Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 

Vissza a nevelési fő oldalra

Az alábbiakban egyik neveléssel kapcsolatos előadásom vázlatát olvashatod. Az előadás videó felvételét is megtekintheted. A nevelésről átfogóan, életkortól függetlenül olvashatsz, illetve tekintheted meg az előadást.

„Miért csak akkor látsz, ha rossz vagyok?”
Tanulási, magatartási nehézségek és kezelésük


Bevezetés – Ki a gyermekem?

A címben egy gyermek kérdésével találkozunk. Egy olyan gyermek kérdésével, aki született valakitől, tehát (1) örökölt tulajdonságokat; akit neveltünk, tehát (2) hatást gyakoroltunk rá; és akinek már vannak (3) saját döntései, és életkorának növekedésével egyre több felelősséggel tartozik azokért. Hogyan fogalmazhatnánk meg a kérdést másként? Miért csak akkor veszel észre…, miért csak akkor foglalkozol, vagy törődsz velem, megkockáztatom: miért csak akkor nevelsz, ha rossz vagyok?

SAJÁT DÖNTÉS: látott minták, ismeretei, meglévő önuralma, akaratereje, képességei, érzelmi intelligenciája és környezeti háttere függvényében tudatos vagy véletlenszerű felelősségvállalás alapján

NEVELÉS: Feltétel nélküli szeretet, igazságos, határozott következetesség.

ÖRÖKSÉG: Szükségleteim vannak, figyeljenek rám, törődjenek velem, szeretem, ha szépen beszélnek velem, mosolyognak rám, megdicsérnek, képességeim hasonlóak szüleiméhez, a hibáimmal szemben legyenek elnézők, szeretek irányítani, szeretem az akaratomat érvényesíteni…

Kép SZEMÉLYISÉG: önuralom + akaraterő (az örökölt és szerzett képességek alkalmazása az élet kihívásaiban)

Lehet, hogy nincs is igaza a gyermeknek akkor, amikor a címben jelzett kérdést felteszi, de mint minden ember, ő is azon események ellen emel szót, amelyek kellemetlenül érintik. Azonban kérdése magában rejti azt a vágyat is, hogy akkor is foglalkozzunk vele, akkor is neveljük, amikor „jó”.
Továbbá bevezetőmben szeretném megemlíteni, hogy a jól kezelt magatartási zavar nagyrészt jól kezelhetővé teszi a tanulási nehézségeket. A 21. században tudnunk kell, hogy a nehézségek kezelésére nincs egyetlen üdvözítő módszer, hiszen a gyermek és mi is folyamatos kapcsolatban vagyunk a folyton változó környezettel, körülményekkel és emberi kapcsolatokkal.
A főcím azonban egy másik fontos kérdést is felvetett bennem: „Miért csak azt veszed észre gyermekem, hogy a helytelen dolgaiddal törődöm?” Ezt szülőként fel is teszem. Nem egy esetben tapasztaltam, hogy a gyermekek a jót „elfogyasztják”, az járandóság, szülői kötelesség; a „rosszat”, esetleg helytelen viselkedésük következményét elhárítják: „Anya, mindig piszkálsz”, „elegem van a prédikációból!…” Tehát két gondolat feszül egymásnak a cím-kérdésben. Mi a megoldás? Ma többek között gondolkodjunk együtt arról, mit is jelent törődni a gyermekkel, „látni őt”.



I. Mikor, miért mondjuk, hogy „rossz” a gyermek?

Általánosságban

  • Ha olyat tesz, úgy viselkedik, ami (számunkra) nem elfogadható.
  • Ha a tanult illetve ismert helyes szabályokat nem tartja be.
  • Szándékosan vagy véletlenül kárt okoz másvalaki tulajdonában, becsületében, életében.
  • Tiszteletlen, öntörvényű, erőszakos gondolatokban, szavakban, cselekedetekben.

 
Néhány apróság (Hány pontot adnánk rá 1-10-es skálán, 1-es legrosszabb, 10-es legkevésbé rossz)

  • …. Hozzányúl a felnőttek által féltett dolgokhoz 2 éves korában.
  • …. Kéréseinket szobájának rendjével kapcsolatban nem teljesíti 7 éves korában.
  • …. Dacol, látványos jeleneteket rendez… a) 3 évesen, b) 13 évesen.
  • …. Kiborítja a felmosó vödörből a vizet a) 2 évesen, b) 6 évesen, c) 14 évesen.
  • …. Nem jön hívásra étkezni, vagy éppen játszik az asztalnál az étellel a) 5 évesen, b) 10 évesen.
  • …. Késik a megbeszélt időponthoz képest a) 8 évesen húsz percet, b) 16 évesen másfél órát.
  • …. Ruhájára nem ügyel a) 4 évesen, b) 9 évesen.
  • …. Nem készíti el a házi feladatát, letagadja a) 8 évesen, b) 17 évesen.
  • …. Elégtelen osztályzatot kap a) 9 évesen, b) 15 évesen.
  • …. Nem figyel szülője, pedagógusa szemébe, ha hozzá beszélnek a) 7 évesen, b) 16 évesen.
  • …. Elmegy engedély nélkül az utolsó tanóráról a) 11 évesen, b) 18 évesen.
  • …. Felesel szüleivel a) 4 évesen, b) 11 évesen, c) 17 évesen.
  • …. Igazgatói megrovást kap a) 11 évesen, b) 18 évesen.
  • …. Ellenőrzőbe igazolást hamisít a) 11 évesen, b) 16 évesen.
  • …. Rágyújt 15 évesen társai unszolására.
  • …. Szülei cigarettájából elvesz néhány szálat kérés nélkül 17 évesen.
  • …. Súlyos alkoholos állapotban érkezik haza a nyolcadikos bankettről.
  • …. Bűncselekménybe keveredik 16 évesen.

Mi lehet az oka?
Próbáljuk meg beilleszteni az ábrába a felsorolt okokat, egészítsük ki azokat!

Kép

  1. A terhesség alatti dohányzás, koffein, alkohol, esetleg kábítószer-fogyasztás miatt tanulási nehézség.
  2. A gyermek élete első évében „megtanulta” irányítani szüleit, ezután pedig a szülők igyekeztek kielégíteni minden igényét.
  3. A gyermek új, zavaró viselkedésmintát lát, kortársaitól tanul meglepő, helytelen szokásokat, azokat kipróbálja, gyakorolja.
  4. A gyermek figyelemfelkeltésből tesz helytelen dolgot, szülei/nevelői kevés ideje miatt.
  5. Ügyetlenségből balesetet okoz a gyermek.
  6. Jobban érzi magát a barátnál, ahol nincs feladata, felelőssége, mint otthon, ezért késik.
  7. Hullámzó, akaratos temperamentuma van.

Miért vesszük észre jobban azt, ha rossz a gyermek?

  • Mert kellemetlen, bosszantó.
  • Mert általában elkerülhetetlen feladatot ad, beavatkozást igényel.
  • Az emberi természet hajlamosabb arra, hogy mást kritizáljon, mint hogy mást dicsérjen.
  • Felnőttként gyakran megfeledkezünk a saját gyermekkorunkról.
  • Az ember nevelési helyzetekben kevésbé vizsgálja saját viselkedését, mint a gyermekét.


II. Mit is jelent „látni (nevelni) a gyermeket”, fiatalt; törődni vele?

  1. A tudatos nevelés első lépése, hogy célokat tűzzünk ki.
  2. Ezután keressük a kiválasztott célokhoz vezető utat, módszereket.
  3. Időről időre ellenőrizzük, hogy a folyamat érdekében miben kell esetleg változtatnunk.


1. Nevelési célkereső – ha törődni szeretnénk gyermekeinkkel
Ha nem tudjuk, nem határozzuk meg, hogy mit várunk el önmagunktól, gyermekeinktől, nem fogjuk tudni, hogy mihez válasszunk módszereket, milyen feladataink vannak. Ha hiányosságaink vannak a tudatosan átgondolt és kiválasztott célok tekintetében, nem tudunk biztonságos környezetet teremteni nehézségekkel küzdő gyermekünk számára.

Próbáljuk meg fontossági sorrendbe állítani 1-es sorszámtól kezdve a következő magunk felé megfogalmazható célokat:

  • ..... A feszült nevelési helyzetekben türelmesek maradunk. Igyekszünk elfogadó, szelíd légkört árasztani.
  • ..... Minden gyermek felé megfogalmazott elvárást magunk számára is kötelezővé teszünk.
  • ..... A gyerekek felé megfogalmazott ígéreteinket átgondoljuk, számukat csökkentjük, ami megmarad, mindig teljesítjük.
  • ..... Megfelelő mennyiségű és minőségű időt töltünk el a gyermekeinkkel.
  • ..... A nevelésben vagy egyéb területen megfogalmazódó szülői nézeteltéréseinket sohasem a gyermekek előtt beszéljük meg.
  • ..... Törekszem arra, hogy otthonom, gyermekközösségem a rend és a béke szigete legyen.
  • ..... Rendszeresen figyelemmel kísérem a gyermek iskolai munkáját, amikor lehet dicsérem, jutalmazom.
  • ..... Nevelési probléma, nehézség esetén nyi- tott leszek tanácskozni más családokkal, szívesen olvasok szakirodalmat.
  • ..... Egyéb cél: éspedig: ……………………………………………………………
  • ..... Egyéb cél: éspedig: ……………………………………………………………
  • ..... Egyéb cél: éspedig: ………………………………………………………


Próbáljuk meg fontossági sorrendbe állítani 1-es sorszámtól kezdve a következő gyermekek felé megfogalmazható célokat:

  • ..... Tanuljon meg főzni, háztartást, házi költségvetést vezetni. Legyen igényes saját lakókörnyezetére.
  • ..... Számunkra is elfogadható barátokat válasszon.
  • ..... Kiskorában is kezelje indulatait, fogadja el kéréseinket, engedelmességre nevelésünket. Általában értelme kontrollálja érzelmeit.
  • ..... Vállaljon képességeinek megfelelő házi- és ház körüli munkát, azt végezze el.
  • ..... Képességeinek megfelelő tanulmányi eredményt érjen el az iskolában, és a képessége szerinti különórákon.
  • ..... Tisztelettel viselkedjen szüleivel, általában a felnőttekkel. Vállaljon felelősséget szavaiért, cselekedeteiért.
  • ..... Próbáljon meg a környezete helyzetére, szerettei érzéseire is figyelni. ..... Legyen együtt érző, segítőkész.
  • ..... A gyermek probléma esetén igyekezzen jó helyen segítséget kérni, azt elfogadni.
  • ..... Legyen igényes szobájára, környezetére.
  • ..... Engedelmeskedjen az első szelíd kéréseknek.
  • ..... Egyéb cél: éspedig: ……………………………………………………………


2. Néhány nem mindenható módszer – ha törődni szeretnénk gyermekeinkkel

a) Együttműködésre, engedelmességre nevelés kicsiny kortól, vagy amikor újra akarjuk kezdeni.

  • Minden utasítási, irányítási helyzetben először szólítsuk értelmesen a nevén.
  • Várjunk addig, amíg a tekintetünk találkozik.
  • Egyszerűen, érthetően adjuk ki az utasítást.
  • Egyszer mondjuk el!
  • Ha mindezek után nem engedelmeskedik valamilyen következményre lesz szükség. Azonban feltétlenül kerüljük el a többször ismételgetést, indulatoskodást. Az áhított változás nem fog menni egyik napról a másikra, türelemre, önuralomra és kitartásra lesz szükségünk, de érdemes.

b) Pontrendszer az akaraterő fejlesztésére, a következetesség és állandóság biztosítása

  • Válasszunk a gyermekkel közösen 6-8 olyan viselkedési területet, amiben fejlődést szeretnénk tapasztalni a gyermek életkorához illeszkedve = CÉLKITŰZÉS.
  • Beszéljük meg a gyermekkel, hogyan sikerülhet neki a kitűzött célokat megvalósítani, és milyen „jutalom” vagy „büntetés” várhat rá = feladatok meghatározása, azaz MÓDSZER.
  • Meghatározott időközönként – érdemes az esti lefekvéskor – értékeljük a meghatározott célokat pontokkal (+1, –1), mosolygó vagy szomorú napocskával… ötleteinktől függően, később pedig a pontok beváltása = VISSZAELLENŐRZÉS.

c) Változatos beavatkozás, meghökkentés, panasz-napló

  • A gyerekek, fiatalok általában tudják mit, mikor és hogyan kezelünk, főként a kamaszok. „Tudom, hogy úgyis az lesz”, „úgysem ért meg”, „úgysem fog elengedni”. Néha tegyünk elgondolásaikkal ellentétesen, amire később visszatérhetünk.
  • Adjunk lehetőséget (sőt indokolt esetben kérjük tőlük) véleményük elmondását helyzetükkel, nevelésükkel kapcsolatban. Ha jogos vagy akár igazságtalan kritikájukat nem ellenállással, hanem nyitottsággal fogadjuk, ők is sokkal nyitottabbak lesznek kéréseinkre.
  • Néha érdemes tiszteletteljes humorral feszültséget oldani, szoktam javasolni a „Panasz-naplóba” való bejegyzés lehetőségét, amit havonta vagy szűkebb periódusok végén az érintettek értékelhetnek. Ezzel időt nyerünk, alszunk mindannyian a problémákra, távolabbról igen humoros is lehet az adott helyzetben „biztosítékokat kivágó” probléma.

d) Én vagyok a szülő, felülemelkedés a gyermekkel való konfliktusokból

  • A gyermek bízatott rád, nem te a gyermekre, még ha szívesen helyet is cserélne veled. Ez ellen tud valamit tenni? Kedves Olvasó! Te születtél előbb.
  • Amikor úgy érezzük, hogy minden tekintélyünk, vezetői szerepünk porba hull, rázzuk meg magunkat, és eltökélten lépjünk tovább feladatainkban.

e) Életmód-változtatással segíteni a személyiségfejlődést

  • A gyermek jobb tanulmányi eredményeihez, kiegyensúlyozottabb magatartásához feltétlenül hozzájárulnak a környezeti és életmód-tényezők. 1: A megfelelő mennyiségű és minőségű alvás, 2: a szabad levegőn, napfényen való pozitív magatartású társakkal való mozgás, 3: bőséges, jó minőségű vízfogyasztás, 4: minőségi, változatos táplálkozás, sok nyers zöldséggel, gyümölccsel, csökkentve az egyszerű cukrok bevitelét, 5: gyakori szellőztetés a gyermekek szobájában, tantermében.


3. A cél és módszer hatékonyságának ellenőrzése
Hetente, havonta, évente értékeljem visszatekintés, akár közös családi beszélgetés idején azt, hogy kitűzött vagy meghatározott céljaink mind magunkra nézve, mind gyermekeinkre nézve mennyiben valósulnak meg. A tudatossá váló nevelésben időt kell adni önmagunknak is. Örüljünk minden apró előrelépésnek!

III. Zárszó

Felelősséggel, jól nevelni „jó” gyermeket sem könnyű, hát még különböző nehézségekkel küzdő gyermeket! Pedig egyre növekedik az olyan gyermekek száma, akik ugyancsak próbára teszik türelmünket, nem is álmodott kihívások elé állítva szüleiket, családtagjaikat, nevelőiket, környezetüket meghökkentő viselkedésükkel. Ráadásul teszik ezt néha olyan természetességgel, ami teljesen lebéníthatja a nevelési környezetet. Hiszem, hogy a szülők és nevelők nem csak azt látják, hogy rossz a gyermek! Csakhogy ma a gyerekek már az óvodás és a települési mikuláscsomag után még otthon is megkérdezik, hogy kapnak-e csomagot, és szinte lelkiismeret-furdalásunk támad, ha nem készülünk fel anyagilag, ízvilágban, sőt „színvilágban” azokra a versenyekre, amelyek voltaképpen a gyermek túlzott kényeztetéséhez vezetnek. Utóbb pedig csodálkozunk, hogy hálátlan, a szeretet fogalmát is alig ismerő ifjúság vesz bennünket körül.
Hívő emberként számtalanszor tapasztalom, hogy a nevelésben, pedagógus Kép munkámban minden alkalommal segítségemre szeretne lenni a jó Isten. Ő lehet a harmadik kötél a szülő–gyermek, nevelő–gyermek kapcsolatban. „Ha az egyiket megtámadja is valaki, ketten ellene állhatnak annak; és a hármas kötél nem hamar szakad el.” (Bölcs Salamon: Prédikátor könyve: 4,12)
A tanulási nehézség leküzdése a gyermek akaraterején és önuralmán is múlik, kevés a szülői és gyógypedagógiai, pszichológiai segítség. Minden akaratára szükség van, amit pedig elsősorban neveléssel fejleszthetünk.
Végül azokról a szülőkről, nevelőkről is meg kell emlékeznünk, akik nem veszik elég komolyan, hogy a gyermekekért felelősséggel tartoznak. Nem lehet a feladat elől elmenekülni a szórakozásba, a hobbiba, a kocsmába, a munkába, és néha „odadörrenteni”, amikor már kifakad a gyermek a „törődés-nélküliségtől”.

Elhangzott: Siófok, 2009. december 5. – Mocorgó Családi Napközi

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.