decemberi áhítatok  +   januári áhítatok   +   februári áhítatok
Márciusi áhítatok   +   Áprilisi áhítatok   +   Májusi áhítatok
Júniusi áhítatok + júliusi áhítatok + augusztusi áhítatok
szeptemberi áhítatok + októberi áhítatok + novemberi áhítatok

Vissza a mai áhítatokhoz  +  Vissza a főoldalra
Igehirdetések + Gondolatok + Tapasztalatok

1 + 2 + 3 + 4 + 5 + 6 + 7  + 8 + 9 + 10 + 11 + 12 + 13 + 14 + 15 + 16 + 17
18 + 19 + 20 + 21 + 22 + 23 + 24 + 25 + 26 + 27 + 28 + 29 + 30

Nem halhatsz meg, csak ha az Úr akarja
Ma október 31., Farkas napja van.

"Nem halok meg, hanem élek, és hirdetem az Úr tetteit" (Zsolt 118,17).

Milyen erőt adó bizonyosság ez! Bizonyára egy ígéret az alapja, amelyet a zsoltáros személy szerint kapott, és amelyet örömmel a magáévá tett. Szabad nekem is így szólnom? Vagy elcsüggedek, mert az ellenség megtámadott? Mert sokan vannak ellenem és kevesen mellettem? Hitetlenségem a harc feladására indít, arra, hogy kétségbeesetten haljak meg, mert megvert, megbecstelenített ember vagyok? Ássák már ellenségeim a síromat?

Mit tegyek ilyenkor? Hallgassak tulajdon gyávaságomra, adjam fel a harcot és vele együtt minden reményemet? Távol legyen! Még van bennem élet.

Nem halok meg". Visszatér belém az életerő, és elűzi gyengeségemet: Élek". Az Úr él, és én is élni fogok. Újra felnyitom számat és hirdetem az Úr tetteit". Elbeszélem majd jelen nyomorúságomat, amely csak arra volt alkalom az én Uramnak, hogy irántam való végtelen szeretetét és hűségét újra megmutassa. Akik már szívesen méretet vennének rólam, hogy koporsómat elkészítsék, várjanak még egy kicsit! Mert keményen megfeddett ugyan engem az Úr, de nem engedte, hogy meghaljak (18. vers). Dicsőség legyen nevének mindörökké! Nem halok meg, míg munkám el nem végeztem, és addig fogok e földön élni, amíg az Úr akarja.

C. H. Spurgeon "Isten ígéreteinek tárháza" c. könyvéből

Alapos megtisztulás
Ma október 30., Alfonz napja van.

"Tiszta vizet hintek rátok, hogy megtisztuljatok. Minden tisztátalanságotoktól és minden bálványotoktól megtisztítlak benneteket" (Ez 36,25).

Micsoda nagy öröm ez! Isten, aki megváltott minket Jézus Krisztus vérével, meg akar szentelni Szent Lelkének vizével. Isten megígérte ezt, és így is lesz, hogy megtisztuljatok". - Urunk, érezzük és bánjuk tisztátalanságunkat, ezért most örvendezünk ígéretednek, amelyben kijelentetted, hogy megtisztítasz minket. Bárcsak hamarosan beteljesítenéd ígéretedet!

Meg akarsz szabadítani bennünket még leggonoszabb bűneinktől is. Hitetlenségünk lázadásától, a Lélek ellen harcoló testi vágyainktól, büszkeségünk utálatos gondolataitól és a Sátán ösztönzésére elkövetett istenkáromlásunktól. - Mindezektől megtisztíthatsz, hogy soha többé vissza ne térjenek.

Isten meg akar tisztítani minden bálványunktól is, akár aranyból, akár agyagból készültek azok, tisztátalan szeretetünktől vagy túlzott szeretetünktől valami iránt, ami önmagában véve tiszta. Mindentől meg akar szabadítani, amit istenítünk, és így bálvány lett a számunkra. Nemcsak el akarja venni bálványainkat, hanem teljesen szabaddá akar tenni tőlük.

Isten maga mondja itt, hogy ezt meg fogja cselekedni. Ezért ez az ígéret megalapozott és biztos. Bátran elkérhetjük Istentől azt, amit így megígért nekünk. A megtisztítás a szövetségi áldások közé tartozik, és amit Isten a szövetségben megígért, az mind tökéletes és biztos.

C. H. Spurgeon "Isten ígéreteinek tárháza" c. könyvéből

C. H. Spurgeon "Isten ígéreteinek tárháza" c. könyvéből

C. H. Spurgeon "Isten ígéreteinek tárháza" c. könyvéből

Imádni, látni, nevét viselni
Ma október 27., Szabina napja van.

"...szolgái imádják Őt, látni fogják az Ő arcát, és az Ő neve lesz a homlokukon" (Jel 22,3.4).

A dicsőség honában három áldásban lesz részünk: Szolgái imádják Őt." Odaát nem nyomorít már bennünket másféle szolgálat, nem parancsol nekünk már más úr. Csak az Úr Krisztusnak szolgálunk, Őt imádjuk szüntelenül, tökéletesen, fáradság és tévedések nélkül. A menny annyit jelent a hívők számára: az Úr Krisztust imádni, maradéktalanul az Övé lenni. A hívő léleknek ez lesz az egyetlen vágya az örökkévalóságban.

Látni fogják az Ő arcát." Ez teszi gyönyörűségessé a szüntelen imádatot, ez lesz szolgálatunk kézzelfogható jutalma. Megismerjük az Urat, mert teljes valóságában látjuk majd Őt. Krisztus Jézus arcának látása a leghűségesebb szolgáknak járó legnagyobb jutalom, amit csak kérhetünk és kaphatunk Istentől. Mózes is mi nagyobbat kérhetett volna, mint azt: Mutasd meg nekem dicsőségedet!" (2Móz 33,18).

Az Ő neve lesz a homlokukon." Amíg az Urat nézik, neve felíródik homlokukra. Ez azt jelenti, hogy Krisztus elfogadja őket, ők pedig elfogadják Krisztust. A kegyelem belső, elrejtett jele Krisztussal való kölcsönös kapcsolatunk nyilvánvaló jelévé válik.

Add Uram, hogy ez a három dolog már itt elkezdődjék az életemben, hogy aztán egyszer majd kiteljesedhessék dicsőséged honában! Ámen.

C. H. Spurgeon "Isten ígéreteinek tárháza" c. könyvéből

Miértünk
Ma október 26., Dömötör napja van.

"...de a választottakért megrövidülnek azok a napok" (Mt 24,22).

Választottaiért megrövidíti az Úr az egyes ítéleteket, másokat visszatart. A nagy nyomorúságok idején mindenkit megemésztene azok súlya, ha az Úr nem mérsékelné a nyomor terhét a választottak kedvéért. Miközben pedig Isten, Krisztus érdeméért megszabadítja választottait, megszabadítja az egész emberiséget a választottakért.

Milyen tisztesség ez a szenteknek! Milyen szorgalmasan fel kellene használniuk befolyásukat az Úrnál! Hiszen Ő meg akarja hallgatni a bűnösökért való imádságainkat és meg akarja áldani a mások üdvösségéért való könyörgésünket. Ő megáldja a hívőket, hogy azok áldássá legyenek a hitetlenek számára. Sok bűnös ember annak köszönheti, hogy él, hogy hívő anyjának, feleségének vagy leányának közbenjáró imádságát kegyelmesen meghallgatta az Úr.

Élünk ezzel az Úrtól kapott különleges erővel? Könyörgünk hazánkért, más országokért, korunkért? Háborúk, éhség, járvány idején az Úr elé állunk-e mint közbenjárók, és könyörgünk-e, hogy rövidüljön meg a szenvedés ideje? Panaszkodunk-e Istennek a hitetlenség, a tévelygés és az eluralkodott szabadosság miatt? Könyörgünk-e, hogy rövidítse meg a bűn uralmát és siettesse az Úr dicsőséges visszajövetelének napját? Boruljunk térdre, és ne nyugodjunk, míg újra el nem jön Krisztus!

C. H. Spurgeon "Isten ígéreteinek tárháza" c. könyvéből

Először Isten, azután minden más

"Keressétek először az Ő országát és igazságát, és ezek is mind megadatnak nektek" (Mt 6,33).

A Biblia ezekkel a szavakkal kezdődik: Kezdetben... Isten." Legyen ez a te életed nyitánya is. Törekedjetek teljes szívetekből, minden más előtt arra, hogy Isten országának polgárai legyetek, és hogy az Ő igazsága jellemezze egész életeteket. Amire ezenfelül szükségetek van, azt megadja az Úr nektek, nem kell különösebben aggódnotok érte. Minden, amire az istenfélő élethez szükségünk van, megadatik nekünk".

Milyen drága ígéret ez! Az Istent kereső embernek megadatik az eledel, ruházat, otthon és a többi mind. Te csak törődj az Ő dolgaival, Ő majd törődik a tiéddel. Ahogyan az értékesebb dolgok bevásárlásánál ráadásul kapjuk a csomagolópapírt és a zsineget, ugyanúgy nyerjük el a földi dolgokat ráadásul a mennyek országának kincseihez. Az üdvösség örökösének nem kell félnie a szükségtől. Aki Isten igazságába öltözteti a lelkét, ne aggódjon, hogy a testét Isten mezítelenül fogja hagyni. Tedd félre a mardosó gondokat! Keresd minden igyekezeteddel az Urat! A kapzsiság - szegénység, az aggodalmaskodás - nyomorúság; az Istenbe vetett bizalom viszont - kincs, az Istenhez való hasonlatosság pedig - mennyei örökség.

Uram, én kereslek Téged, add, hogy megtaláljalak.

C. H. Spurgeon "Isten ígéreteinek tárháza" c. könyvéből

Isteni biztonság
Ma október 24., Salamon napja van.

"Bevehetetlen ércfallá teszlek ezzel a néppel szemben. Harcolni fognak ellened, de nem bírnak veled, mert én veled leszek: megsegítlek és megmentelek - így szól az Úr" (Jer 15,20).

Az istenfélelemben és a hitben való állhatatosság olyanná teszi az embert, mint az erős ércfal, amelyet senki sem tud lerontani vagy áttörni. Az Úr ajándékai az ilyen emberek, akikre rendkívül nagy szükségünk van a gyülekezetben és a világban, de különösen a szószéken.

Ez a mai, hamis világ foggal és körömmel harcol az igazság meg nem alkuvó bajnokai ellen. Úgy látszik, semmi nem bántja úgy a Sátánt és seregét, mint a határozottság. Olyan dühösen támadja a szent elszántságot, mint ahogy az asszírok ostromolták a fallal körülvett városokat. Mekkora öröm számunkra, hogy nem tudja legyőzni azokat, akiket Isten a maga erejével erősített meg. Akiket a különféle tanítások szele hajt ide-oda, egy fuvallatra megdőlnek és elvesznek, de akik szeretik a kegyelemről szóló tanítást, mert már övék a kegyelem ajándéka, úgy állnak, mint a sziklák a háborgó tengerben.

Honnan ered ez a megingathatatlanság? Én veled leszek" - mondja az Úr, és ez a helyes válasz. Az Úr megsegíti és megmenti hűséges szolgáit az ellenség támadásaitól. Seregek lehetnek ellenünk, de a Seregek Ura velünk van. Ne próbáljunk meghátrálni egy kicsit se, hiszen maga az Úr tart minket helyünkön. Maradjunk ott az Ő erejével.

C. H. Spurgeon "Isten ígéreteinek tárháza" c. könyvéből

Fény és öröm
Ma október 23., Gyöngyi napja van.

"Fényözön árad az igazakra, és öröm a tiszta szívűekre" (Zsolt 97,11).

Sokszor drága árat fizet az igazságért, aki mindent kockára tesz érte, de a végén gazdag jutalmat nyer kárpótlásul. A szent élet olyan, mint a vetés. Látszólag elvész a mag a földben, nem lehet újra összeszedni. Naiv dolog volna azonnali aratást várnunk. Ez a naivitás azonban érthető, hiszen itt a fényről van szó, és lehetetlennek látszik, hogy a fényt a földbe temesse valaki. Igehelyünk mégis arra utal, mintha a fény el lenne rejtve. Valahol megvan, de senki nem látja, mintha el lenne takarva. Mi azonban egészen biztosak vagyunk abban, hogy egy napon ez a fényözön egyszer csak áradni fog.

Tökéletesen meg vagyunk győződve arról, hogy az Úr elkészítette az aratás idejét a világosság magvetői számára, és aratni fogunk, ki-ki magának. Akkor jön el boldogságunk korszaka. Örömkévéket arathatunk az áradó fényben. Szívünk tiszta volt az Úr előtt, még ha az emberek ezt nem is akarták elhinni, sőt, szidalmaztak bennünket. Igazak voltunk az Úr előtt, bár sokan vaskalaposaknak csúfoltak. Még várnunk kell, ahogyan a gazda várja a föld termését, de egyszer majd fényözön fog áradni ránk, és az Úr által elkészített örömet élvezhetjük.

Bátorság, testvéreim! Ne kapkodjunk és ne türelmetlenkedjünk. Hamarosan a megígért fény és öröm lesz lelkünk osztályrésze.

C. H. Spurgeon "Isten ígéreteinek tárháza" c. könyvéből

Bízz az ígéretekben és hivatkozz rájuk!
Ma október 22., Előd napja van.

"Mert Te ígérted ezt, Uram, Uram! Mert a Te áldásoddal szolgádnak háza örökké áldott lesz!" (2Sám 7,29).

Dávid itt egy ígéretre hivatkozva lép Isten elé, és kéri annak beteljesítését. Ez az igevers így kétszeresen is tanulságos a számunkra. Először, hogy komolyan bíznunk kell abban, amit az Úr megmondott, annak beteljesülését biztosra kell vennünk, azután már hivatkozhatunk Isten trónusa előtt ígéreteire.

Milyen jó dolog arra hivatkozni, amit az Úr maga ígért meg! Milyen jó elmondani Dáviddal: Mert Te ígérted, Uram", hiszen ilyenkor Isten ígérete támasztja alá könyörgésünket.

Nem azért imádkozunk, mert kételkedünk, hanem mert hiszünk: Hitetlenül imádkozni nem illő dolog Isten gyermekei számára.

Nem, Uram, mi nem kételkedhetünk Benned, hiszen meg vagyunk győződve arról, hogy minden szavad nagy reménységek várására biztat minket. Egyszerűen csak mehetünk Hozzád, hogy kérjük, cselekedjél, amint megmondottad. Így kérlek, áldd meg szolgád házát, gyógyítsd meg betegeinket, mentsd meg a csüggedőket, vezesd vissza az eltévelyedetteket, erősítsd az istenfélőket. Urunk, add meg ruhánkat és eledelünket ígéreted szerint. Segíts meg minden munkánkban, kiváltképpen amikor az evangéliumot visszük szomszédainkhoz. Tedd munkatársainkat a saját munkatársaiddá, gyermekeinket saját gyermekeiddé. Áraszd ki áldásodat a jövendő nemzedékre, és add, hogy amíg utódaink a földön élnek, hűek maradjanak Hozzád. Ó Uram, a Te áldásoddal áldassék meg szolgád háza! Ámen.

C. H. Spurgeon "Isten ígéreteinek tárháza" c. könyvéből

Isten szorzótáblája
Ma október 21., Orsolya napja van.

"A kevés is ezerre nő, a kicsiny is hatalmas néppé. Én, az Úr, rövid idő múlva megvalósítom ezt" (Ézs 60,22).

Az Úrért való szolgálat olykor egészen kicsiben kezdődik, de azért az nem kevés értékű. A gyöngeség növeli hitünket, Isten közelébe kényszerít minket, és megtanít dicsőíteni az Ő nevét. Vegyétek nagyon komolyan a növekedésről szóló ígéretet. A mustármag a legkisebb a magvak között, mégis nagy fává nő, amelyen menedéket találnak az égi madarak. Lehet, hogy egyvalamivel kezdjük a szolgálatot, és az is csak egészen kicsiny dolog, de mégis ezerszeresére fog nőni. Nagy az Úr szorzótáblája. Milyen gyakran mondta már magányosan küzdő szolgáinak: Megsokasítalak". Bízzatok az Úrban, ti, akik egyedül vagytok, vagy csak ketten alkotjátok a hívők közösségét, mert ha az Ő nevében gyűltök egybe, ott van köztetek.

A kevés". Aki csak a létszámot és az erőt nézi, megveti a keveset. Mégis, ez a kevés képezi egy hatalmas nép magvát. Este is csak egy csillag gyullad ki először, de hamarosan számtalan csillagtól tündöklik a mennybolt.

Ne gondoljuk, hogy valami nagyon távoli időre esik ennek az ígéretnek a beteljesedése, hiszen így szól: Én, az Úr, rövid idő múlva megvalósítom azt". Ne sürgessük elhamarkodottan a beteljesülést, ahogyan némely gyülekezet izgatott tagjai teszik. Meglesz az a maga idejében, de akkor aztán késedelem nélkül.

C. H. Spurgeon "Isten ígéreteinek tárháza" c. könyvéből

Szabadító
Ma október 20., Vendel napja van.

"Ő szabadítja meg népét bűneiből" (Mt 1,21).

Uram, szabadíts meg bűneimből! Az Úr Jézus neve bátorít fel arra, hogy így merészeljek imádkozni. Ments meg korábbi bűneimtől, hogv ne legyek egyiknek se a rabja. Szabadíts meg kedélyhullámzásaim bűnétől, hogy ne legyek gyengeségeim rabszolgája. Szabadíts meg az állandóan szemem előtt folyó bűnöktől, hogy ne szűnjek meg utálni azokat. Szabadíts meg rejtett bűneimtől, amelyeket még nem is ismerek fel, mivel nincs bennem elég világosság. Szabadíts meg a hirtelenül és váratlanul rám törő bűnöktől, ne engedd, hogy a nagy hevességgel feltámadt kísértések magukkal ragadjanak. Óvj meg Uram minden bűntől. Ne engedd, hogy bármiféle vétek eluralkodhassék rajtam.

Egyedül Te teheted ezt meg. Én képtelen vagyok lerázni belső láncaimat, legyőzni természeti emberemet. Te ismered a kísértést, hiszen Te magad is megkísérttettél. Te ismered a bűnt, hiszen elhordoztad annak terhét. Te tudsz egyedül nekem segíteni a kísértés órájában. Te meg tudsz óvni, hogy ne vétkezzem, és Te vagy egyedül segítségem, ha már megtörtént a baj. Már a neved is prófécia volt arról, hogy Te leszel a Szabadító. Kérlek, add, hogy megtapasztalhassam a mai napon is, hogy ez így igaz. Add, hogy ne engedjek az indulatnak, a büszkeségnek, a csüggedésnek vagy bármilyen más gonoszságnak. Szabadíts meg engem, hogy szentül élhessek, és neved megdicsőítessék bennem! Ámen.

C. H. Spurgeon "Isten ígéreteinek tárháza" c. könyvéből

Szeretettel fenyít
Ma október 19., Nándor napja van.

"Megfenyítelek igazságosan, mert nem hagyhatlak büntetés nélkül" (Jer 30,11).

Végzetes jel lenne, ha az Úr nem fenyítene minket. Azt jelentené, hogy lemondott rólunk, mert bálványimádók lettünk. Isten óvjon minket ettől. Ha állandóan csak jól menne a sorsunk, az félelemmel és rettegéssel kellene, hogy eltöltsön bennünket, hiszen akiket az Úr szeret, azokat megfeddi és megfenyíti. Akiket viszont semmire sem becsül, azoknak engedi, hogy gondtalanul hizlalják magukat, mint a barmot hizlalják a vágóhídra. Mennyei Atyánk szeretetből használja a vesszőt, amikor gyermekeit neveli. Isten fenyítése azonban mértékkel történik. Szeretetét határtalanul árasztja ránk, de fenyítése bizonyos határok között marad. A régi törvény szerint az izráelita ember csak negyen botütést kaphatott egy híjával. Ehhez az ütéseket gondosan számlálni kellett, nehogy túlságosan meggyötörjék az elítéltet. Így számlálja Isten a hívő gyermekeire mért csapásokat. A büntetés mértékét Isten bölcsessége, együttérzése és szeretete szabja meg. Ne jusson eszünkbe, hogy fellázadjunk az ellen, amit az isteni bölcsesség a mi javunkra rendel el.

Uram, ha Te állsz mellettem és Te számlálod poharamba a keserű cseppeket, akkor örömmel kell elfogadnom ezt a keserű poharat, hiszen az a kívánságod, hogy kiürítsem. Szeretném tudni azt mondani rá: Legyen meg a Te akaratod " Ámen.

C. H. Spurgeon "Isten ígéreteinek tárháza" c. könyvéből

Könnyes magvetés, örvendező aratás
Ma október 18., Lukács napja van.

"Akik könnyezve vetnek, ujjongva aratnak majd!" (Zsolt 126,5).

A sírás a magvetés idejéhez tartozik: könnyel öntözzük szántóföldünket. Az aggodalom könnyeitől felázott talajból így annál korábban kel ki a mag. Az imádságos könnyek sója olyan ízt ad az elvetett magnak, amely megvédi a férgektől. A komoly meggyőződésből hirdetett igazság kétszeresen élő igazság az emberek számára, ezért ne szakítsuk félbe magvetésünket, amikor sírunk, inkább kettőzök meg erőfeszítésünket, hiszen éppen ilyenkor van itt az alkalmas idő.

Nem a nevetés jellemzi a mennyei magvetést, sokkal inkább a lelkek iránt érzett őszinte aggodalom. Így kell hirdetnünk az evangéliumot, nem felületes könnyedséggel. Ismeretes, hogy sokan, akik könnyű szívvel mentek a háborúba, odavesztek. Sokszor ugyanez érvényes a könnyűszerrel végzett szellemi magvetésre is.

Jöjj hát, én lelkem, vesd csak tovább a magot sírással, mert lásd, Isten örvendező aratást ígér számodra. Te magad fogod learatni munkád gyümölcsét. Olyan bőséges lesz aratásod, hogy ujjongani fogsz örömödben, ha meglátod. Mikor szemedet elhomályosítják az ezüst könnyek, gondolj az arany gabonára. Tudj hát örvendezni a jelen bajlódásai és csalódásai közepette, hiszen az aratás bőségesen kárpótol majd mindezért!

C. H. Spurgeon "Isten ígéreteinek tárháza" c. könyvéből

Tisztelet szent félelemmel
Ma október 17., Hedvig napja van.

"Aki tiszteli a parancsot, elnyeri jutalmát" (Péld 13,13).

Szomorú, hogy olyan kevesen éreznek tiszteletet Isten Igéje iránt. Az emberek bölcsebbnek tartják magukat, mint Isten Igéje, és bírálgatják azt. Én azonban nem, mert félem az Urat!" Az Isten Lelke által ihletett könyvet életünk forrásának és mércéjének tekintjük, és iránta érzett tiszteletünket engedelmességünkkel bizonyítjuk. Isten Igéje nem rémületet, hanem gyermeki alázatot ébreszt bennünk. Nem a büntetéstől tartunk, hanem félve tiszteljük a parancsolatokat.

A parancsolatok szent félelme az alázat nyugalmához vezet, amely sokkal többet ér számunkra, mint a vakmerő büszkeség. Vezérli életutunkat, visszatart, amikor lejtőre kerülünk, ösztönöz, amikor fölfelé tart utunk. A parancsolatok félő tisztelete megőriz a gonosztól és igazságra vezérel minket, és nyugodt lelkiismeretet biztosít. Szabaddá tesz a félelem nyomasztó érzésétől, szinte életre kelt a halálból. Bizalmat ébreszt bennünk Isten szeretete iránt, és ez olyan, mint a földi mennyország. A hitetlenek kinevethetik az Ige iránti mélységes tiszteletünket, mit sem törődünk vele. Mennyei elhivatásunk olyan kincs számunkra, amely bőségesen kárpótol minket, engedelmességünk jutalma tudatában könnyen túltesszük magunkat a gúnyolódók csúfolódásán.

C. H. Spurgeon "Isten ígéreteinek tárháza" c. könyvéből

Eggyé lenni Krisztus Jézussal
Ma október 16., Gál napja van.

"...mert én élek, és ti is élni fogtok" (Jn 14,19).

Jézus Krisztus annyira bizonyossá tette azt, hogy akik benne hisznek, azok élnek, mint amilyen biztos az, hogy Ő él. Amilyen biztos, hogy él a fő, olyan biztosan élnek a tagok is. Ha Jézus Krisztus nem támadott fel halottaiból, akkor mindnyájan meghalunk bűneinkben. Mivel azonban feltámadt, valamennyi hívő feltámadt benne. Halálával eltörölte bűneinket és megnyitotta előttünk, halálraítéltek előtt, a siralomház ajtaját. Feltámadása megigazulásunk bizonyítéka: Isten feloldozott minket, és hozzánk szól az irgalom szava: Ő megbocsátja minden bűnödet... megváltja életedet a sírtól" (Zsolt 103,3-4).

Krisztus népe ugyanúgy örökké élni fog, mint ahogyan Ő is örökké él. Mivel Ő él, hogyan halhatnának meg azok, akiket Önmagával eggyé tett! Mivel pedig Ő soha többé meg nem hal, mert legyőzte a halált, a halál nem uralkodik többé felette, ezért az övéi sem térnek vissza többé régi énjük sírjába, hanem az Úrral együtt élnek az új életben. Hívő testvérem, ha az kísért, hogy félj, mert egy napon mégis újra az ellenség kezébe esel, vigasztaljon meg ez az Ige. Soha el nem veszítheted szellemi életedet, mert az el van rejtve Krisztussal együtt Istenben. Ugye nem kételkedsz az Úr halhatatlanságában? Ne gondold azt sem, hogy enged téged meghalni, hiszen egy vagy vele. Életed biztosítéka az Ő élete, tehát ne félj, hanem nyugodjál meg az élő Úrban!

C. H. Spurgeon "Isten ígéreteinek tárháza" c. könyvéből

Megtart azzal, hogy táplál
Ma október 15., Teréz napja van.

"Ahogyan engem az élő Atya küldött el, és én az Atya által élek, úgy az is, aki engem eszik, élni fog énáltalam" (Jn 6,57).

Az Isten Fiával való közösség által élünk. Jézus Krisztus, mint Istentől küldött közbenjáró, az Őt elküldő, örökkönörökké élő Atya által él. Mi pedig a Megváltó által élünk, aki megelevenített bennünket. Ő az életünk forrása és megtartója. Az életnek táplálékra van szüksége. Szellemi életünket szellemi táplálékkal kell fenntartanunk, és ez a táplálék Krisztus Jézus. Nem csupán élete és halála, nemcsak tisztsége és tettei, vagy csupán tanítása, hanem Ő maga, akiben mindez bennfoglaltatik, Ő a mi táplálékunk.

Ezt a táplálékot ábrázolja ki a kenyér megtörése, az úrvacsora, de vele táplálkozunk akkor is, amikor elmélkedünk Isten dolgairól, amikor teljes szívvel hiszünk benne, amikor szeretettel befogadjuk Őt, és belső életünk megerősödik általa. Megtapasztaltuk, mit jelent, ha Krisztus táplál minket, de sem elmondani, sem leírni nem tudjuk azt. A legbölcsebb, ha az ember egyszerűen él vele, mégpedig mindig újra és újra. Jézus Krisztus arra szólít fel minket, hogy mind bőségesebben táplálkozzunk vele. Mérhetetlen hasznunkra fog válni, ha Krisztus lesz az ételünk és italunk.

Uram, köszönöm neked, hogy a hívő élet nélkülözhetetlen tápláléka olyan nagy örömmel fogyasztható eledel. Ezért belőled akarok táplálkozni ma újra.

C. H. Spurgeon "Isten ígéreteinek tárháza" c. könyvéből

Soha ne szégyelljük Őt!
Ma október 14., Helén napja van.

"Aki tehát vallást tesz rólam az emberek előtt, arról én is vallást teszek mennyei Atyám előtt" (Mt 10,32).

Milyen kegyelmes ígéret ez! Nagy örömmel teszek vallást az én Uramról. Akármennyi hibám legyen is, Krisztust soha nem szégyellem, és a keresztről szóló tanítást bátran hirdetem. Uram, nem rejtem magamba a Te igazságodat.

Nagyszerű dolgot helyez itt számomra kilátásba az Ige. Barátaim elhagyhatnak, ellenségeim ujjonghatnak, az Úr azonban nem tagadja meg szolgáját. Nincs kétségem afelől, hogy az Úr a magáénak tart, hiszen új meg új zálogát adja szeretetének. De eljön a nap, amikor meg kell majd állnom az Atya előtt. Milyen öröm tudnom, hogy Krisztus akkor majd vallást fog tenni rólam. Azt mondja majd: ez az ember bízott bennem és kész volt bántalmazást is szenvedni nevemért, ezért én is a magaménak vallom őt. Régen, ha valakit lovaggá ütöttek, a királynő gyémántos térdszalagot adott át neki. Nagy megtiszteltetés volt az összegyűlt sokaság előtt átvenni ezt a kitüntetést. Mi ez azonban ahhoz a tisztességhez képest, amikor majd Krisztus vall bennünket a magáénak a magasságos Isten trónusa előtt, a mennyben. Ezért soha ne szégyelljem, hogy az Úré vagyok. Soha ne hallgassak gyáván, se ne alkudjak meg félszívvel. Pirulnom kellene, mert azé vagyok, aki megígérte, hogy kezeskedik az életemért Isten előtt?

C. H. Spurgeon "Isten ígéreteinek tárháza" c. könyvéből

Háromszoros ígéret és a föltétel
Ma október 13., Kálmán napja van.

"De megalázza magát népem, amelyet az én nevemről neveznek, ha imádkoznak, keresik az én orcámat, és megtérnek gonosz utaikról, én is meghallgatom a mennyből, megbocsátom vétküket, és meggyógyítom országukat" (2Krón 7,14).

Tévelygő emberek vagyunk, még ha az Úr nevét viseljük is. Milyen nagy kegyelem, hogy az Úr mégis kész megbocsátani nekünk. Ezért valahányszor vétkezünk, siessünk Isten kegyelmének trónusához és kérjük bocsánatát.

Meg kell aláznunk magunkat. Hát nem szégyen ránk nézve már az is, hogy újra és újra vétkezünk, pedig Isten annyi szeretetet árasztott már ránk? - Ó Uram, porig hajolunk meg előtted, és megvalljuk, nagyon hálátlanok voltunk. A bűn gyalázatos dolog, de hétszeresen gyalázatos, ha olyanok követik el, akik kegyelmedet már annyiszor megtapasztalhatták, mint mi.

Azután könyörögnünk kell irgalomért, megtisztulásért, a bűn hatalmából való megszabadulásért. Ez a kívánság kell, hogy vezessen, amikor keressük az Úr orcáját. Isten vétkeink miatt hagyott magunkra minket, kérnünk kell, hogy térjen vissza hozzánk. - Ó Uram, tekints reánk Fiadban, Krisztus Jézusban, és fogadd el kegyelmesen szolgáidat!

Ugyanakkor el kell fordulnunk a bűntől, mert Isten nem fordulhat újra felénk, ha mi nem szakítunk a bűnnel.

Mindezek után beteljesedhet a háromszoros ígéret: Isten meghallgat, megbocsát, meggyógyít.

Atyánk, kérünk, add, hogy megértsük ezt most, hogy beteljesülhessen rajtunk ígéreted.

C. H. Spurgeon "Isten ígéreteinek tárháza" c. könyvéből

A kegyelmi szövetség jele
Ma október 12., Miksa napja van.

"Szívedet és utódaid szívét körülmetéli Istened, az Úr, szeretni fogod Istenedet, az Urat teljes szívedből és teljes lelkedből, és élni fogsz" (5Móz 30,6).

Íme, ez az igazi körülmetélkedés. Szerzője Istened, az Úr". Csak Ő tud hatni a szívekre. Ő tudja elvenni belőle a testiséget és a szennyet. Csak Ő tudja véghezvinni bennünk, hogy szeretni tudjuk Istent teljes szívünkből és lelkünkből. Kegyelmének csodája ez, amelyet a Szent Lélek visz véghez bennünk. Ezt csak az Úrtól kérhetjük el, és kevesebbel sose érjük be. Figyeljük meg, hol történik ez a körülmetélkedés: nem a testünkön, hanem a szellemünkben. A kegyelmi szövetség alapvető ismeretetőjele ez. A kiválasztottakra kitörölhetetlenül jellemző, hogy szeretik Istent. Titkos pecsét ez, biztosítja a hívőt kiválasztása megmásíthatatlan voltáról. Arra igyekezzünk hát mi is, hogy ne külsőleges szertartásokban bízzunk, hanem a Szent Lélek munkájában.

Ha erre ügyelsz, meglesz az eredménye: élni fogsz". A testünk halálra van ítélve, de ha a szívedet adod át Istennek, és a Szent Lélek dolgaira törekszel, akkor élni fogsz. Bárcsak véghez vinné az Úr, a mi Istenünk kegyelme munkáját belső emberünkön, hogy teljes szívünkből és teljes lelkünkből neki élhessünk.

C. H. Spurgeon "Isten ígéreteinek tárháza" c. könyvéből

Az Úr ereje szabaddá tesz
Ma október 11., Brigitta napja van.

"Hatalmassá lesznek az Úr által, és az Ő nevében bízva élnek - így szól az Úr" (Zak 10,12).

Vigasztalás ez a hitükben megbetegedetteknek, akik elfásultak és attól félnek, hogy soha nem kelnek már fel a szorongások és kétségek betegágyából. Az áldott Orvos azonban ki tud gyógyítani ebből a betegségből, és el tudja venni a nyomában keletkezett gyengeséget is. Megerősíti a gyöngéket, méghozzá a lehető legjobb módszerrel, az Úrban erősíti meg őket. Az Úrban erősebbek vagyunk, mint önmagunkban. Az Úrban való erő megerősíti az Úrral való közösségünket, az önmagunkban bízó erő csak büszkeséget szül. Ez utóbbi tragikusan korlátolttá tesz, míg az előbbi határtalán távlatokat nyit meg előttünk.

A hívő használja is az Úrtól kapott erejét: felserken és jár az Ő nevében. Micsoda öröm, ha egy beteg végre felkel és jár. Milyen gyönyörűség a lelki gyengeség korszaka után újra erősnek lenni az Úrban. Az Úr felszabadítja népét arra, hogy belátása szerint éljen, és belső készséget is ajándékoz az övéinek, hogy éljenek szabadságukkal. Szabad emberekké tesz bennünket; nem vagyunk rabszolgák, akik sohasem pihenhetnek meg, hanem szabadon jöhetünk-mehetünk Immánuel földjén.

Én lelkem, kelj fel szomorúságodból és betegségedből, Krisztus szólít most fel, hogy légy erős, és járj Istennel szent szabadságban. Engedelmeskedj szeretete szavának!

C. H. Spurgeon "Isten ígéreteinek tárháza" c. könyvéből

Nyitott ajtó előtt állunk
Ma október 10., Gedeon napja van.

"Íme, nyitott ajtót adtam eléd, amelyet senki sem zárhat be ..." (Jel 3,8).

Az Isten igazságához hűséges szentek előtt nyitva van az ajtó. Én lelkem, mivel te már eldöntötted, hogy az Úr kijelentett Igéjét követed életedben és halálodban, nyitott ajtó előtt állsz.

Be akarok lépni ezen a nyitott ajtón az Istennel való közösségbe. Ki tilthatná meg ezt? Krisztus Jézus eltörölte bűneimet, megajándékozott igazságával, ezért bátran beléphetek. Meg is teszem, Uram, a Te kegyelmed által.

Ezen a nyitott ajtón át beléphetek az Ige titkaiba, Isten mélységes titkaiba: a kegyelemből való kiválasztás, a Krisztussal való közösség, az Ő második eljövetelének megértésébe. Mindez előttem van, és örvendezhetek benne. Minden ígéret, minden tanítás feltárulhat előttem, egy se marad többé rejtve a számomra.

Belső szobámban is nyitott az ajtó: szabadon Isten elé járulhatok. Az emberek között a szolgálat nyitott ajtaja áll előttem. Isten meg akar hallgatni és fel kíván használni. Nyitott ajtón át haladhatok előre a szentek mennyei gyülekezete felé, és nyitott ajtó vár a földi gyülekezet közösségében élő szentekre. Lehet, hogy egyesek megpróbálják bezárni ezt az ajtót előttem, vagy kizárni engem mindebből, de ez sohasem fog sikerülni nekik.

Nemsokára megnyílik előttem a menny kapuja. Átmegyek majd gyöngykapuján az én Uram, az Úr elé, és mindörökké Istennél lehetek.

C. H. Spurgeon "Isten ígéreteinek tárháza" c. könyvéből

A mi oltárunkon Krisztus vére van
Ma október 9., Dénes napja van.

"Azután kenje meg a pap vérrel az Úr színe előtt az illatszerfüstölő oltár szarvait..." (3Móz 4,7).

Füstölő oltár minden hely, ahol a szentek könyörgéseiket és hálaáldozatukat mutatják be. Jó dolog arra gondolni, hogy ez az oltár a Nagy Áldozat vérével van meghintve. Ez teszi istentiszteletünket elfogadhatóvá Isten előtt. Egyszülött Fiának vérére tekint, és ezért fogadja el hódolatunkat.

Fontos számunkra, hogy megértsük a bűnért való egyedüli áldozat vérének jelentőségét, hiszen bűnnel szennyezettek még legszentebb cselekedeteink is, és Isten legbuzgóbb megtérésünket, hitünket, imádságunkat sem fogadhatná el, ha nem volna bűneinkért való engesztelő áldozat. Sokan kigúnyolják a vért", számunkra azonban ez a vigasztalás és a reménység egyetlen alapja. Az oltár szarvaira hintett vér legyen világosan a szemünk előtt, mikor Istenhez közeledünk. A vér ad erőt az imádságnak, ezért van az oltár szarvain". Az Úr színe előtt" van, ezért előttünk is ott kell, hogy legyen. Krisztus vére már az oltáron van, mielőtt mi tömjénnel oda járulnánk. Ott van, hogy hálaáldozatunkat és könyörgéseinket megszentelje.

Gyertek, könyörögjünk bizodalommal, hiszen Jézus Krisztus, a nagy áldozat, megáldoztatott, érdeme a miénk. A vér a kárpiton belül van, és a hívők imádságai ezért lehetnek kedvesek Isten előtt.

C. H. Spurgeon "Isten ígéreteinek tárháza" c. könyvéből

Soha nem hagy magunkra
Ma október 8., Koppány napja van.

"Nem mondanak többé elhagyottnak..." (Ézs 62,4).

Elhagyott" - milyen vigasztalan szó. Úgy hangzik, mint a lélekharang. Mély fájdalmat és nagy bánatot takar. A nyomorúság feneketlen mélysége tátong az elhagyott" szóban. Elhagyott valaki, aki becsületszavát adta, hogy kitart mellettünk. Elhagyott egy igaz barát, akiben oly sokáig bíztunk. Elhagyott szeretett rokonunk, apánk, anyánk, mindenki!! Ez valóban rettenetes fájdalom, és mégis el tudjuk viselni, ha az Úr vigasztal meg bennünket.

De milyen lehet az, ha valaki Istentől elhagyottnak érzi magát? Gondoljunk csak a világ legfájdalmasabb kiáltására: Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engem?" (Mt 27,46). Megéreztünk-e már valaha valamit ennek az elhagyatottságnak a keserűségéből? Ha igen, kérjük az Urat, mentsen meg bennünket ennek a kimondhatatlan fájdalomnak a megismétlődésétől, hogy soha ne térjen vissza az a sötétség. Rosszakaratú emberek mondhatják a hívőről, hogy elhagyta az Isten, intézzük el mi is". Ez azonban soha nem igaz így. Az Úr szerető kegyelme csakhamar rákényszeríti ellenségeinket, hogy visszavonják azt, amit mondtak, vagy legalábbis elhallgassanak.

Mindennek ellenkezőjéről szól Isten ígérete a vers végén: Gyönyörködik majd benned az Úr". Ez a vigasztalás örömmé változtatja a sírást. Ti, akik úgy érzitek, hogy elhagyottak vagytok, halljátok meg az Úr szavát: Nem maradok el tőled, sem el nem hagylak téged" (Zsid 13,5).

C. H. Spurgeon "Isten ígéreteinek tárháza" c. könyvéből

Mindig első a közösségben
Ma október 7., Amália napja van.

"...előttetek megy Galileába: ott meglátjátok Őt, amint megmondta nektek" (Mk 16,7).

Jézus Krisztus idejében ott lesz, ahol tanítványaival találkozni szeretne. Ő mindig megtartja szavát és megjelenik a találkozón. Ha ígérte, hogy találkozni fog velünk a kegyelem trónusánál, a nyilvános istentiszteleten vagy a kenyér megtörésénél, biztosra vehetjük, hogy valóban ott is van. Mi, bűneink miatt, elmulaszthatjuk a Vele való találkozást, Ő azonban soha nem tesz ilyet. Azt ígérte, ahol ketten vagy hárman összegyűlnek az én nevemben, ott vagyok köztük"(Mt 18,20). Nem azt mondta, hogy majd ott leszek", hanem hogy: ott vagyok".

Jézus Krisztus mindig elsőnek van ott a találkozón. Előttetek megy". Szívből szereti népét, öröme van az övéiben, nem halogatja a velük való találkozást. Minden összejövetelünkre elsőnek megy el.

Krisztus ki is jelenti magát az Őt követőknek. Meglátjátok Őt." Milyen örömteli érzés ez! A híres embereket nem nagyon kívánjuk látni, de ha lelki szemeinkkel Krisztust láthatjuk, az örömmel és békességgel tölt el bennünket. Valóban meglátjuk Őt, mert megígérte, hogy eljön a benne hívőkhöz és kijelenti magát nekik. Legyünk biztosak abban, hogy ez így is lesz, mert Ő mindent ígérete szerint cselekszik: amint megmondta nektek". Ragadjuk meg ezt az ígéretet, és bízzunk abban, hogy végül velünk megcselekszi azt, amit megmondott nekünk.

C. H. Spurgeon "Isten ígéreteinek tárháza" c. könyvéből

A mi vezetőnk
Ma október 6., Renáta napja van.

"De amikor eljön Ő, az igazság Lelke, elvezet titeket a teljes valóságra..." (Jn 16,13).

A valóság olyan, mint egy mélységes barlang, amelybe be szeretnénk hatolni, de amelyet egyedül nem tudunk végigjárni. A bejárati rész még teljesen világos, de ha beljebb akarunk hatolni és járatait fürkészni, vezetőre van szükségünk, különben eltévedünk. A Szent Lélek, aki az igazságot tökéletesen ismeri, minden hívőt el akar vezetni a teljes valóságra. Ő aszerint vezet minket, ahogyan meg tudunk birkózni a valósággal, egyik barlangüregből a másikba, hogy egyre jobban megismerjük Isten mélységeit és feltáruljanak előttünk Isten titkai.

Drága ígéret ez az alázatosan tudakozódó léleknek, mert mi nagyon is szeretnénk megismerni a valóságot, és annak a méhére hatolni, de tisztában vagyunk azzal, hogy milyen könnyen eltévedünk benne, és érezzük a vezető szükségességét. Ezért örvendezünk, hogy a Szent Lélek eljött közénk, és velünk is marad. A vezetőnk akar lenni, és mi hálásan elfogadjuk vezetését. Meg akarjuk ismerni a teljes valóságot, hogy ne legyünk egyoldalúak, és el ne veszítsük egyensúlyunkat. Nem szeretnénk tudatlanok maradni a kijelentés egy részletében sem, hogy el ne mulasszunk áldásokat és ne legyünk valamely bűn áldozatává. Isten Lelke azért jött, hogy elvezessen minket a teljes valóságra: hallgassunk engedelmesen szavára és kövessük vezetését.

C. H. Spurgeon "Isten ígéreteinek tárháza" c. könyvéből

Harmattá lenni, záporrá
Ma október 5., Aurél napja van.

"Olyan lesz Jákób maradéka a többi nép között, mint az Úrtól jövő harmat, mint a fűre hulló zápor, mert nem emberben reménykedik, nem emberekben bízik" (Mik 5,6).

Ha ez az ígéret érvényes Izráelre, mennyivel inkább érvényes (a szellemi népre) Isten hívő népére. A hivatásukat hűséggel betöltő hívők valóban kimondhatatlan áldást jelentenek mindazok számára, akik között élnek.

Olyanok, mint a harmat; csendes, nem tolakodó lényükkel felüdítik a körülöttük élőket. Szinte észrevétlenül, de hasznosan szolgálják azok életét, növekedését és örömét, akikkel együtt élnek. Mint friss, égből jött harmatcseppek ragyognak, mint a gyémánt a napon. Szeretettel telve gondozzák a szegényeket és megvetetteket, míg minden egyes fűszál" megkapja a maga harmatcseppjét". Személy szerint nem is jelentős emberek, de az Úrban egyesülve elég erősek ahhoz, hogy Isten szeretete áradhasson rajtuk keresztül. A legtágasabb mezőt is felfrissítik ezek az apró harmatcseppek. Uram, tégy minket is olyanná, mint a harmat!

Isten népe hasonló tud lenni a záporhoz is, amely Isten parancsára hull, és nem az emberek kénye-kedve szerint. Isten népe Istenért munkálkodik, akár akarják ezt az emberek, akár nem. Munkálkodásukhoz éppúgy nem kérnek engedélyt az emberektől, mint a zápor sem ahhoz, hogy zuhoghasson. Urunk, tégy minket bátrakká és szabadokká a szolgálatban, bárhová is vezérel akaratod.

C. H. Spurgeon "Isten ígéreteinek tárháza" c. könyvéből

A hatalmas mágnes
Ma október 4., Ferenc napja van.

"Én pedig, ha felemeltetem a földről, mindeneket magamhoz vonzok" (Jn 12,32).

Istennek munkásai, gyertek, bátorodjatok fel! Attól féltek, hogy igehirdetésetek nem vonzza az embereket? Próbáljátok meg a megfeszített, feltámadott és mennybe ment Megváltót hirdetni. Ez a legnagyobb vonzerő", amely valaha is nyilvánvaló lett az emberek között. Mert mi egyéb vont téged is oda Krisztushoz, ha nem Krisztus maga? Ha valami más késztetett arra, hogy hívő" legyél, hamarosan el fogod hagyni hitedet". De ha Krisztus lénye ragadott meg, akkor Ő meg is tart az élő hitben mindvégig. Miért kételkedet tehát abban, hogy Krisztus ereje másokat is magához tud vonzani? Indulj Krisztus Jézus nevében azokhoz, akik idáig megmakacsolták magukat, és majd meglátod, hogy az Úr Krisztus őket is magához fogja vonzani.

Az Ő hívásának egyetlen ember sem tud ellenállni. Legyen fiatal vagy öreg, gazdag vagy szegény, tanulatlan vagy tudós, kiállhatatlan vagy szeretetreméltó - egyszer minden ember megérzi vonzóerejét. Krisztus maga a nagy mágnes. Ne keressünk másikat. A zene nem vonz Krisztushoz, sem az ékesszólás, sem a szép szertartás vagy ügyes hírverés. Önmagában mindez nem elég. Krisztus kell, hogy az embereket önmagához vonzza, és Ő ezt meg is tudja tenni. Ne próbálkozz tehát semmiféle modern emberi ügyeskedéssel, hanem - mint Isten munkásaihoz illik - az Ő módján dolgozzál. Krisztushoz hívd az embereket úgy, hogy magad is Krisztusban vagy, és meglátod: Ő rajtad keresztül hívja majd az embereket önmagához.

C. H. Spurgeon "Isten ígéreteinek tárháza" c. könyvéből

Az Úr lényének visszatükröződése
Ma október 3., Helga napja van.

"Én pedig meglátom orcádat, mint igaz ember, öröm tölt el, ha meglátlak, amikor fölébredek" (Zsolt 17,15).

A világ fiait a földi javak gazdagítják és boldogítják, ezeket hagyják örökül gyermekeiknek is. A hívőknek azonban másféle kincseik vannak. Mi nem e világ gazdagsága után törekszünk, hanem magasabbra és távolabbra nézünk.

A mi gazdagságunk kettős gazdagság. Itt örvendezhetünk Isten jelenlétének, odaát pedig hasonlóak leszünk majd Őhozzá. Itt mint igazak nézhetünk Istenre, mert Krisztus Jézusban megigazultunk. Milyen nagy öröm a kiengesztelődött Úrra tekinteni! Isten dicsősége, ahogyan az Krisztus arcán tükröződik, valóságos földi mennyországot varázsol körénk, és ebben van eljövendő mennyországunk ígérete is.

De nem elég csupán nézni, át is kell formálódnunk annak a képére, akire tekintünk. Ha reggel felébredünk, eszméljünk rá, hogy Urunk szépségeit kell visszatükröznünk. Ha hittel tekintünk Istenre, annak átalakító hatása lesz önmagunkra nézve is. Jézus Krisztus ábrázata mélyen belevésődik a szívünkbe, és az Ő lénye átformálja szívünket. Ez a legnagyobb öröm: meglátni Istent és Hozzá hasonlóvá válni. Mi többet kívánhatnék mégy Dávid vallástétele a Szent Lélek által itt ígéretté válik a számunkra. Hiszek benne és várom beteljesülését.

Uram, teljesítsd be azt rajtam is! Ámen.

C. H. Spurgeon "Isten ígéreteinek tárháza" c. könyvéből

Vigasztalás a hazatérni készülő számára
Ma október 2., Petra napja van.

"Azután József ezt mondta testvéreinek: Én meghalok, de Isten bizonyosan rátok tekint, és majd elvezet benneteket ebből az országból arra a földre, amelyet esküvel ígért meg Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak" (1Móz 50,24).

József a testet öltött gondviselés volt fivérei számára. De meg kellett halnia, és így meg kell halnia olyan szerettünknek is, aki életünk útján sokat jelentett számunkra. József halála után Egyiptom soha többé nem lehetett már ugyanaz testvérei számára, mint életében, ahogyan számunkra is megváltozik a világ, és már nem ugyanaz többé, mint szeretett hozzátartozónk életében volt.

De nézzük, hogyan enyhítette Isten fájdalmukat a nagy gyászban? Ígéretet kapnak, hogy az élő Isten rájuk fog tekinteni. Mekkora kitüntetés ez! Micsoda vigasztalás! Szinte a földre jött mennyország!

Ó Urunk, kérünk, tekints ránk ma! Térj be hozzánk, bár jól tudjuk, hogy nem vagyunk méltók arra, hogy gondolj ránk!

Az ígéret azonban még többet is mond: az Úr elvezeti őket más földre. József halála után Egyiptomban egyre kevésbé lesznek kedveltek; fokozatosan a szolgaság házává válik számukra az ország. De nem maradnak ott mindvégig. Isten kiszabadítja őket és elvezeti az ígéret földjére. A mi itteni sírásunk sem tart örökké. Egyszer mi is elmegyünk innen a dicsőség honába, ahol együtt leszünk szeretteinkkel. ...és így mindenkor az Úrral leszünk. Vigasztaljátok tehát egymást ezekkel az Igékkel" (1Tesz 4,17-18).

C. H. Spurgeon "Isten ígéreteinek tárháza" c. könyvéből

Megemlékezik szövetségéről
Ma október 1., Malvin napja van.

Eledelt adott az istenfélőknek, örökké emlékezik szövetségére" (Zsolt 111,5).

Az istenfélőknek nem kell tartaniuk az ínségtől. Hosszú éveken át az Úr mindig adott eledelt gyermekeinek, akár a pusztában voltak. vagy a Kerít-patak (1Kir 17,3) mellett, akár fogságban voltak, vagy éhség közepette. Nekünk is megadta az Úr mindezidáig a mindennapi kenyeret, és nincs kétségünk afelől, hogy ezután is meg fogja adni, amíg csak földi eledelre szükségünk lesz.

A kegyelmi szövetség szellemi áldásaival azonban örökkön-örökké el fog halmozni bennünket Isten, mindig olyan mértékben, ahogyan arra szükségünk van. Isten nem feledkezik meg szövetségéről, és sohasem cselekszik úgy, mintha megbánta volna, hogy megkötötte azt. Akkor is emlékezik szövetségére, amikor olyan kihívóan viselkedünk Vele szemben, hogy megérdemelnénk, hogy elpusztítson. Ő nem szűnik meg szeretni, védelmezni és vigasztalni minket, amiképpen azt megígérte nekünk. Szövetségének minden egyes szavára és részletére emlékezik, és soha egyetlen szava sem marad beteljesületlenül.

Mi azonban sajnos keveset gondolunk az Úrra: pedig Ő szüntelenül kegyelmesen törődik velünk. Ő nem felejtkezik el sem egyszülött Fiáról, a szövetség pecsétjéről, sem a Szent Lélekről, akinek a működése révén jött létre a szövetség, sem saját becsületéről, amellyel elkötelezte magát a szövetség mellett. Ezért az Isten által vetett szilárd alap azonban megáll" (2Tim 2,19), és egyetlen hívő sem veszti el azt az örökséget, amelyet Isten a szövetségben biztosított számára.

C. H. Spurgeon "Isten ígéreteinek tárháza" c. könyvéből