Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 

Mindig van remény

azoknak, akik elfogadják, hogy nem mindennek mértéke az ember. AKép kik el tudjuk fogadni, hogy segítségre van szükségünk, méghozzá Annak a segítségére, aki megtervezte tökéletes bolygónkat, a tökéletesen működő emberi szervezetünket, aki napról napra fékezi az irigykedés és az önzés tombolását, az erőszakot. Aki csendes hangon, lelkiismeretünket megszólítva kérlel, hogy keressük meg őt, találjuk meg őt ködös látóterünkben. Ő arra vágyik, hogy mindaz, amit elrontottunk és tönkretettünk, kérésünk és felhatalmazásunk alapján helyrehozza napról napra, hétről hétre, évről évre, és feltámadásunk után az Örök életben. Tarts velem ebben a hitben, Kép reményben és áhított kölcsönös szeretetben. Barátod, leendő barátod, Tibor

Ha pedig kimosolyogni való lenne jövőképem, csak az a mondás jut eszembe, hogy mindig az nevet, aki a végén nevet, és lehet, hogy amikor utolér a vég, akkor már késő lesz eldönteni, hogy szükség lenne erre a hitre, reményre és szeretetre. A legjobb, ha előre, de legalább időben gondolkodunk, hogy ne csupán a színvilág ünnepi alkalmai boldogítsanak, hanem a szürkébb hétköznapok apró és megtapasztalt áldásai, a Gondviselő védő napsugaras jelenléte adjon a nehézségek és bonyodalmak között is állandó és tartós „szívörömöt”.