. könyvéből

 

Várni tudni kell
Ma november 29., Taksony napja van.

"...aki benne hisz, az nem fut" (Ézs 28,16 - Károli ford.).

A hívő siet megtartani az Úr parancsolatait, de nem jellemzi a türelmetlen futás, a kapkodás és a beteges versengés.

Nem fut el semmi elől, mert nem lesz úrrá rajta a pánikkeltő félelem. Amikor mások ide-oda menekülnek, mintha megzavarodtak volna, a hívő tud csendes, nyugodt és határozott maradni, mert csak így tud majd bölcsen cselekedni a próbatétel órájában.

Nem sietteti az ígéretek beteljesedését, nem kívánja, hogy minden kérése most azonnal teljesüljön; kivárja az Istentől rendelt időt. Vannak, akik elkeseredetten igyekeznek ma" megszerezni a verebet", mert Isten ígéretét holnapi túzoknak" tartják, ami valószínűleg nem is lesz az övék. A hívők azonban tudnak várni.

A hívő nem megy bele elsietve semmiféle jogtalan vagy kétes értékű vállalkozásba. A hitetlen emberben benne van a cselekvési láz, de ezzel gyakran saját romlását segíti elő. A hit nem hamarkodik el semmit, soha nem kényszerül bánatosan visszafordulni a helytelen útról, amelyen meggondolatlanul túl sokáig ment el.

Hát én hogy vagyok ezzel? Ha hívő vagyok, megtartom-e a hívőhöz illő magatartást, és Istennel járom-e utamat? Csendesedj el, felzaklatott lelkem! Nyugodj meg az Úrban, várj rá türelmesen, és kezdj el most mindjárt engedelmeskedni neki!

C. H. Spurgeon "Isten ígéreteinek tárháza" c. könyvéből

 

Csak azt tegyük, amit Isten megáldhat
Ma november 28., Stefánia napja van.

"Áldást bocsát az Úr csűreidre és minden vállalkozásodra..." (5Móz 28,8).

Ha engedelmeskedünk az Úrnak, a mi Istenünknek, Ő megáldja mindazt, amit nekünk ad. A vagyon nem átok, ha megáldja az Úr. Ha az embernek több java lesz, mint amennyire szüksége van és elkezdi azokat raktározni, akkor a kapzsiság és a keményszívűség bűne könnyen eluralkodik rajta. Isten áldásával gazdagnak lenni egészen más. Ilyenkor a bölcsesség irányítja a takarékosságot, a nagylelkűség az adakozást, a hála Isten ügyének támogatására késztet, és Isten dicsérete édesíti meg az örömöt. Nagy kincs, ha Isten áldása van a pénztárcánkon és minden anyagi javunkon.

Milyen nagy kiváltságot ígérnek Igénk utolsó szavai: minden vállalkozásodra" áldást bocsát. Nem akarjuk a kezünket rátenni olyan vállalkozásra, amire nem kérhetjük Isten áldását, és még kevésbé akarunk imádság és hit nélkül nekikezdeni dolgainknak. Mekkora előjoga a hívőnek, hogy minden dolgában az Úr segítségére számíthat. Egyesek szerint jó szerencsésnek lenni. Nos, az Úr áldása jóval többet ér, mint a szerencse. A nagy emberekkel való összeköttetés semmi ahhoz képest, mint amikor Isten támogat minket. Az Úr áldása végtelenül többet jelent, mint az emberi tudás, képesség és vagyon valamennyi gyümölcse.

C. H. Spurgeon "Isten ígéreteinek tárháza" c. könyvéből

 

Minden utadban nyugalmat ad
Ma november 27., Virgil napja van.

"Megnyugtat téged, ha az orcám megy veletek?" (2Móz 33,14).

Drága ígéret ez! - Uram, add, hogy a magamévá tudjam tenni!

Időnként el kell hagynunk lakóhelyünket, mert nincs itt maradandó városunk. Gyakran akkor kell elköltöznünk, amikor a leginkább otthon érezzük magunkat valahol. De van erre a bajra orvosság: maga az Úr jön velünk. Ő velünk van, bárhová visz utunk, velünk marad jótetszése, kegyelme, közössége, gondviselése és hatalma. Ez sokkal többet jelent, mint amit szavakkal ki lehetne fejezni: azt jelenti, hogy megvan mindenünk. Ha Isten jelen van életünkben, miénk a föld és a menny. Jöjj velem Uram, és parancsoljál velem, hogy arra menjek, amerre Te akarod.

Igehelyünk azt is ígéri, hogy így megtaláljuk a nyugalmat. Ez a nyugalmunk a teremtő, cselekvő és megőrző Istenben van. Jelenléte nyugalmat ad, még ha menetelünk, vagy éppen csatában vagyunk is. Nyugalom! Milyen áldott ez a szó! Élvezheti-e valaha ezt a halandó ember? Igen, mert ígéretünk van rá, tehát hittel elkérhetjük Istentől. A nyugalom a Vigasztalótól, a Békesség Fejedelmétől és mennybeli Atyánktól jön, aki maga is megnyugodott a teremtés hetedik napján minden munkájától. Istennel lenni nyugalmat jelent, a szó legigazibb értelmében.

C. H. Spurgeon "Isten ígéreteinek tárháza" c. könyvéből

 

Érdemes szomorkodni?
Ma november 26., Virág napja van.

"..szomorúságotok örömre változik" (Jn 16,20).

A tanítványok rendkívüli szomorúságának az oka az Úr halála volt. Ez a szomorúság örömre fordult, amikor Jézus Krisztus halottaiból feltámadt és megjelent közöttük. Ugyanígy kell, hogy örömre változzék ma is a hívők minden szomorúsága, még a legkeservesebbek is, amelyek pedig úgy látszanak, mintha mindörökké a keserűség forrásává kellene lenniük az életünkben.

Minél nagyobb valahol a szomorúság, annál több lehet ott az öröm. Ha egy halom fájdalmam van, az Úr hatalma egy nagy hegynyi örömre fordítja azt. Minél keservesebb a baj, annál édesebb az Úr vigasztalása: ha az inga magasra lendül jobbra, ugyanolyan magasra fog kilendülni balra is. A fájdalmakat a velük kapcsolatban megtapasztalt örömök teszik emlékezetessé, és ha szembeállítjuk egyiket a másikkal, az öröm gyémántjai kiragyognak a fekete háttérből.

Jöjj, én lelkem, örvendezzél. Még egy kis idő, és olyan boldog leszek, amilyen komor most vagyok. Az Úr Jézus azt ígéri. hogy a mennyei gyógyszer" örömre fogja változtatni szomorúságomat. Nem tudom, hogyan lesz ez lehetséges, de hiszek benne, és már előre énekelek boldog reménységben. A lélek szomorúsága nem tart sokáig. Nemsokára ott leszek az örvendezők között, velük együtt dicsérem az Urat szüntelen, és irgalmáról énekelek, mert megszabadított a nagy megpróbáltatásokból.

C. H. Spurgeon "Isten ígéreteinek tárháza" c. könyvéből

 

A hegyek síksággá lesznek
Ma november 25., Katalin napja van.

"Ki vagy te nagy hegy? Síksággá válsz Zerubbábel előtt! Ő teszi föl a zárókövet, miközben ezt kiáltják: Áldás, áldás szálljon rá!" (Zak 4,7).

Lehet, hogy éppen a nehézségek, bajok és szükségek mint egy nagy hegy tornyosulnak előttünk, és a természetes ész nem talál utat felettük vagy rajtuk keresztül, sem megkerülni nem tudja őket. Engedjünk ilyenkor a hit szavának, és egyszerre el fog tűnni a hegy, és síksággá válik. Hitünknek azonban először meg kell hallania az Úr szavát az előző versből: Nem hatalommal és nem erőszakkal, hanem az én lelkemmel - mondja a Seregek Ura!" Ennek a nagy igazságnak kell a középpontban állnia, ha le akarjuk győzni az élet legyőzhetetlennek látszó nehézségeit. Be kell látnom, hogy magam nem tehetek semmit, és hiábavaló az emberekbe vetett bizodalmam is. Erőszakkal és hatalommal semmire sem megyek. Be kell látnom, hogy semmiféle látható eszközben nem bízhatok, csak Isten láthatatlan Lelkének erejében. Hagynom kell, hogy Isten egyedül cselekedhessen, emberekre és dolgokra nem szabad számítanom. Ha azonban a mindenható Isten veszi kézbe népe ügyét, akkor még a legnagyobb hegy" sem lehet akadály. Isten képes világokat megmozgatni, és ezt olyan könnyedén teszi, ahogyan a gyermekek labdáznak. Ezzel az erővel engem is felruházhat. Ha az Úr rajtam keresztül egy hegyet akar elmozdítani, akkor az Ő neve által meg is tudom ezt tenni. Akármilyen nagy az a hegy, még az én erőm erőtlenségem előtt is síksággá válik - ha ez az Úr akarata. Miért félnék hát a tornyosuló nehézségektől, ha az Úr mellettem van?

C. H. Spurgeon "Isten ígéreteinek tárháza" c. könyvéből

 

Kegyelem és bűnbocsánat
Ma november 24., Emma napja van.

"Nem perel mindvégig, nem tart haragja örökké" (Zsolt 103,9).

Isten olykor megfedd bennünket. Ha ezt nem tenné, nem lenne az a bölcs Atya, aki figyelemmel van oktalan, tévelygő gyermekeire. Feddése fájdalmasan érinti azokat, akik hűségesek akarnak lenni, mert érzik, mennyire megérdemlik a szidást, és milyen hálátlan dolog volt tőlük, hogy megszomorították Atyjukat. Mi már tudjuk, mit jelent ez a feddés, és meghajolunk az Úr előtt, őszintén megbánva, hogy megharagítottuk.

Milyen vigasztaló is ez az ígéret: Nem perel mindvégig" az Úr. Ha bűntől megtört szívvel megtérünk Hozzá és a bűnt megtagadjuk, Atyánk tüstént kegyelmébe fogad. Mert nem szívesen fordít haragos arcot azok felé, akiket szeret. Abban van öröme, ha mi is teljes örömmel örvendezni tudunk.

Gyertek azért, keressük arcát! Nincs okunk sem kétségbeesésre, sem csüggedésre. Szeressük a minket fenyegető Istent, és akkor nemsokára így énekelhetünk: ... bár haragudtál rám, elmúlt haragod, és megvigasztaltál" (Ézs 12,1). Félre minden sötét gondolattal, amely csak rágja a lelkünket. Jöjjenek az alázatos reménységek és hálára fakasztó emlékek, szívünk szelíd vigasztalói. Aki mint bíró régen megkegyelmezett nekünk, mint Atyánk, újra meg fog bocsátani. Örvendezzünk hát végtelen, változhatatlan szeretetének!

C. H. Spurgeon "Isten ígéreteinek tárháza" c. könyvéből

 

Állhatatosságra nevel
Ma november 23., Kelemen napja van.

"De csak apránként űzi el előled ezeket a népeket Istened, az Úr" (5Móz 7,22).

Az Úrért való küzdelmünkben ne várjunk egy csapásra győzelmet. A gonosz gondolatok és cselekedetek szívósak. Vannak vidékek, ahol évek szívós munkája kell ahhoz, hogy csak egy is eltűnjön az ott élő embereket beszennyező számos bűn közül. Ezért teljes erőnkkel tovább kell küzdenünk, még akkor is, ha egyelőre kevés a látható eredmény.

A feladatunk ebben a világban az, hogy Krisztus számára nyerjük meg az embereket. Ne megalkuvásokba menjünk bele, hanem a gonosz ellen küzdjünk. Ne népszerűségre törekedjünk, hanem harcoljunk komolyan minden bűn ellen. Hitetlenség, iszákosság, tisztátalanság, elnyomás, világiasság, tévelygés: mindezek kiűzendők".

De ezt csak az Úr tudja véghezvinni, éspedig hűséges szolgáin keresztül. Legyen áldott a neve, hogy megígérte, hogy meg is fogja tenni: elűzi előled ezeket a népeket". De apránként cselekszi ezt meg, hogy állhatatosságra neveljen bennünket, növelje hitünket, éberségre tanítson és arra, hogy ne legyünk testünk kívánságának a rabjai. Ezért adjunk hálát Istennek minden kis sikerért, és könyörögjünk nagyobbakért. Ne dugjuk vissza hüvelyébe a kardot", míg teljesen be nem fejeztük, amit az Úr rajtunk keresztül akar elvégezni.

Végy bátorságot, én lelkem! Haladj csak apránként mindig előbbre, és meglátod, a sok kis lépésből milyen nagy egész lesz a végén!

C. H. Spurgeon "Isten ígéreteinek tárháza" c. könyvéből

 

Nem kárhoztat
Ma november 22., Cecília napja van.

"Azokban a napokban, abban az időben - így szól az Úr - keresni fogják Izráel bűnét, de nem lesz, és Júda vétkeit, de nem fogják találni, mert megbocsátok azoknak, akiket meghagyok" (Jer 50,20).

Valóban dicsőséges szózat ez! Tökéletes bűnbocsánatot ígér a bűnös Izráelnek és Júdának. Úgy eltörli bűnüket mint a felleget" (Ézs 44,22), nem találják, nem lesz többé. Dicsőség legyen a kegyelem Istenének!

A Sátán keresi vétkeinket, hogy vádolhasson, ellenségeink is ezt teszik, hogy megterhelhessenek, sőt még saját lelkiismeretünk is beteges igyekezettel keresi, hol marasztalhatja el magát. De amikor az Úr minden bűnünket elfedezi Jézus Krisztus vérével, nem kell tartanunk többé semmiféle vádaskodástól, nem lesz", nem fogják találni". Isten gondoskodott arról, hogy elvegye népe vétkeit, megváltotta népét bűneiből. Jézus Krisztus áldozata a tenger mélyére dobja minden vétkünket" (Mik 7,19). Micsoda ujjongással tölti ez el a szívünket!

Bűneink eltörlése azért lehetséges, mert Isten megbocsát választottainak. Kegyelmének szava nemcsak királyi, hanem isteni szó. Kegyelmet hirdet, és mi szabadok vagyunk. Elvégezte értünk az engesztelést, és ettől kezdve népének nem kell félnie a kárhoztatástól.

Áldott legyen szent neved, bűnöket eltörlő Isten!

C. H. Spurgeon "Isten ígéreteinek tárháza" c. könyvéből

 

Az Úrra figyelj és megszabadulsz!
Ma november 21., Olivér napja van.

"Rám figyeljetek a föld legvégéről is, és megszabadultok, mert én vagyok az Isten, nincs más!" (Ézs 45,22).

Ez az ígéretek ígérete, lelki életünk alapja. Az üdvösség akkor kezdődik el számunkra, amikor először felnézünk az igaz és szabadító Istenre. Milyen egyszerűen jelöli meg Igénk a tennivalónkat: Rám figyeljetek!" Mennyire józan ez a követelmény. A teremtménynek teremtőjére kell figyelnie. Elég sokáig figyelgettünk már másfelé, itt az ideje, hogy most már csak az Úrra figyeljünk, aki magához hív és üdvösséget kínál nekünk.

Csak figyelmet kér. Miért ne tennénk ezt meg azonnal? Nem kell semmit magunkkal vinnünk, csak nézzünk Krisztusra, aki kereszthalála után a mennyei trónra ült. Nem kell ehhez sem előkészület, sem kínos erőfeszítés: nem szükséges hozzá gazdagság, bölcsesség vagy erő. Mindent megtalálunk az Úrban, a mi Istenünkben, amire szükségünk van, és ha mindent Tőle várunk, akkor minden a miénk is lesz és üdvözülünk.

Jöjjetek, távollévők, figyeljetek reá! A föld legvégéről is irányítsátok Krisztusra tekinteteteket. Ahogy a legelhagyottabb vidéken élők is látják a napot és élvezhetik fényét, úgy ti is, akik talán a halál kapujában vagy a pokol küszöbén éltek, egy pillantás által befogadhatjátok Isten világosságát, a mennyei életet és az Úr Krisztus szabadítását. Ő Isten, és ezért tud megmenteni minket.

C. H. Spurgeon "Isten ígéreteinek tárháza" c. könyvéből

 

Az éhezőket megelégíti
Ma november 20., Jolán napja van.

"Mert megitatta a szomjazókat, és jól tartotta az éhezőket" (Zsolt 107,9).

Jó, ha az ember vágyakozik, és annál jobb, minél mélyebbről jön ez a vágyakozás. Az Úr megelégíti lelkünk vágyakozását, akármilyen nagy és mindent átható legyen is az. Legyenek bátran vágyaink, mert az Úr nagylelkűen teljesíteni akarja azokat. Nem jó az olyan lelkiáliapot, amelyben elégedettek vagyunk önmagunkkal, és nincsenek kívánságaink. A több kegyelem utáni sóvárgás, és a szavakban ki nem fejezhető gyötrelem nem más, mint a növekedéssel együttjáró szenvedés, ezért csak javunkra szolgál, ha egyre többször érezzük azt.

Áldott Urunk, add, hogy szüntelenül vágyakozzunk a nemes dolgok után, de leginkább a legmagasztosabb dolgok iránt.

Az éhség egyáltalán nem kellemes érzés, de boldogok, akik éheznek és szomjaznak Isten igazságára. Ő az ilyenek éhségét nemcsak némi eledellel csillapítja, hanem teljesen megelégíti az igazán éhezőket. Nem valami hitvány étellel táplálja őket, hanem Urunkhoz méltó nagyszerű eledellel, kegyelmének javaival tölti be őket.

Ezért ne panaszkodj, ha lelked éhezik és sóvárog benned, lásd, a zsoltáros szintén éhezett és vágyakozott Isten dicsőségének meglátására, és az Úr megelégítette. Örömteli hálaadása erről tanúskodik: Adjanak most hálát az Úrnak szeretetéért, az emberekkel tett csodáiért, mert megitatta a szomjazókat, és jól tartotta az éhezőket."

C. H. Spurgeon "Isten ígéreteinek tárháza" c. könyvéből

 

Engedelmességből áldás
Ma november 19., Erzsébet napja van.

"Ettől a naptót fogva áldást adok" (Hagg 2,19).

Az eljövendő dolgok rejtve vannak előttünk, ez az Ige mégis egy tükör, amelyben láthatjuk a következő éveket. Az Úr így szót: Ettől a naptól fogva áldást adok."

Érdemes megjegyeznünk, mikor hangzott el először ez az ígéret. Aszály, gabonarozsda, jégeső pusztított mindenfelé, és ennek oka a nép bűne volt. De meglátta Isten, hogy megfenyített népe elkezd engedelmeskedni Igéjének, építi a templomot, ezért mondja ezt: Attól a naptól kezdve, hogy lerakták az Úr templomának alapját; gondoljátok csak meg! Ettől a naptól fogva áldást adok!" Ha bűnben éltünk, de a Szent Lélekvilágosságában erre rádöbbentünk és megtagadtuk a bűnt, akkor számíthatunk Isten áldására. Sőt, jó tetszését, Lelkét, kegyelmét és a valóság mélyebb kinyilatkoztatását - mind gazdagabban fogjuk megtapasztalni. Hűségünk miatt az emberek részéről talán nagyobb ellenállásba ütközünk majd, de az Úrhoz való kapcsolatunk egyre bensőségesebb lesz és világosabban fogjuk látni, hogy Isten elfogadott minket.

Uram, elhatároztam, hogy hűségesebb leszek Hozzád, nagyobb igyekezettel követem tanításodat és parancsaidat; kérlek ezért a Krisztusért, tedd áldottá az életemet mostantól fogva mindennap. Ámen.

C. H. Spurgeon "Isten ígéreteinek tárháza" c. könyvéből

 

Természetfeletti erőt ad
Ma november 18., Jenő napja van.

"Azon a napon az Úr oltalmazza Jeruzsálem lakóit, és olyan lesz közöttük még a botladozó is azon a napon, mint Dávid. Dávid háza pedig előttük jár, mint Isten, mint az Úr angyala" (Zak 12,8).

Az Úr egyik legjobb módszere az övéi megvédésére az, hogy belsőleg erőssé teszi őket. Az ember így erősebb lesz, mint a kőfal, hite szilárdabb, mint az erődítmények.

Az Úr közülünk még a leggyengébbet is Dávidhoz hasonlóan hőssé tudja tenni. Uram, cselekedd ezt meg velem! Add erődet és tölts meg szent bátorsággal, hogy egyszerű parittyámmal, de benned bízva, szembeszállhassak még az óriással is.

Az Úr még a legerősebb bajnokot is még erősebbé tudja tenni; mert isteni erővel ruházza fel, természetfeletti erővel.

Uram, cselekedd meg ezt legjobb vezetőinkkel. Mutasd meg, mire vagy képes: emeld hűséges munkásaidat a kegyelem és a szentség természetfeletti magaslatára.

Uram, kérlek, végy szállást gyermekeidben, hogy egyre hasonlóbbá legyenek hozzád. Erősítsd őket szent erőddel, hogy hasonlókká váljanak azokhoz a bölcsekhez, akik Isten trónját körülveszik. Teljesítsd be ezt az ígéretedet egész mai Gyülekezeteden ezen a mai napon az Úr Jézusért kérlek! Ámen.

C. H. Spurgeon "Isten ígéreteinek tárháza" c. könyvéből

 

Fenyít, de nem hagy el soha
Ma november 17., Hortenzia, Gergő napja van.

"Nem taszítja el népét az Úr, nem hagyja el örökségét" (Zsolt 94,14).

Bizony, egyet sem vet el közülünk. Az emberek között mindig vannak kivetettek, Istennél soha. Az Ő kiválasztása megmásíthatatlan és szeretete örök. Senki sem talál olyan embert, akit Isten elhagyott volna, miután kijelentette magát neki, és az Krisztust Megváltójaként elfogadta.

A zsoltáros meg akarja vidámítani a megszomorodottak szívét ezzel a nagy igazsággal. Isten megfenyíti ugyan az övéit, de soha nem hagyja el őket. A törvény és a vessző által Isten nevel bennünket. Nevelése gyümölcse az, ha szellemünk megnyugszik, elménk kijózanodik és nagy békesség tölt el minket. Az istenteleneket magukra hagyja, hadd ássák a vermet, hogy végül a saját vesztükre beleessenek. Az istenfélőket viszont iskolába küldi az Úr, hogy előkészítse őket az odaát váró dicsőséges rendeltetésükre. Eljön az ítélet, hogy végezzen a lázadókkal, és elégtételt szerezzen az istenfélőknek. Ezért viseljük nyugodt alázattal a fegyelmezés vesszejének csapásait; nem a haragvó, hanem a nagyon szerető Isten csapásai azok.

Tisztogass bár bajjal olykor engemet,

kegyelmeddel szenteld szenvedésemet;

bár e test erőtlen, te oltárodon

keserű pohárral, hittel áldozom.

C. H. Spurgeon "Isten ígéreteinek tárháza" c. könyvéből
 

Hatástalan fegyverek
Ma november 16., Ödön napja van.

"Célt téveszt minden fegyver, amit ellened kovácsoltak, meghazudtolsz minden nyelvet, amely törvénykezni mer veled..." (Ézs 54,17).

Az ellenség táborában nagy a csengés-bongás: fegyvereket kovácsolnak a hívők legyőzésére. Nem tehetnék azonban ezt sem még, ha a hívők Ura nem engedné meg nekik, hiszen Ő teremtette a kovácsot is, aki az izzó parazsat éleszti. Lám, milyen szorgalmasan dolgoznak! Mennyi kardot és dárdát készítenek! Hadd csinálják csak, úgysem mennek velük semmire, mert minden fegyveren ott a felirat: Célt téveszt".

Most pedig figyeljünk egy másik lármára: a szidalmazó beszédre. A nyelv félelmetesebb fegyver, mint amit üllőn kikalapálnak, és mélyebb sebet vág a kardnál és a dárdánál. Mi lesz velünk most? Rágalmazás, hamisság, gyanúsítgatás, gúny - a nyelv megannyi mérgezett nyílvesszője; ki állhat meg velük szemben? Az Úr, a mi Istenünk megígéri, hogyha nem is tudjuk elhallgattatni ezeket, Ő megszabadít, hogy a csúf nyelvek tönkre ne tegyenek minket. Most ugyan kárhoztatnak minket, de végül ők fognak kárhoztatni, éspedig mindörökre. A hazugságokat szóló szájak elnémulnak, és valótlanságaik csak dicsőségére válnak majd azoknak, akik annyit szenvedtek miattuk.

C. H. Spurgeon "Isten ígéreteinek tárháza" c. könyvéből

 

Határtalanul gazdag
Ma november 15., Albert, Lipót napja van.

"Az én Istenem pedig be fogja tölteni minden szükségeteket az Ő gazdagsága szerint dicsőséggel a Krisztus Jézusban" (Fil 4,19).

Pál Istene a mi Istenünk is, aki megelégíti minden szükségünket. Pál ezt biztosra vette a filippiekkel kapcsolatban, és mi is biztosra vehetjük magunkra nézve. Isten megteszi ezt, mert Ő ilyen Isten: szeret és örömmel áld meg minket, és végül Ő dicsőül meg azáltal, hogy így cselekszik. Könyörülete, hatalma, szeretete és hűsége mind összefog, csakhogy mi ne lássunk szükséget.

Milyen mértékkel mér Urunk? Az Ő gazdagsága szerint dicsőséggel a Krisztus Jézusban." Az Ő kegyelmének gazdagsága nagyon nagy, de vajon milyen nagy dicsőségének gazdagsága? Ki tudná ezt felmérni! Ilyen megmérhetetlen mértékkel tölti be Isten a mi szükségeink feneketlen mélységét. Krisztust teljességének befogadójává és közvetítőjévé teszi, hogy általa árassza reánk szeretetének minden gazdagságát.

E könyv szerzője jól ismeri az Úr szolgálatával járó megpróbáltatásokat. Hűségére sokszor válaszoltak haraggal, nagylelkű adakozók megfeledkeztek róla, de mindettől nem lett egy fillérrel sem szegényebb. Sőt, szüntelenül gazdagabb, mert bebizonyosodott az ígérek: Isten be fogja tölteni minden szükségeteket." Az Úr gondoskodása biztosabb, mint bármely földi pénzforrás.

C. H. Spurgeon "Isten ígéreteinek tárháza" c. könyvéből

 

Az Ő nevében
Ma november 14., Aliz napja van.

"Amit csak kértek majd az én nevemben, azt megteszem..." (Jn 14,13).

Mi minden benne van ebben az ígéretben! Összes szükségletem, a kicsiny és nagy dolgok mind benne vannak ebben az amit csak"-ban. Jöjj, én lelkem a kegyelem királyi széke elé, és halld meg az Úr szavát: Nyisd ki a szádat, és én megtöltöm" (Zsolt 81,11).

Milyen bölcs ez az ígéret! Mindig Jézus Krisztus nevében kell kérnünk. Ez bátorít minket, de egyben dicsőíti is Krisztus nevét. Mindig jogunk van arra, hogy Krisztus nevében kérjünk. Néha rejtve vannak számunkra jogaink, különösen azok, amelyek Istennel való kapcsolatunkat vagy kegyelmének megtapasztalását érintik. Ilyenkor azonban Jézus Krisztus neve éppen olyan hatalmas Isten trónja előtt, mint bármikor máskor, és nevére ekkor is teljes bizalommal hivatkozhatunk.

Milyen tanulságos ez az ígéret! Nem kérhetek mást, csak azt, amire Krisztus is ráütheti a pecsétjét. Ne merjem önző és akaratos kéréseim alá odatenni az Úr Jézus nevét. Csak azt kérhetem Jézus Krisztus nevében, amit Ő is kérne, ha az én helyemben volna. Nagy kiváltság, hogy úgy kérhetünk Jézus Krisztus nevében, mintha Ő maga tenné ezt. Iránta való szeretetünk soha nem engedheti meg, hogy olyan kérés alá tegyük az Ő nevét, amellyel Ő nem érthet egyet.

Valóban csak olyan dolgokat kérek, amit az Úr Jézus jóváhagyhat? Kéréseim alá tehetem nyugodtan az Ő pecsétjét? Ha igen, akkor megkapom mindazt, amit az Atyától kérek.

C. H. Spurgeon "Isten ígéreteinek tárháza" c. könyvéből

 

A mindig éber őrszem
Ma november 13., Szilvia napja van.

"Bizony, nem szunnyad, nem alszik Izráel őrizője!" (Zsolt 121,4).

Az Úr Izráel őrizője". Mindig ébren van, nem közelíthet hozzá sem a könnyű, sem a mély álom. Szüntelenül vigyáz népének házára és szívére. Ez önmagában elég ok arra, hogy teljes békességben pihenjünk. Nagy Sándor mondta egyszer, hogy azért tud nyugodtan aludni, mert barátja, Parménió őrködik mellette. Mennyivel nyugodtabban aludhatunk mi, akikre Isten vigyáz.

A bizony" szó megerősíti ezt az örvendetes igazságot. Figyeljünk hát fel rá, és tudjunk gond nélkül megpihenni. Jákób el tudott aludni, noha csupán egy kő volt a párnája. Isten azonban őrködött felette, sőt, áldást kapott álmában Jákób, és másnap hittel mondhatta: az Úr van ezen a helyen" (1Móz 28,16). Mikor teljesen védtelenek vagyunk, az Úr maga tartja fölénk megóvó kezét.

Az Úr úgy őriz minket, ahogyan a gazdag a kincsét, a tábornok a határőrvárost, a testőr az uralkodóját. Semmi nem árthat azoknak, akik ilyen védelem alatt állnak. Hadd tegyem én is testemet, lelkemet, szellememet az Ő drága kezébe. Ő soha nem feledkezik meg rólunk, és nem szűnik meg gondoskodni rólunk. Hát nem érzed szüntelenül áldását?

Ó Uram, tarts meg engem, nehogy eltévelyedjem, elessem vagy el vesszek. Tarts meg engem, hogy megtarthassam parancsolataidat. Szüntelen vigyázásod óvjon meg attól, hogy pihenésem restség legyen, alvásom pedig halálos álom. Ámen.

C. H. Spurgeon "Isten ígéreteinek tárháza" c. könyvéből

 

A megszentelt lelkek megelégülnek
Ma november 12., Jónás, Renátó napja van.

"... népem pedig jóllakik javaimmal - így szól az ÚR" (Jer 31,14).

Figyeljünk a két birtokra: Az én népem az én javaimmal. Tehát azok laknak jól Isten javaival, akik az Ő népéhez tartoznak. Isten szereti őket, mert ők is szeretik Istent. Istenüknek nevezik Őt, Ő pedig népének hívja őket. Isten örömmel a magáénak vallja népét, népe pedig örömmel vallja, hogy Istenhez tartozik. Kölcsönös boldogító kapcsolat áll fenn Isten és népe között.

Ezek az emberek jóllaknak". Ez igen nagy dolog. Az emberek között nagyon kevés a megelégedett, bármilyen is a sorsuk. Mohók, sóvárak, és szüntelenül azt kiáltják: még többet! Csak a megszentelődött lélek megelégült lélek. Akik megtérnek, megelégülnek.

Nem csoda, ha Isten népe jóllakik" az Úr javaival". Az Ő ajándéka jósága, amelybe nem keveredik semmiféle önzés. Ő korlátlanul ajándékoz, kárhoztatás nélkül irgalmaz, változatlanul szeret, fenntartás nélkül szívén hordoz. Ha Isten jósága nem elégít meg minket, akkor ugyan mi más lenne erre képes? Ha pedig még mindig zúgolódunk, bizonyára olyan kívánság van bennünk, amelyről Isten bölcsessége és szeretete tudja, hogy azt nem szabad teljesítenie.

Uram, én meg vagyok elégedve. Legyen áldott érte a Te neved!

C. H. Spurgeon "Isten ígéreteinek tárháza" c. könyvéből

 

Szabadok vagyunk, nem a bűn szolgái
Ma november 11., Márton napja van.

"Hiszen a bűn nem fog uralkodni rajtatok, mert nem a törvény, hanem a kegyelem uralma alatt éltek" (Róm 6,14).

A bűn uralomra tör: nem elégszik meg szerényebb hellyel, mint a szívünk trónjával. Olykor félünk, hogy legyőz minket, és ilyenkor az Úrhoz kiáltunk: Ne engedd, hogy valami hamisság uralkodjék rajtam!" (Zsolt 119,133, Károli ford.) Erre kapjuk Isten vigasztaló válaszát: A bűn nem fog uralkodni rajtatok". Megtámadhat minket, meg is sebezhet, de soha nem fog uralomra jutni bennünk.

Ha a törvény alatt lennénk, bűneink ereje fokozódnék, és a bűn végül eluralkodna rajtunk, mert a bűn büntetése éppen az, hogy az ember teljesen a bűn hatalmába kerül. Mivel azonban a kegyelem szövetségében élünk, ez önmagában elegendő biztosíték arra, hogy ne szakadhassunk el az élő Istentől. Isten nekünk kegyelmet ígért, amely által visszafordulunk tévelygéseinkből, megtisztulunk tisztátalanságainkból és megszabadulunk utálatos szokásaink láncaitól.

Ha rabszolgaként, keservesen kellene megdolgoznunk az örök életért, kétségbeesett kimerültséggel kidőlnénk és feladnánk a harcot, mint a pusztában vándorló nép, amikor visszavágyott az egyiptomi fogságba (2Móz 16,3). Mivel azonban az Úr szabad gyermekei vagyunk, merítsünk bátorságot és vegyük fel a harcot minden romlottságunkkal és kísértésünkkel, abban a biztos tudatban, hogy a bűn soha többé nem hajthat uralma alá bennünket. Isten maga adja nekünk a győzelmet Krisztus Jézus által, akié a dicsőség örökkön örökké. Ámen.

C. H. Spurgeon "Isten ígéreteinek tárháza" c. könyvéből

 

Botladozás nélkül járni
Ma november 10., Réka napja van.

"Nem engedi, hogy lábad megtántorodjék..." (Zsolt 121,3).

Ha az Úr nem engedi meg, hogy megtántorodjunk, akkor sem ember, sem az ördög nem buktathat el bennünket. Hogy örvendeznének pedig, ha szégyenletes bukásba vihetnének minket, kimozdíthatnának a kegyelemből és eltemetnének, hogy még az emlékünk se maradjon meg! Szívbeli gyönyörűséggel tennék mindezt, ha nem volna akadálya, de az Úr nem engedi. Ha pedig Ő mindezt nem engedi, akkor nekünk sem lesz részünk benne.

Az élet olyan, mint egy alpesi túra. A hegyi ösvényeken kapaszkodva szüntelen ki van téve az ember annak, hogy megbotlik. Ha igen magasba visz az út, a fej könnyen megszédül, és hamar megcsúszik a láb: egyes helyek csúszósak mint a jég, máshol viszont a kőgörgetegek olyan lazán fekszenek az úton, hogy az esést bizony nehéz elkerülni. Aki egész életében meg tud maradni a helyes úton, és botlás nélkül tud járni, annak minden oka megvan a hálaadásra. Amikor rejtett hasadékok és csapdák vesznek körül, a lábunk gyönge, térdünk remeg és az ellenség igen ravasz, egyikünk sem tudna elesés nélkül megmaradni még egy óra hosszat sem, ha az Úr hűséges szeretete, amely nem engedi, hogy a lábunk megtántorodjék", nem venné szüntelenül körül.

Hogyha lábam megbotolna, Isten van velem,

és erős kezében fogja reszkető kezem.

Támogat e kéz, támogat e kéz:

hogyha lábam megbotolna, támogat e kéz.

C. H. Spurgeon "Isten ígéreteinek tárháza" c. könyvéből

 

Szükséges ismeret
Ma november 9., Tivadar napja van.

"Akkor megtudják, hogy én, az ÚR, az ő Istenük, velük vagyok, és hogy ők, Izráel háza, az én népem - így szól az én Uram, az Úr" (Ez 34,30).

Felséges dolog, hogy az Úrnak van választott népe; de hogy mi ehhez a néphez tartozunk, az végtelenül vigasztaló tudat. Más dolog remélni, hogy az Úr velünk van, és megint más tudni, hogy ez valóban így is van. A hit üdvözít, de az üdvösségünk felől való bizonyosság boldoggá tesz minket. Amikor hitre jutunk, elfogadjuk, hogy Isten az életünk Ura. A Benne való örömet viszont csak akkor tapasztaljuk meg, amikor már tudjuk, hogy Ő a miénk és mi az Övéi vagyunk. A hívő ember nem érheti be csak reménykedéssel és bizakodással. Kérnie kell az Urat teljes bizonyosságért, hogy üdvössége felől teljesen meg lehessen győződve.

Mikor elnyerjük a szövetség áldását, és megértjük, hogy Krisztus a mi Megváltónk, akkor értjük meg igazán Isten irántunk való irgalmát. Nem a törvény, hanem a kegyelem által értjük meg, hogy az Úr népe vagyunk. Ezért tekintsünk mindig az ingyenvaló kegyelemre. A hit bizonyossága soha nem származhat a törvény cselekedeteiből. Ereje az evangéliumból fakad, és csak az evangélium által lehet a miénk. Ezért ne önmagunkra nézzünk, hanem egyedül csak az Úrra. Minél többet megértünk Krisztus Jézusból, annál többet jelent majd az üdvösség a számunkra.

Urunk, kérünk, áraszd ránk olyan gazdagon szeretetedet, hogy messze el tudjuk hagyni a kétségek és félelmek mocsarát!

C. H. Spurgeon "Isten ígéreteinek tárháza" c. könyvéből

 

A kegyelem ereje
Ma november 8., Zsombor napja van.

"Elég neked az én kegyelmem, mert az én erőm erőtlenség által ér célhoz" (2Kor 12,9).

Gyengeségünk azért olyan értékes, mert helyet készít az isteni erőnek. Soha nem ismertük volna fel a kegyelem erejét, ha nem éreznénk természettől való gyöngeségünket. Áldott legyen az Úr a testünkbe szúrt tövisért, és a Sátán kísértéseiért, mert mindezek Isten kegyelméhez hajtanak bennünket.

Ez a drága igehely az Úr Krisztus ajkáról származik. Amikor e könyv szerzője először olvasta ezt az Igét, végtelen öröm töltötte el a szívét: Elég nekem Isten kegyelme! Tudom, hogy elég. Avagy nem elég az ég a madárnak, az óceán a halaknak? A Mindenható kielégíti legnagyobb szükségemet is. Ő, aki fenntartja az eget és a földet, csak meg tud elégíteni egy olyan szerencsétlen férget, mint én?

Hagyatkozzunk hát Istenre és az Ő kegyelmére. Ha nem veszi le rólunk a bajokat, erőt ad az elhordozásra. Erejével addig táplál, míg a féreg elhordja a hegyeket, és a senkik győzedelmesen kerülnek ki a kísértésekből és minden nyomorúságból. Jobb nekünk, ha Isten erejével küzdünk, mint ha a magunkéval, mert ha ezerszer annyi erőnk is lenne, mint amennyi van, mit sem érnénk vele az ellenséggel szemben. Ha viszont még gyengébbek lennénk, mint amilyenek vagyunk - ami aligha lehetséges -, mégis diadalmaskodnánk Krisztus által, aki megerősít minket.

C. H. Spurgeon "Isten ígéreteinek tárháza" c. könyvéből

 

A valódi alázat elnyeri jutalmát
Ma november 7., Rezső napja van.

"Aki... megalázza magát, felmagasztaltatik" (Lk 18,14).

Nem lenne szabad, hogy nehezünkre essen magunkat megalázni, mert ugyan, mire is lehetnénk büszkék? Szépen a leghátsó helyre kellene leülnünk, külön felszólítás nélkül. Ha józanul és becsületesen ítéljük meg magunkat, akkor nem lehetünk valami nagyra önmagunkkal. Kiváltképpen az Úrhoz való imádságunkban nem tudunk semmit felmutatni. Nem beszélhetünk érdemeinkről, mert nincsenek. Egyedül csak az irgalomra hivatkozhatunk: Isten, légy irgalmas nekem, bűnösnek!" (13. vers).

Íme, a vigasztaló szó Isten királyi székéből: ha megalázzuk magunkat, az Úr felmagasztal minket. A fölfelé vezető út számunkra lefelé vezet. Ha már levetkőztük saját énünket, alázatba öltözhetünk, és ez a legjobb viselet. Az Úr eláraszt minket a - lélek békességével és boldogságával. Megajándékoz Igéjének ismeretével és az Önmagával való közösséggel. Megáld a bűnbocsánat és a megigazulás bizonyosságának örömével. Isten annak ad tisztességet és megbecsülést, aki az Ő dicsőségére használja fel azt. Azoknak ad elismerést és befolyást, akik attól nem fuvalkodnak fel, hanem még nagyobb alázattal szolgálnak neki. Aki erőszakosan törtet fölfelé, azt sem Isten, sem az emberek nem szívesen támogatják, de a szerénységet Isten és ember egyaránt megbecsüli.

Uram, kérlek, alázd meg az énemet, hogy Benned naggyá lehessek!

C. H. Spurgeon "Isten ígéreteinek tárháza" c. könyvéből

 

Gyönyörűség és kívánságok
Ma november 6., Lénárd napja van.

"Gyönyörködj az Úrban, és megadja szíved kéréseit!" (Zsolt 37,4).

Az Úrban való gyönyörködésnek átalakító ereje van, mert felülemeli az embert romlott természetének kívánságain. Az Úrban való gyönyörködés nemcsak önmagában jó dolog, hanem a szívünkben is olyan kívánságokat ébreszt, amelyek teljesítésében az Úr kedvét leli. Avagy nem magasztos dolog-e az, hogy kívánságaink annyira átalakulnak, hogy végül azonosak lesznek Isten akaratával?

Az ember azonban, nagy ostobán, először kíván valamit, azután nekilát, hogy megszerezze magának, amit megkívánt. Nem Isten rendelése szerint cselekszünk, mert Ő azt tanácsolja, hogy először Őt kell keresnünk, azután várhatjuk, hogy minden egyéb ráadásul megadatik nekünk. Ha engednénk, hogy Isten betöltse a szívünket, mígnem az túlárad a Benne való gyönyörűségtől, akkor Isten maga gondoskodna arról, hogy semmi jóban ne lássunk hiányt. Ezért ahelyett, hogy a világban rohangálnánk múló örömöket keresve, maradjunk csak otthon" Istennél, és igyunk az Ő forrásából. Ő többet tud tenni értünk, mint valamennyi barátunk együttvéve. Jobb megelégedni Istennel, mint az érzékek ideig-óráig tartó gyönyörűségei után futkosni. Kezdetben talán csalódást érzünk majd, de ha ezáltal még közelebb kerülünk az Úrhoz, végtelenül hálásak lehetünk érte, mert végül minden helyénvaló kívánságunk teljesülni fog.

C. H. Spurgeon "Isten ígéreteinek tárháza" c. könyvéből

 

Haragjának vége lesz
Ma november 5., Imre napja van.

"Mert nem örökké perlek, és nem vég nélkül haragszom, hiszen elalélna előttem a szellem és a lélek - az emberek -, akiket én alkottam" (Ézs 57,16).

Mennyei Atyánk tanítani akar minket, nem elveszíteni. Velünk való perlekedése mögött szerető szándéka rejlik. Nem akar mindvégig haragos lenni irántunk. Mi csak azért gondoljuk, hogy hosszasan fenyít minket, mert rövid a türelmünk. Atyánk irgalma örökké tart, de perlekedése nem. Olykor igen hosszúnak és kimerítőnek tűnik az éjszaka, de végül felvirrad a hajnal. Mivel Atyánk perlekedése csak egy bizonyos ideig tart, haragja is, amely a perlekedésre indította, csak rövid ideig marad meg. Az Úr túlságosan szereti választottait ahhoz, hogy vég nélkül tudna haragudni rájuk.

Ha Urunk mindig olyan keményen bánna velünk, ahogyan azt olykor teszi, reményt vesztetten, kábultan és nyomorultul elpusztulnánk. Ne veszítsd hát el reménységedet, én lelkem! Az Úr hamarosan véget vet a fenyítésnek. Tarts ki benne, hiszen az Úr tart téged és átsegít rajta. Atyád, aki ilyennek teremtett, tisztában van azzal, hogy milyen gyenge vagy és milyen keveset tudsz elviselni. Hogyne bánna gyengéden azokkal, akiket olyan törékenynek teremtett. Ezért ne rémítsen meg a keserves jelen, mert boldog jövő virrad még rá. Az gyógyít meg, aki megfenyített, és jelenlegi haragját, meglátod, az irgalom bősége követi majd.

C. H. Spurgeon "Isten ígéreteinek tárháza" c. könyvéből

 


Csinálj gödröket
Ma november 4., Károly napja van.

"Ezt mondja az Úr: Csináljatok sok gödröt ebben a patakmederben. Mert ezt mondja az ÚR: Nem láttok szelet, nem láttok esőt, mégis megtelik ez a patakmeder vízzel, és ihattok ti is, meg a jószágaitok, az állataitok is" (2Kir 3,16-17).

Három hadsereget fenyegetett a szomjanhalás réme, de az Úr közbelépett, és megmentette őket. Noha nem felhőt küldött, sem esőt, mégis bőségesen ellátta őket vízzel. Istent nem kötik a természeti törvények. Ő bölcsességének és hatalmának új meg új bizonyítékával tudja meglepni népét. Ily módon többet megismerünk Istenből, mintha a dolgok a maguk természetük szerint folynának. Ha az Úr nem is úgy lép közbe, ahogy mi azt várjuk, kívánjuk vagy feltételezzük, így vagy úgy mégis gondoskodik rólunk. Nagy áldás, hogy felülemelkedhetünk az ok- okozati törvényeken, és figyelmünk a nagy Végső Okra terelődik.

Van-e elég hitünk ahhoz, hogy ma gödröt" ássunk, amely megtelhet Isten áldásával? Igen gyakran hiányzik belőlünk a valódi hit az ilyen gyakorlati lépések megtételére. Legyen a mai nap az imádságok beteljesülésére való várakozás napja. Mesélte valaki, hogy egy gyermek esernyőt vitt magával arra az összejövetelre, amelyen esőért akart a gyülekezet könyörögni. Ilyen őszinte bizalommal várjuk mi is biztosra, hogy az Úr kiárasztja ránk áldását. Csináljunk hát sok gödröt", és számítsunk azok megtelésére.

C. H. Spurgeon "Isten ígéreteinek tárháza" c. könyvéből

 

Istentől rendelt időben
Ma november 3., Győző napja van.

"Mert ez a kijelentés meghatározott időre vonatkozik, hamarosan célhoz ér, és nem csal meg; ha késik is, várd türelemmel, mert biztosan bekövetkezik, nem marad el" (Hab 2,3).

Lehet, hogy az irgalom várat magára, de bizonyosan eljön. Az Úr tévedhetetlen bölcsességgel pontosan tudja, mikor kell kegyelme erejét megmutatnia. Az Őáltala kijelölt idő pedig mindig a legalkalmasabb idő. Nekünk minden sürgős. Isten ránk vonatkozó ígérete nagyon foglalkoztat bennünket, vágyunk mielőbbi beteljesedésére, és ez csak növeli türelmetlenségünket. Az Úr azonban ismeri az alkalmas időt: Ő soha nem késik, de nem is siet.

Isten Igéjéről mint élő valóságról szól ez az igerész. Az Ige itt beszél és cselekszik. Sohasem halott betű, még ha túlságosan sokáig is kell várnunk beteljesülésére. Az élő Ige az élő Istentől jön ki, és beteljesedése csak látszólag késlekedik. Isten vonata soha nem késik. Csak még egy kis türelem, és nemsokára tulajdon szemünkkel győződhetünk meg az Úr hűségéről. Egyetlen ígérete sem marad beteljesületlenül: Meg nem csal". Egyetlen ígérete sem vész el a semmiben: Célhoz ér". Micsoda nagy vigasztalás ez a hívőknek! Egyetlen ígéretét sem kell megújítani, mint valami váltót, amelyet nem tudnak kiegyenlíteni a lejárat napján Isten ígérete bekövetkezik, nem marad el".

Én lelkem, hát nem tudsz várni Istenedre? Nyugodj meg benne, légy csendben, és kimondhatatlan békességet találsz, meglátod.

C. H. Spurgeon "Isten ígéreteinek tárháza" c. könyvéből

 

Mennyei gazdagság
Ma november 2., Achilles napja van.

"Nem vonja meg javait az Úr azoktól, akik feddhetetlenül élnek" (Zsolt 84,12).

A kellemes' dolgokat sokszor megtagadja tőlünk az Úr, de a jót soha. S hogy nekünk mi jó, annak Ő a legbölcsebb elbírálója. Bizonyos dolgok kétségkívül jók, és ezeket elkérhetjük Urunktól, a Jézus Krisztus által.

A szentség jó dolog, és ezt Ő bőségesen munkálja is bennünk. Kész győzelmet adni gonosz hajlamaink, indulatos természetünk és rossz szokásaink felett, ezért bátran kérjük csak Tőle mindezt.

Üdvösségünk felől teljes bizonyosságot, és Vele való szoros közösséget akar adni nekünk az Úr, az igazságban vezetni minket és bátorságot adni, hogy bizalommal járuljunk a kegyelem trónusa elé. Ha mindezeknek híjával vagyunk, annak az az oka, hogy nincs hitünk az elfogadásukra, nem pedig az, hogy Isten nem akarja mindezt megadni nekünk. Ő mennyei lelkületet, béketűrést és buzgó szeretetet akar mindazoknak adni, akik komolyan kérik ezt Tőle.

De vigyázz: feddhetetlenül kell élned! Ne legyenek hátsó gondolataid, se görbe utaid; ne legyen benned képmutatás vagy csalárdság. Ha hamisan élünk, Isten nem halmozhat el ajándékaival, mert akkor a bűnt jutalmazná. Csak az őszinte becsületesség útja vezet mennyei gazdagsághoz, amely minden jó dolog összessége.

Hatalmas ígéret ez, amelyre szabad imádságban hivatkoznunk. Térdeljünk hát le, és tegyük ezt!

C. H. Spurgeon "Isten ígéreteinek tárháza" c. könyvéből

 

Megőriz és tökéletessé tesz
Ma november 1., Marianna napja van.

"Hű az, aki elhív erre titeket; és Ő meg is cselekszi azt" (1Tesz 5,24).

Mit cselekszik meg? Mindenestől megszentel minket. Olvasd el az előző verset! Addig folytatja a megtisztítás művét rajtunk, míg teljes egészében tökéletesek nem leszünk. Feddhetetlenül megőrzi szellemünket, lelkünket és testünket a mi Urunk, a Krisztus eljövetelére. Nem hagyja, hogy kiessünk a kegyelemből, s nem engedi, hogy a bűn uralma alá kerüljünk. Milyen nagy kegyelem ez! Minden okunk megvan arra, hogy áldjuk a nagy Adakozót kimondhatatlan ajándékáért.

Ki fogja ezt megcselekedni? Az Úr, aki elhívott minket a sötétségből az Ő csodálatos világosságára, a bűn halálából a Krisztus Jézusban való örök életre. Csak Ő tudja ezt megtenni, egyedül csak a minden kegyelem Istene képes minket ilyen tökéletesen megtartani.

Miért cselekszi ezt meg? Mert hűséges - hű ígéretéhez, amelyben a hívők megszabadításáért kezeskedett. Hűséges Fiához, akinek jutalma az, hogy népét szeplőtelenül állítja majd Atyja elé. Hűséges az elhivatásunkkor bennünk elkezdett munkához. A szentek nem a maguk hűségére építenek, hanem Isten hűségében bíznak.

Jöjj, én lelkem, lásd, a ködös november nagyszerű ígérettel kezdődik. Legyen bár kint borús az idő, bennünk ragyogjon a napfény.

C. H. Spurgeon "Isten ígéreteinek tárháza" c. könyvéből