Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 

Sorsfordító döntések – 7

„Gyűjtögetés” vagy becsületesség

„Mint a vízben egyik orca a másikat megmutatja, úgy egyik embernek szíve a másikat.” (Péld 27,19)

Bevezetés

Van-e különbség a gyűjtés és a gyűjtögetés között? Mit szoktak gyűjteni a gyerekek és mit a felnőttek? Lehet jó dolgokat gyűjteni? Láttam na-gyon szép szalvétagyűjteményt. Nekem is volt. Lehet szép őszi faleve-leket gyűjteni, vagy éppen bélyegeket, iskolai végzettségeket, barátokat. Van, aki ellenségeket gyűjt magának. Biztosan nem szívesen lennénk a helyében. És sajnos vannak olyanok, akik a másik ember hibáit tudják jól megjegyezni. Gyűjtögetik. Azután szembefordulnak vele, gyűlölik. Mit jelent társas kapcsolatainkban a gyűjtögetés és mit a becsületesség?

Nekem nagyon nehéz lenne, ha valaki összegyűjtené hibáimat, rossz tulajdonságaimat, és gyakran ezzel a „szemüveggel” nézne rám. Szüksé-gem van arra, hogy megbocsássanak, nagylelkűek legyenek velem. Ha ilyen magatartással találkozom, akkor könnyebb elhatározást tennem a jó irányba változás érdekében. Te hogy vagy ezzel, kedves Olvasó?

 

 

A gyűjtögetés előnyei és veszélyei

Bölcs Salamon említést tesz egy rendkívül nemes gyűjtésről. Méghozzá olyan esetben, amikor éppen nem a legjobb barátunkkal kerülünk kapcsolatba. „Ha éhezik, aki téged gyűlöl: adj enni néki kenyeret; és ha szomjúhozik: adj neki inni vizet. Mert elevenszenet (parazsat) gyűjtesz az ő fejére, és az Úr megfizeti néked” (Péld 25,21–22). Akik nincsenek velünk jóban, talán megbántottuk őket, és neheztelnek ránk, talán irigyek és vesztünket óhajtják, tehetünk velük és értük jót. „Költségeinket” az Úr megfizeti, ők pedig egyre inkább csodálkoznak, hisz velünk szemben táplált rosszindulatuk, rosszakaratuk egyre kevésbé lesz tartható.

Amikor a jó Isten az ókori zsidó nemzetállam részére együttélési szabályokat állapított meg, egyik legfontosabb alapelvként szögezte le az emberi kapcsolatokban való becsületességünket. „Ne gyűlöld a te atyádfiát szívedben; fedd meg a te felebarátodat nyilván (egyenesen), hogy ne viseljed az ő bűnének terhét. Bosszúálló ne légy, és haragot ne tarts a te néped fiai ellen, hanem szeressed felebarátodat, mint magadat. Én vagyok az Úr” (3Móz 19,17–18). A rossz gyűjtögetéséből származik a békétlenség, a gyűlölködés és a háborúk. A köznyelvben is ismert fogalom a másik legyőzésére irányuló harcunk megkezdéséhez: ürügyet keresünk, azaz gyűjtögetünk. Isten a félreértések, a valós konfliktusok rendezési útjául a nyílt, egyenes beszédet jelölte ki azok számára, akik felelősséget éreznek a békés és egyenes emberi kapcsolataikért.

A házasságban is számottevő befolyással bír az egyértelmű, nyílt és becsületes szeretet kifejezése egymás felé: „Az északi szél esőt szül; és haragos ábrázatot a suttogó nyelv. Jobb lakni a tetőnek ormán, mint a háborgó asszonnyal (házastárssal), és közös házban” (Péld 25,23–24).

Becsületesség kapcsolatainkban

Jézus nagy prédikációjában, a hegyi beszédben így tanít bennünket a tisztességes emberi kapcsolataink fejlődése érdekében: „Azért, ha a te ajándékodat az oltárra viszed, és ott megemlékezel arról, hogy a te atyádfiának valami panasza van ellened, hagyd ott az oltár előtt a te ajándékodat. Menj el, elébb békélj meg a te atyádfiával, és azután eljő-ve, vidd fel a te ajándékodat” (Mát 5,23–24). Korunkban a jelképes ol-tárra adományainkat és imakéréseinket visszük. Tehát Isten akkor fogad-hat bármit tőlünk jó szívvel, és akkor támogathat bennünket teljes mér-tékben, ha tőlünk telhető módon tudatosan törekszünk békességet keresni azokkal, akik megbántottak bennünket, esetleg igazságtalanok voltak velünk. Ez azonban nem meghunyászkodást, megalkuvást jelent.

Azok a boldog és tartós munkatársi kapcsolatok, barátságok, házasságok, ahol a hibákról lehet szeretettel és nyíltan beszélni. Hosszútávon ez éri meg, de sohasem könnyű feladat. Csak akkor műkö-dik igazán, ha mindkét fél tisztában van saját emberi gyarlóságaival. Azzal is, hogy Isten előtt Jézus keresztáldozata nélkül mindannyian halálra méltó bűnös emberek vagyunk. „Aki megfeddi az embert, végre is inkább kedvességet talál, mint a sima nyelvű.” (Péld 28,23).

Ha mától kezdve újabb elhatározást teszünk őszinte kapcsolataink fejlődése érdekében, jó Istenünk valós csodákkal válaszolhat imakéré-seinkre. „És Jézus felelvén, mondta nékik: Legyen hitetek Istenben. Mert bizony mondom néktek, ha valaki azt mondja ennek a hegynek: Kelj fel, és ugorjál a tengerbe! És szívében nem kételkedik, hanem hiszi, hogy a mit mond, megtörténik, meg lesz néki, amit mondott. Azért mondom néktek: Amit könyörgésetekben kértek, higgyétek, hogy mindazt megnyeritek, és meglesz néktek. És mikor imádkozva megálltok, bocsássátok meg, ha valaki ellen valami panaszotok van; hogy a ti mennyei Atyátok is megbocsássa néktek a ti vétkeiteket. Ha pedig ti meg nem bocsátotok, a ti mennyei Atyátok sem bocsátja meg a ti vétkeiteket” (Márk 11,22–26)

Példakép

Amikor Isten Fia a földön járt, az akkori vallási vezetők folyamatosan hibát kerestek benne. Jézus még ekkor is mindenkivel becsületes volt Vele szemben vélt hibákat gyűjtögettek, ő pedig ekkor is úgy szembesí-tette vádolóit súlyos hibáikkal, hogy közben nem szégyenítette meg őket mások előtt. „Az írástudók és a farizeusok pedig egy asszonyt vittek hozzá, akit házasságtörésen kaptak, és a középre állítván, mondták: Mester, ez az asszony tetten kapatott, mint házasságtörő. A törvényben pedig megparancsolta nékünk Mózes, hogy az ilyenek köveztessenek meg: te azért mit mondasz? Ezt pedig azért mondák, hogy megkísértsék őt, hogy legyen őt mivel vádolniuk. Jézus pedig lehajolván, az ujjával írt a földre. De mikor szorgalmazva kérdezték őt, felegyenesedve mondta nékik: Aki közületek nem bűnös, az vesse rá először a követ. És újra lehajolván, írt a földre. Azok pedig ezt hallván és a lelkiismeret által vádoltatván, egymásután kimentek a vénektől kezdve mind az utolsóig; és egyedül Jézus maradt és az asszony a középen. Mikor pedig Jézus felegyenesedett és senkit sem látott az asszonyon kívül, mondta: Asszony, hol vannak azok a te vádlóid? Senki sem kárhoztat téged? Az pedig mondta: Senki, Uram! Jézus pedig mondta néki: Én sem kárhoztatlak: eredj el, és többé ne vétkezzél!” (Ján 8,2–11)

Rólad van szó – tudsz megbocsátani?

Isten szeretné, hogy emberi kapcsolatainkban igaz, egyenrangú, boldog, és áldott egyetértésre jussunk. Vágyik arra, hogy imádságainkat meghall-gathassa, bűneinket megbocsáthassa. „Ismét, mondom néktek, hogy ha ketten közületek egy akaraton lesznek a földön minden dolog felől, amit csak kérnek, megadja nékik az én mennyei Atyám. Mert ahol ketten vagy hárman egybegyűlnek az én nevemben, ott vagyok közöttük… Annak okáért hasonlatos a mennyeknek országa a királyhoz, aki számot akart vetni az ő szolgáival. Mikor pedig számot kezdett vetni, hoztak eléje egyet, aki tízezer tálentommal volt adós. Nem tudván pedig fizetni, parancsolta annak ura, hogy adják el azt, és a feleségét és gyermekeit, és mindenét, a mije volt, és fizessenek. Leborulván azért a szolga előtte, könyörgött neki, mondván: Uram, légy türelemmel hozzám, és mindent megfizetek néked. Az úr pedig megszánván azt a szolgát, elbocsátotta őt, és az adósságot is elengedte néki. Kimenvén pedig az a szolga, találkozott eggyel az ő szolgatársai közül, aki száz dénárral volt néki adós; és megragadván azt, fojtogatta, mondván: Fizesd meg nékem, amivel tartozol. Leborulván azért az ő szolgatársa az ő lábai elé, könyörgött neki, mondván: Légy türelemmel hozzám, és mindent megfizetek néked. De ő nem akarta; hanem elmenvén, börtönbe vetette őt, mígnem megfizeti, amivel tartozik. Látván pedig az ő szolgatársai, amik történtek, felettébb megszomorodtak; és elmenvén, mindent megjelentének az ő uruknak. Akkor előhivatván őt az ő ura, monda néki: Gonosz szolga, minden adósságodat elengedtem néked, mivelhogy könyörögtél nékem: Nem kellett volna-e neked is könyörülnöd a te szolgatársadon, amiképpen én is könyörültem te rajtad? És megharagudván az ő ura, átadta őt a hóhérok kezébe, mígnem megfizeti mind, amivel tartozik. Ekképpen cselekszik az én mennyei Atyám is veletek, ha szívetekből meg nem bocsátjátok, ki-ki az ő atyjafiának, az ő vétkeiket” (Mát 18,19–20; 23–35). Ezért sorsfordító döntés az, hogy becsületesek vagyunk-e kapcsolatainkban, vagy inkább szívünkben, „tudatalattinkban” jegyezgetjük egymás hibáit. Merjünk az egyenes és becsületes emberi kapcsolatok érdekében jó döntést hozni.