Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 

Sorsfordító döntések – 1.
Ítélethozatal
Nágocs, 2009. augusztus 15..

...ítéljetek igazságosan mindenkit!(5Móz 1,16)

Bevezetés

Minden kedves olvasó több tucat döntést hozott már az életében. Vannak örömmel, önként meghozott döntéseink, és sokszor kerülünk „kényszerpályára”, amikor csak rossz megoldások közül választhatjuk a legkevésbé hátrányos következményekkel járókat. Minden döntésünknek vannak előzményei és lesznek következményei. Talán aprónak gondolt választásainkról nem feltételezzük, hogy sorsfordító lenne, de előfordulhat, hogy éppen az a kis döntés jár jelentős következményekkel. Mi juthat erről eszünkbe? Valaki szédüléssel jelentkezik az orvosnál, azután magas vérnyomást diagnosztizálnak, közel van a szívinfarktushoz, vagy éppen az agyvérzéshez. A szédülést ráfoghatta volna az időjárási frontra, és nem megy orvoshoz, akkor lehet, hogy ez az aprónak tűnő döntés végzetes lett volna.

Dönteni, választani valamilyen konfliktus-, illetve problémahelyzetben szoktunk. A gyors döntések rendkívül kockázatosak, de olykor életeket menthetnek. Például a frontális karambolt elkerülendő, a vétlen fél az árokba hajt. Valószínűleg kevesebb lesz a sérülés, mint az ütközéssel. E jó döntés sem kockázatmentes. Például: cserbenhagyják, csak neki keletkezik nagy sérülése...

Döntéseink meghozatalához különböző ismeretekkel rendelkezünk, vagy éppen gyűjtünk a lehetséges megoldásokhoz. Ha kimerültek, lehangoltak, ingerültek vagyunk, előfordul, hogy egy jó megoldás sem jut eszünkbe, jó lelkiállapot esetén, mások tanácsai után is érdeklődve azonban több jó megoldási terv felmerülhet. Ilyenkor érdemes átgondolni a döntés lehetséges következményeit, előnyeit, hátrányait, a lehetséges megoldást összhangba hozni felvállalt elveinkkel.

Ilyen háttéren sok jó döntést, akár sorsfordító döntéseket is meghozhatunk életünkben, legyen szó munkahelyről, családról, házasságról, gyermeknevelésről, baráti kapcsolatainkról, vagy éppen Istennel való kapcsolatunkról. Jó döntéseinknek pedig – ha átmenetileg kellemetlen, avagy fájdalmas is –, hosszabb távon jó, örömöt, kiegyensúlyozottságot és reményt adó következményei lesznek.

A következő történetekben vegyünk számba néhány értékes döntéshozatalt, nézzük meg közelebbről, ki, hogyan döntött, mi lett annak a következménye, hogy azután erőt kapjunk mi is elődeink élethelyzetéből helyes, igaz, értékes, bátor döntéseket hozni, választási képességünkkel, Isten támogatásával, segítségével élni.

 

Kinek adok igazat?

Gyakori kényszerhelyzet életünkben, hogy valakiről akár jelenléte nélkül is terhelő információt kapunk. Ilyenkor úgy érezzük, hogy elvárják tőlünk, hogy mi is az elhangzó információ birtokában hibáztassuk azt, akiről rossz dolgot mondtak. Kinek és mikor kell ilyen esetben igazat adni? A problémát elénk hozzák, tőlünk szintén neheztelő állásfoglalást várnak. Így érzik a rossz hír hordozói is „biztonságban” magukat. Megadjuk nekik ezt az „örömöt”?

Megváltónk, Jézus, terhelő információkkal, vádakkal érkezik i.sz. 31 nagypéntek hajnalán, a római helytartó elé, immár negyedik, majd hatodik kihallgatására. A római hadvezér már talán belefáradt a zsidók állandó bajkeverésébe Pilátust álmából ébresztik, tán későn is feküdt le. Emellett értelmes, tanult ember, aki most igazat adhat Jézus vádlóinak, az akkori papságnak, de dönthet a római fennhatóság és felsőbbség tekintélyét felhasználva, hogy igazat ad Jézusnak. Döntése élet vagy halál! Mind a halál, mind az élet a nyelv hatalmában van, és amiképpen ki-ki szeret azzal élni, úgy eszi annak gyümölcsét.” (Péld 18,21) Talán ismerős az az érzés, amikor egy nem kívánt személy telefonál, görcs van a gyomrunkban. A telefonban legfeljebb szavak hangoznak el, mégis lehet a szó kedves illat vagy keserű fájdalom. Az alábbi történetből keressük a következő kérdésekre a választ:

1. Mi volt a pontos probléma? 2. Pilátus hány gyorsan átlátható megoldás közül választhatott? 3. Elegendő ismerete volt-e Pilátusnak ahhoz, hogy helyes döntést hozzon? 4. Milyen segítséget kapott a jó döntés meghozatalához? 5. Milyen hátrányokkal számolt vajon Pilátus, ha a vádlókkal szemben hoz döntést? 6. Vajon értette-e a helytartó, hogy milyen előnyei lennének a lelkiismerete szerinti helyes döntésnek? Mi volt az az utolsó mozzanat, ami alapján végül a döntés megszületett? 7. Mit tettél volna, kedves olvasó Pilátus helyében? Mi befolyásolt volna leginkább döntésedben? A kérdések mélyebb és pontosabb megválaszolásához olvassuk el a pontos szöveget Máté evangéliumából:

„Jézus pedig ott állt a helytartó előtt; és kérdezte őt a helytartó, mondván: Te vagy-e a zsidók királya? Jézus pedig monda néki: Te mondod. És mikor vádolták őt a főpapok és a vének, semmit sem felelt. Akkor monda néki Pilátus: Nem hallod-e, mily sok bizonyságot tesznek (királlyá, istenné teszi magát közöttük) ellened? És nem felelt néki egyetlen szóra sem, úgy hogy a helytartó igen elcsodálkozott. Ünnepenként pedig egy foglyot szokott szabadon bocsátani a helytartó a sokaság kedvéért, akit akartak.

Volt pedig akkor egy nevezetes foglyuk, akit Barabbásnak hívtak. Mikor azért egybegyülekeztek, monda nékik Pilátus: Melyiket akarjátok, hogy elbocsássam néktek: Barabbást-e, vagy Jézust, akit Krisztusnak hívnak? Mert jól tudta, hogy irigységből adták őt kézbe. Amint pedig ő az ítélőszékben ült, küldte őhozzá a felesége, ezt üzenvén: Ne avatkozzál amaz igaz ember dolgába; mert sokat szenvedtem ma álmomban ő miatta. A főpapok és vének pedig rábeszélték a sokaságot, hogy Barabbást kérjék ki, Jézust pedig veszítsék el.

Felelvén pedig a helytartó, monda nékik: A kettő közül melyiket akarjátok, hogy elbocsássam néktek? Azok pedig mondának: Barabbást. Monda nékik Pilátus: Mit cselekedjem hát Jézussal, akit Krisztusnak hívnak? Mindnyájan mondának: Feszíttessék meg!

A helytartó pedig monda: Mert mi rosszat cselekedett? Azok pedig még inkább kiáltoztak, mondván: Feszíttessék meg! Pilátus pedig látván, hogy semmi sem használ, hanem még nagyobb háborúság támad, vizet vévén, megmosta kezeit a sokaság előtt, mondván: Ártatlan vagyok ez igaz embernek vérétől; ti lássátok! És felelvén az egész nép, monda: Az ő vére mi rajtunk és a mi magzatainkon. Akkor elbocsátotta nékik Barabbást; Jézust pedig megostoroztatván, kezükbe adta, hogy megfeszíttessék. (Mát 27,11–26)

Pilátus megértette a problémát, elegendő ismerete volt, illetve gyűjtött a döntéshozatalhoz, segítséget is kapott a lelkiismerete szerint is helyes döntésekhez, de az általa nagyra tartott előnyök és hátrányok mérlegén halogatta a jó döntés meghozatalát és győzött a jelenlevők többsége. Jézust ártatlanul a legkegyetlenebb kivégzéssel büntette. Védelmezőből üldöző lett.

Kinek van igaza? Jézusnak vagy a papoknak? Pilátus döntött… Én is és talán te is, kedves olvasó, mindennap hasonló döntések előtt állunk. Választásunknak nincs ekkora tétje, de engedjük-e, hogy a harmadik személyről hallható terhelő információk kevéssé korrekt véleményre bátorítsanak bennünket? Kapnak-e bátorítást testtartásunkból, arckifejezésünkből, esetleg szavainkból azok, akik igazságtalanul, vagy féligazságokkal hozzák elő valakinek a személyét beszédtémául? Ha valós problémáról hallunk, akkor erősödik-e bennünk a késztetést, hogy segítsük ismerőseinket, barátainkat az Istennel és egymással való békesség állapota felé? Mert Jézus az is mondja a Hegyi beszédben: „Boldogok a békességre igyekezők (pont. ford. békességszerzők): mert ők az Isten fiainak mondatnak.” (Mát 5,9)

Pilátus történetének néhány tanulsága, hogy a (1) döntést időben kell meghozni, amikor meggyőződtünk egyértelműen arról, hogy tudunk helyesen dönteni. E döntésnek lesznek természetesen hátrányai, de a jó lelkiismeret, az öröm feltétlen velejárója lesz. Másrészről (2) legyen tisztában minden ismerősünk, hogy véleményt csak a lehető legteljesebb körű tájékozottság esetén hallhatnak tőlünk, nem leszünk részrehajlóak. És ha „felebarátunk” jellemfejlődését veszélyben látjuk, felelősek vagyunk érte, hogy segítségére legyünk. Tehát (3) „ne fújjunk egy követ a vádlókkal”, hanem segítsük őket igaz ítélet tételre. Segítsünk szeretettel embertársaink hibáinak kijavítására. Erre csak akkor leszünk méltók, ha hasonló szeretetteljes segítséget mi is el tudunk fogadni, valamint már személyesen is többször szeretetünkről és elfogadásunkról biztosítottuk azt, akinek hibái kijavításában segíteni szeretnénk. (4) Soha ne legyünk védelmezőből üldözők. Ha erre nincs lehetőségünk, jobb, ha hallgatunk. „A sok beszédben elmaradhatatlan a vétek; aki pedig megtartóztatja ajkait, az értelmes.” (Péld 10, 19)

Ennek fontosságáról Isten választott népe már idejekorán tanítást kapott: „És megparancsoltam abban az időben a ti bíráitoknak, mondván: Hallgassátok ki (meg) atyátokfiait, és ítéljetek igazságosan mindenkit, az ő atyjafiaival és jövevényeivel egyben. Ne legyetek személyválogatók az ítéletben: kicsinyt úgy, mint nagyot hallgassatok ki; ne féljetek senkitől, mert az ítélet az Istené; ami pedig nehéznek tetszik néktek, én elém hozzátok, és én meghallgatom azt.” (5Móz 1,16 –17)

Az egymásról való véleményalkotás mindig is fontos szerepet töltött be Isten népe között, ezért az ószövetség végén is találkozunk hasonló felhívással: „Így szólt a Seregeknek Ura, mondván: Igaz ítélettel ítéljetek, és irgalmasságot és könyörületességet gyakoroljon ki-ki az ő felebarátjával! Özvegyet és árvát, jövevényt és szegényt meg ne sarcoljatok, és egymás ellen még szívetekben se gondoljatok gonoszt.” (Zak 7,9–10)

A témavázlat pdf formátumban ide kattintva letölthető. 

Gondolatok
Vissza az igehirdetések oldalra.
Vissza a főoldalra.
Napi áhitatok itt.

merleg.jpgSorsfordítró döntések (sorozat)

1. Ítélethozatal - itt áll.
2. Jellemfejlődés: Igen vagy nem?
3. Engedelmesség vagy kockázatvállalás?
4. Ki lesz a barátod?
5. Felelősségvállalás: Igen vagy nem?
6. Készség a tanulásra
7. Gyűjtögetés vagy becsületesség?
8.Bizakodás vagy szorongás?
9. Felelősség vagy kényelem?
10. Megbántódás vagy belátás?
11. Megfelelés vagy szeretet