Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 

Válás

A szülők válása és a gyerek
szorongás, gyászreakció

Indries Krisztián pszichológus

Kép A válás folyamata érzelmileg megterhelő és stresszes esemény lehet az egész család és különösen a gyerekek számára. Az utóbbi évtizedekben gyökeresen megváltozott a társadalom hozzáállása a váláshoz. A válás napjainkban az elmérgesedett házassági konfliktusok vagy a kiüresedett házastársi kapcsolatok elfogadott megoldásává vált. Manapság nem stigma elvált nőnek vagy férfinek lenni, és egyedül nevelni a gyereket.

Egy gyerek harmonikus fejlődése, egészséges önértékelése, a felnőttkori intim kapcsolatok kialakításának a képessége jobb lehet, ha olyan családból származik, ahol mindkét szülő jelen van, de ez se törvényszerű, hisz a megromlott viszonyban élő házastársak gyakori vagy folytonos egymás iránti hidegsége, konfliktusa, veszekedése ugyanúgy szorongóvá, neurotikussá teheti a gyerekeket. A megromlott házastársi kapcsolat sok esetben megmenthető lehetne, ha családterapeutához fordulnának a felek, hogy feltárják a nehézségek valós okait, és mindkét fél számára kedvező megoldásokat találjanak a konfliktusok rendezésére, de ez sajnos sokszor nem történik meg. Kialakulhatnak olyan családi helyzetek, ahol a házasfelek a külön élést látják a legjobb megoldásnak.

A gyerekek - még ha nem is beszélnek róla - rendkívüli finom "érzékelőkkel" rendelkeznek, vagyis felfogják a szülők érzelmi változásait és a kapcsolatuk válságát már a válás előtt is. Néha sokkal több mindent megértenek a gyermekek, mint ahogy azt a szüleik hinnék, sőt ők már olyankor el kezdenek aggódni, amikor még csak apró jelek utalnak arra, hogy zátonyra futott a kapcsolat.

Sok gyereknek hamar fel kell nőnie, ahhoz, hogy elviselhesse és Kép feldolgozhassa a szülei kapcsolatának a tönkremenetelét, valamint a válásnak a traumáját.

Judith Wallerstein Surviving the breakup (A válás túlélése) című könyvében hat lélektani feladatot azonosít, amit az elvált szülők gyermekeinek meg kell oldani:

Tudomásul kell venniük a házasság felbomlását, vagyis szembe kell nézniük a fájdalmas valósággal.

  • Függetleníteniük kell magukat a szülői konfliktusoktól, és a szokásos elfoglaltságokat újra fel kell vállalniuk.
  • Fel kell dolgozniuk az egyik szülő elvesztésének, vagyis a családi mindennapokból való eltűnésének az élményét.
  • Fel kell oldaniuk a szükségképpen jelentkező haragot és önvádolást.
  • El kell fogadniuk a válás véglegességét, le kell mondaniuk a szülők újraegyesítésének vágyáról.
  • El kell érniük, hogy a maga valóságában ítéljék meg az emberi kapcsolatok lehetőségeit.

A szülők válása által elveszített családi egységet és érzelmi biztonságot a gyerekeknek meg kell "gyászolniuk". A válás tényének az érzelmi feldolgozása a gyászreakció fázisaihoz hasonló szakaszokban történik.

1. A tagadás szakasza. A gyerek eleinte még önmaga előtt is letagadhatja a válás megtörténtének a realitását, tovább fantáziálhat arról, hogy egyszer majd nyílik az ajtó, az anyu vagy az apu visszajön és újra egész lesz a család. Ha szülő ebben a szakaszban a válásról akar beszélni, mintha falakba ütközne, a gyerek nem is akar hallani az egészről. Ilyenkor nem is kell erőltetni a tények elfogadását, időt kell adni a gyereknek, hogy elfogadja a számára fájdalmas valóságot.

2. A düh szakasza. A gyerek haraggal gondolhat édesapjára vagy édesanyjára, testvéreire és sokszor az "egész világra"a válás után. Ebben a szakaszban gyakori, hogy a gyerek valakit vádolni kezd azért, ahogy a dolgok alakultak. Fontos tudatni a gyerekkel, hogy nincs abban semmi rossz, hogy ő most dühös, ez természetes reakció, de az is fontos, hogy érzéseit elfogadható módon fejezze ki. Szavak által, kimondva a sérelmeket elfogadható mód lehet a gőz kieresztésének, nem muszáj törni, zúzni vagy beszólni a tanároknak. Persze ehhez olyan szülő vagy felnőtt kell, aki képes a szaknyelven "konténer funkció" betöltésére, azaz végighallgatni a gyereket és elfogadni az érzéseit.

3. Az alkudozás, egyezkedés szakasza. Az alkudozás fázisában, a gyerek mintegy egyezkedik - magában vagy kimondva - a válás visszafordíthatóságában vetett reményben. "Ha visszajönne apu, esküszöm, hogy mindig jó lennék, és rendet raknék a szobámban" - sokszor hasonló mondatok hangzanak el a gyerek szájából. Fontos, hogy a szülő megértse, hogy gyermekek tehetetlennek érezhetik magukat a válással kapcsolatos változásokkal szemben. Sokszor, akár tudattalanul is úgy érezhetik, hogy valami rosszat tettek, és amiatt alakult így a szüleik kapcsolata, és azért ment el valamelyik szülő. Hasznos lehet ilyenkor, a gyermek biztosítása arról, hogy a válás nem miattuk történt, és hogy a szüleikre (amennyiben ez tényleg így van) a továbbiakban is számíthatnak.

4. A szomorúság szakasza. A válások feldolgozásában, akár a gyászfolyamatban a szomorúság érzése gyógyító erejű is lehet, hiszen ilyenkor történik meg a régi életnek az elengedése, és annak az elfogadása, hogy a dolgok mostantól másként lesznek, mint azelőtt. Teljesen normális, ha a gyerek szomorú a válás után. Azonban a szomorúság akár a depresszió szintjét is elérheti. Ha gyerek nem játszik, egykedvű, néz maga elé, vagy feltűnően nyugtalan akkor mindenképpen konzultáljon a szülő a családorvossal, vagy keressen fel egy pszichológust vagy pszichoterapeutát. Minél korábban szakellátásban részesül a depressziótól szenvedő gyerek, annál könnyebb lesz a gyógyulás.

Kép

Gyakori probléma rivalizálás a szülők részéről, ami válás után is fennmarad. A rivalizáló szülők sokszor elvárják a gyerektől az érzelmi leválást a másik szülőről, és azt, hogy lépjen szövetségre velük a gyerek a másik ellen. Ez olyan játszma, amibe akár a tanítókat, a tanárokat és az osztályfőnököket is megpróbálhatja bevonni a szülő.

Előfordul, hogy az egyedül maradt és elkeseredett szülő dühében a másik felet vádolja és hibáztatja a kapcsolat zátonyra futásáért. Tény az, hogy két ember kapcsolatáért és annak alakulásáért valahol mindkét fél felelős... Jobb elkerülni a volt partner befeketítését. A gyerekek súlyos bűntudatot élhetnek át és csa-lódhatnak a szüleikben hasonló „légy a szövetségesem" játszmák során. Sok gyerek teljesen összezavarodik, és nagyon zárkózottá válik, mikor két malomkő között kell őrlődnie. Hasonlókat élhet át a pedagógus is, ha az egyik szülő pártjára áll. Egy tanárnak viszonylag könnyebb semlegesnek maradni a konfliktusban álló házastársak között, mint a gyereknek, aki valahol mindkét szülőjéhez kötődik, és sok szempontból függ is tőlük. A pedagógusnak talán a legjobb, ha kívülálló marad, és nem köteleződik el egyik szülő mellett sem ilyen nézeteltérések során. Végighallgathatja őket, de nem kapcsolódik be.

A The Kid's Book of Divorce gyermekszerzői megfogalmazták azt, hogy szerintük mit kell minden szülőnek feltétlenül elmondania a válás kapcsán a gyermekének:

  • A szülők már nem szeretik egymást, de továbbra is szeretik gyermekeiket, és a válás nem jelenti azt, hogy ezzel tőlük is el akarnának szakadni.
  • Nagyon nehéz volt az a döntés, amit meghoztak, de nem tudnak jobb megoldást.
  • Hol és hogyan fognak élni a különvált család tagjai a válás után.
  • Milyen gyakran fogják látni az elköltöző szülőt, hogyan tudnak majd rendszeresen találkozni.
  • Miért válnak el a szülők. Reális, érthető magyarázatot kell adni a válásra, és minden olyan dolgot el kell mondani, ami nem sérti a gyereket.

 

Nyilván léteznek olyan esetek is, amikor a gyerek sikeresen túlvészeli a szülei válásának az időszakát, és ez leginkább attól függ, hogy mennyire sikerült a szülőknek felkészíteni gyermeküket a válásra és ennek a következményeinek az elfogadására. Talán a legjobb, ha a szülők egyszerre, vagyis közösen jelentik be a válás elhatározását. A jövőről, a válás miatt bekövetkező változásokról nyíltan kell beszélni, és így talán eloszlatható a szorongásoknak egy része, amelyeknek a gyerekek ki vannak téve a széteső házasságok kapcsán.

Kép Kép