Decemberi áhítatok  +  Vissza a mai áhítatokhoz  +  Vissza a főoldalra
Igehirdetések + Gondolatok + Tapasztalatok

1 + 2 + 3 + 4 + 5 + 6 + 7  + 8 + 9 + 10 + 11 + 12 + 13 + 14 + 15 + 16 + 17
  18 + 19 + 20 + 21 + 22 + 23 + 24 + 25 + 26 + 27 + 28

Igazi országunk a mennyben van
Ma február 28. Elemér napja van.

"...mivel tudtátok, hogy nektek értékesebb és maradandóbb vagyonotok van" (Zsid 10,34).

Földi vagyonunk veszendő, nem maradandó. Isten azonban maradandó kincset ígért nekünk dicsőséges országában, és mi ezt az ígéretet annyira megbízhatónak tarthatjuk, hogy máris az örökkévaló birtok tulajdonosának érezhetjük magunkat. Már most a miénk. Azt mondják: "jobb ma egy veréb, mint holnap egy túzok", de nekünk megvan a verebünk, és a túzok is a miénk. Máris miénk a menny. Megvan rá a jogcímünk, zálogunk van rá, sőt már megízleltük első gyümölcsét is. Nemcsak "hallomásból" tudunk róla, hanem már meg is tapasztaltuk.

Mivel tudjuk, hogy odaát vár ránk ez az értékesebb (vagyon) kincs", hogyne kárpótolna ez a jelen veszteségeiért. Elveszthetjük a pénzünket, de ez a kincsünk biztonságban van. Elveszthetjük az árnyékot, de a valóság a miénk, mert Megváltónk él, és a számunkra készített hely megmarad örökké. Jobb birtokunk, értékesebb vagyonunk, nagyobb ígéretünk van, s mindennek alapja a vele való örök szövetség. Örvendezzünk ezért, és mondjuk az Úrnak: "Mindennap áldalak téged, dicsérem nevedet mindörökké" (Zsolt 145,2).

C. H. Spurgeon "Isten ígéreteinek tárháza" c. könyvéből

Meg nem rendült bizalom
Ma 2014. február 27. csütörtök, Ákos, Bátor napja van.

Nem fél a rossz hírtől, erős a szíve, bízik az Úrban" (Zsolt 112,7).

A bizonytalanság rettenetes dolog. Ha nem kapunk hírt hazulról, hajlamosak vagyunk az aggódásra, és nem fogadjuk el, hogy "ha nincs hír, az jó hír". Ennek a szomorú állapotnak a gyógyszere a hit. Az Úr Lelke által lelkünkbe szent derűt ad, és eloszlatja a jelenre és a jövendőre vonatkozó minden félelmünket.

Arra az Úrban való bizakodásra kell (szorgalmasan) törekednünk, amiről a zsoltáros beszél. Az Úrnak nem egyik vagy másik ígéretében kell bíznunk csupán, hanem Isten rendíthetetlen hűségében olyan bizalommal, amely meg van róla győződve, hogy Isten nem tesz velünk semmi rosszat, sem azt nem engedi, hogy bárki más ártson nekünk. Ez a szüntelen bizalom legyőzi az életünk ismert és ismeretlen nehézségeit. Hozzon a holnap bármit, Isten az Ura a holnapi napnak is. Történjék velünk akármi, (amit még nem is sejtünk) a mi Urunk az ismert és ismeretlen dolgoknak egyaránt Istene. Elszántan bízunk az Úrban, jöjjön akármi. Még ha a legrosszabb dolog történne is, Istenünk akkor is a legnagyobb és a legjobb. Ezért nem félünk, még ha meg is ijedünk, mikor bekopog a postás, vagy ha éjszaka távirattal riasztanak fel álmunkból. Él az Úr, mitől féljenek (az Ő) gyermekei?

C. H. Spurgeon "Isten ígéreteinek tárháza" c. könyvéből

Az igazság megáll
Ma 2014. február 26. szerda, Edina napja van.

Az igaz ajak mindig állhatatos, a hazug nyelv pedig egy pillanatig sem az" (Péld 12,19).

Az igazság állandó. Kiállja a próbát. Az idő próbáját, de a szenvedések próbáját is. Ha tehát az igazmondás miatt szenvednem kell, késznek kell lennem arra, hogy türelmesen várakozzam. Ha hiszek Isten igazságában és ki is mondom azt, sok ellenállásba ütközhetem, de nem kell félnem. mert végül az igazság fog győzni.

Milyen szegényes a csalárdság ideig való győzelme! "A hazug nyelv egy pillanatig sem állhatatos." Rövid életű, mint a tiszavirág; minél nagyobbra nő, annál nyilvánvalóbb a pusztulása. De számunkra mi lehetne méltóbb, mint megvallani és megvédeni ezt az igazságot, amely sohasem változik, amely az örök evangélium, és amelynek alapja a változhatatlan Isten igazsága. Egy régi közmondás szerint "aki igazságot beszél, megszégyeníti az ördögöt". Aki az Isten igazságát hirdeti, megszégyeníti a pokol minden ördögét, és lehetetlenné teszi a hazugságot sziszegő kígyó minden magvát.

Én lelkem, vigyázz, hogy mindig az igazság oldalán állj kicsiny és nagy dolgokban egyaránt; kiváltképpen pedig annak az oldalán, akinek kegyelme és igazsága eljött az emberek közé!

C. H. Spurgeon "Isten ígéreteinek tárháza" c. könyvéből

Kiválasztva a szolgálatra
Ma 2014. február 25. kedd, Géza napja van.

Titeket pedig az Úr papjainak neveznek" (Ézs 61,6).

Ez az ígéret így, szó szerint Izráelnek szólt, de szellemi értelemben minden hívőre vonatkozik. Ha kiváltságainkhoz méltóan élünk, akkor utunkat világosan és félreérthetetlenül Isten fénye ragyogja be, és az emberek meglátják rajtunk, hogy Isten kiválasztottai vagyunk a szent szolgálatra, és az Úr papjainak neveznek bennünket. Bár ugyanúgy végezzük hivatásunkat, mint mások, mégis egyedül és kizárólagosan az Úr szolgái vagyunk. Krisztus által az élő lstennek végezzük szüntelenül az imádság, a magasztalás, a bizonyságtétel és az önátadás szolgálatát.

Miután ez a legfőbb célunk, minden szórakozást átengedhetünk azoknak, akiknek nincs magasabb elhivatásuk. "Hadd temessék el a halottak halottaikat" (Lk 9,60). Meg van írva: ..Jelentkeznek majd az idegenek, hogy legeltessék nyájaitokat. és más népek fiai lesznek fölműveseitek és szőlőmunkásaitok" (Ézs 61,5). Ők majd bajlódnak a pénzügyekkel, megvitatják a tudományos kérdéseket, eloszlatják a kritikusok vitáit, mi azonban teljesen annak a szolgálatnak akarjuk szentelni magunkat, amely azokhoz illő, akik, miként Jézus Krisztus, örökkévaló papságra rendeltettek.

Fogadjuk el ezt a megtisztelő ígéretet, amely egyben szent kötelesség teljesítésére szólít minket, öltözzük fel a szentség ruháját, és szolgáljuk így az Urat egész nap.

C. H. Spurgeon "Isten ígéreteinek tárháza" c. könyvéből

Úgy hallgassatok oda, hogy meghallgattassatok!
Ma 2014. február 24. hétfő, Mátyás napja van.

Ha megmaradtok énbennem, és beszédeim megmaradnak tibennetek, akkor bármit akartok, kérjétek, és megadatik nektek" (Jn 15,7).

Jól jegyezzük meg, hogy hallgatnunk kell Jézus Krisztus szavára, ha azt akarjuk, hogy Ő is meghallgasson minket. Ha nincs fülünk Krisztus számára, neki sincs füle a számunkra. De amilyen mértékben odahallgatunk, olyan mértékben hallgat Ő is reánk.

Ezenkívül a hallottaknak belénk is kell hatolnia, bennünk kell élnie és maradnia, mint erőforrásnak és hatalomnak. Be kell fogadnunk az igazságot, amelyet Jézus Krisztus tanított, követnünk kell parancsolatait és Szent Lélek indításait, különben nem állhatunk meg a kegyelem trónusa előtt.

Ha befogadjuk Urunk beszédét, és az bennünk is marad, a kiváltságok végtelen tere nyílik meg előttünk! Ha pedig alávetettük akaratunkat Isten uralmának, akkor imádságunknak ereje lesz, amiképpen Illésnek is hatalma volt bezárni az egeket, majd újra megnyitni, hogy elárasszák esővel a földet. Egy ilyen ember felér ezer átlagos keresztyénnel. Az a kérdés, vágyunk-e igazán alázatosan közbenjárni a Gyülekezetért és a világért, és akarjuk-e igazán az Úrtól elkérni azt, amit szeretnénk? Ha igen, akkor alázattal oda kell hajtanunk fülünket az Úr szavára, drága kincsként fel kell halmoznunk Igéit, és feltétlenül engedelmeskednünk kell neki. Aki hathatósan akar imádkozni, annak kitartóan részt kell vennie a tanításban" (Csel 2,42) és szelíden kell befogadnia a beléje oltott Igét" (Jak 1,21).

C. H. Spurgeon "Isten ígéreteinek tárháza" c. könyvéből

Lényeges a töretlen közösség
Ma 2014. február 23. vasárnap, Alfréd napja van.

"Ha megmaradtok énbennem, és beszédeim megmaradnak tibennetek, akkor bármit akartok, kérjétek, és megadatik nektek" (Jn 15,7).

Krisztusban kell lennünk, hogy Neki élhessünk, és Benne kell maradnunk, hogy e nagyszerű ígéret beteljesedésére számíthassunk. Krisztusban maradni annyit jelent, hogy soha senki más és semmi más kedvéért nem hagyjuk el Őt, hanem élő, szeretetteljes, tudatos és engedelmes kapcsolatban maradunk Vele. A faág nemcsak közel van a törzshöz, hanem rajta is van, és folyamatosan abból nyeri az életet a gyümölcsterméshez. Minden igazi hívő Krisztusban marad bizonyos értelemben, de van ennek a kapcsolatnak egy magasabb formája is, amelyet meg kell ismernünk, mielőtt korlátlan erőt nyerhetünk az Ő trónjánál. A "bármit akartok, kérjétek" ígéret olyan embereknek szól, akik Istennel járnak, akik, mint János, az Úr kebelén pihennek, azokhoz, akik szüntelen szoros közösségben élnek Krisztussal.

Szívem meg kell maradjon a szeretetben, belső emberem meg kell gyökerezzék a hitben, reménységem szilárdan kell ragaszkodjék Isten Igéjéhez, és egész lényem mindenestől az Úré kell legyen, mert különben veszélyes dolog abban bíznom, hogy imádságomnak ereje lehet. A "kitöltetlen csekk"-et csak azok vehetik igénybe, akik elmondhatják magukról: "Többé tehát nem én élek, hanem Krisztus él bennem" (Gal 2,20). Ó, ti, akik megszakítjátok az Úrral való élő közösségeteket, nem tudjátok, milyen nagy erőt vesztegettek el. Ha erővel akartok tudni könyörögni, akkor maga az Úr kell hogy lakozzék bennetek, és ti pedig Őbenne.

C. H. Spurgeon "Isten ígéreteinek tárháza" c. könyvéből

A múltban történt szabadulás hitet támaszt
Ma 2014. február 22. szombat, Gerzson napja van.

"Ezután azt mondta Dávid: az Úr, aki megmentett engem az oroszlán és a medve karmától, meg fog menteni ennek a filiszteusnak a kezéből is" (1Sám 17,37).

Ha pusztán a szavakat nézzük, ez nem ígéret, de értelmét tekintve mégis az, hiszen Dávid itt olyan kijelentést tett, amit az Úr szentesített, amikor valóra váltotta. Korábbi szabadulásai alapján Dávid számított arra, hogy az új veszedelemben is segítséget fog kapni az Úrtól. Jézus Krisztusban minden ígéret igaz és ámen lett Isten dicsőségére, ezért számíthatunk arra, hogy amit az Úr korábban megtett hívő népével, azt megismétli velünk is.

Emlékezz hát az Úr szeretetének korábbi bizonyítékaira. Nem remélhetted, hogy szabadulsz saját erődből, de az Úr megszabadított. Miért ne szabadítana meg újra? Bizonyos lehetsz benne, hogy megteszi. Ahogyan Dávid kiment az ellenség elé, úgy mehetünk mi is. Az Úr velünk volt, velünk van, és azt is mondta: "Nem maradok el tőled, sem el nem hagylak téged" (Zsid 13,5). Miért remegünk hát? Ami a múltban történt, csak álom lett volna? Gondolj a megölt oroszlánra és medvére! Kicsoda a filiszteus? Az igaz, hogy nem teljesen azonos a múltbeli ellenségekkel, mert se nem medve, se nem oroszlán, de Isten viszont ugyanaz, és most éppúgy az Ő dicsőségéről van szó, mint a múltban. Nem azért mentett meg a vadállatok karmai közül, hogy engedje, hogy egy óriás megöljön minket. Ezért bátorodjék fel a szívünk!

C. H. Spurgeon "Isten ígéreteinek tárháza" c. könyvéből

A kicsinység áldása
Ma 2014. február 21. péntek, Eleonóra napja van.

"Megáldja azokat, akik félik az Urat, a kicsinyeket a nagyokkal együtt" (Zsolt 115,13).

Ez az Ige az alacsonysorsúak és a szegények megvidámítója. Urunk kegyesen gondoskodik azokról, akik nem rendelkeznek bőségesen aggályaikkal, sem nagy tehetségük, befolyásuk vagy hatalmuk nincs. Istennek különös gondja van kicsiny teremtményeire, még egy verebecske sem eshet le tudta nélkül. Neki semmi sem kicsiny, mert a legjelentéktelenebbnek látszó teremtményét is felhasználja céljaira. Ezért még aki a legjelentéktelenebbnek érzi is magát az emberek között, kérjen Istentől áldást kicsinységére, és meg fogja találni szűk életkörében ezt az áldást és a boldogságot.

Az Urat félők között vannak kicsinyek és nagyok. Egyesek csecsemők, mások óriások. De mind áldottak. A kicsiny hit áldott hit. A kis reménység már áldott reménység. A Szent Lélek minden ajándéka, ha csupán csírájában van is még meg, már áldást hordoz. Az Úr Jézus ugyanazon drága vérével váltotta meg a kicsinyeket és a nagyokat, és ígérte, hogy az apró bárányt éppúgy megőrzi, mint a felnőtt juhot. Nincs anya, aki megvetné gyermekét csupán mert az kicsiny; sőt, minél kisebb a gyermeke, annál gyengédebben gondozza. Ha egyáltalában van kedvezés az Úrnál, akkor a sorrend Nála nem "nagy" és "kicsiny", hanem "kicsiny" és "nagy".

C. H. Spurgeon "Isten ígéreteinek tárháza" c. könyvéből

Szüntelenül vezet
Ma 2014. február 20. csütörtök, Álmos napja van.

"Az Úr vezet majd szüntelen" (Ézs 58,11).

Mi bánt? Utat tévesztettél? Sötét erdőbe kerültél és nem látod az ösvényt? Állj meg csöndben, és várd Isten szabadítását. Ő tudja az utat és vezet téged, ha Hozzá kiáltasz.

Minden napnak megvan a maga baja, de milyen jó közben érezni az Úr szüntelen vezetését! Ha a magunk útját választjuk, vagy testtel és vérrel tanácskozunk, akkor elvetjük az Úr vezetését. Ha viszont feladjuk a magunk akaratát, Isten lépésről lépésre vezet az úton, a nap minden órájában, az év minden napján és életünk minden esztendejében. Ha csak az a vágyunk, hogy vezessen, akkor vezetni fog. Ha utunk az Úrra bízzuk, akkor irányítani fog, és nem veszünk el.

De figyeljük csak meg, kinek szól ez az ígéret. Olvassuk el az előző verset: "Ha kenyeret adsz az éhezőnek." Együtt kell éreznünk másokkal, és nem csak morzsákat adni nekik, hanem (mind)azt, amit magunknak is kívánunk. Ha gyengéd szeretettel gondunk van felebarátainkra a szükség idején, akkor az Úr is gondot visel a mi szükségleteinkről, és szüntelenül vezérel bennünket. Jézus Krisztus nem az önzőket vezeti, sem azokat, akik elnyomják a szegényt, hanem csak másokhoz gyengéd és jóságos gyermekeit. Az ilyenek soha nem fogják elveszteni az utat zarándoklásuk során.

C. H. Spurgeon "Isten ígéreteinek tárháza" c. könyvéből

Ezután jobb lesz

"Megaláztalak ugyan, de többé nem alázlak meg" (Náh 1,12).

A szenvedésnek van hatása! Isten küldi és Ő vet neki véget. Talán sóhajtva mondod: "Mikor lesz már vége?" De ne feledd, hogy minden bajunk teljesen megszűnik, ha egyszer véget ér a gyötrelmes földi élet. Ezért várj csendben, viseld türelmesen az Úr akaratát, amíg újra eljön.

Amíg így vársz, meglátod, mennyei Atyánk "összetöri a ránk nehezedő igát" (1,13), ha az már betöltötte rendeltetését. Ha kiverte belőlünk ostobaságainkat, nem ostoroz tovább. Ha pedig próbatétel végett küldte a szenvedést, hogy azáltal is Őt dicsőítsük, befejeződik a próba, amint az Úr dicsőségéről szóló bizonyságtételre fakaszt bennünket. Ezért ne is akarjuk, hogy vége legyen a szenvedésnek addig, amíg meg nem adtuk Istennek azt a dicsőséget, amely Őt illeti.

Talán már ma "nagy csendesség" lesz a részünk. Ki tudja, milyen hamar elcsitul a dühöngő vihar, és a sima tenger szelíd hullámain játszadoznak a tengeri madarak? A hosszas megpróbáltatás után a cséphadarót a szögre akasztják, a gabona pihen a csűrben. Lehet, hogy nemsokára éppen olyan boldogok leszünk, amilyen szomorúak most vagyunk. Az Úr könnyen nappalra válthatja az éjszakát. Aki a felhőket küldi, el is tudja oszlatni azokat. Ezért legyünk jó reménységgel: jobb idők következnek. Énekeljünk hát már előre egy boldog halleluját!

C. H. Spurgeon "Isten ígéreteinek tárháza" c. könyvéből

Isten válaszol
Ma 2014. február 18. kedd, Bernadett napja van.

"Teljesíti az istenfélők kívánságát, meghallja kiáltásukat és megsegíti őket" (Zsolt 145,19).

Isten Lelke oltotta belénk a kívánságot, ezért teljasíti is azt. Bennünk lévő élete indít a kiáltásra, ezért meghallgatja azt. Az Őt félők a legszentebb befolyás alatt vannak, ezért legfőbb kívánságuk, hogy Istent dicsőítsék és Benne mindörökké örvendezzenek. Miként a Biblia nagy hívő alakjai, ők is telve vannak kívánsággal, és az Úr valóra váltja vágyaikat.

A szent kívánságok olyanok, mint a zsenge vetés, amelyet a mennyei gazda gondoz, míg gabonát nem terem a kalász. Az istenfélő emberek vágynak arra, hogy szentek, hasznosak legyenek, áldás felebarátaik számára, és így szolgálhassák Uruk dicsőségét. Vágynak megélhetésükhöz a legszükségesebbre, szükségükben segítségre, a terhek alatt erőre, a nehéz helyzetekben vezetésre, a bajban szabadulásra. Olykor ezen kívánságuk annyira erős, és ügyük oly sürgető, hogy felkiáltanak gyötrelmükben, mint a kisgyermekek fájdalmukban, és akkor az Úr megértően lehajol hozzájuk, és ígérete szerint megadja azt, amire szükségük van - "megsegíti őket".

Igen, ha féljük Istent, semmi mástól nem kell tartanunk. Ha az Úrhoz kiáltunk, szabadulásunkra biztosan számíthatunk.

Kedves olvasó, helyezd ezt az igeverset a nyelvedre, és tartsd egész nap a szádban, olyan édes lesz számodra, mint a manna.

C. H. Spurgeon "Isten ígéreteinek tárháza" c. könyvéből

Isten erőssé tud tenni téged
Ma 2014. február 17. hétfő, Donát napja van.

"Tiazonban legyetek erősek, ne lankadjatok el, mert tetteiteknek meglesz a jutalma!" (2Krón 15,7).

Isten nagy dolgokat tett népéért, Júdáért, de mégis erőtlen emberek maradtak: ingadozva járták az Úr útját, szívükben haboztak. Szükségük volt az intésre, hogy az Úr velük lesz, amíg ők az Úrral lesznek, de ha elhagyják Őt, Ő is elhagyja őket. Emlékeztetni kellett őket a testvér- nép, Izráel sorsára is, mire vezetett Isten elleni lázadásuk, és milyen kegyelmes volt hozzájuk az Úr, amikor megbánást mutattak. Az Úr szándéka az volt, hogy megerősítse Júdát Isten útján és az igazságban. Erre van szükségünk nekünk is. Megérdemli Isten, hogy teljes erőnkből és tehetségünkből szolgáljunk neki.

Ha Isten szolgálata és valamit, akkor mindent megér. Legnagyobb jutalmunkat az Úr munkájának végzésében fogjuk találni, ha azt szorgalmasan végezzük. Fáradozásunk nem hiábavaló az Úrban, ezt tudjuk. A fél szívvel végzett munka nem hoz jutalmat, de ha egész lelkünket az Úr ügyének szolgálatába állítjuk, kivirágzik az életünk. E sorok szerzője egy félelmetesen viharos időszakban kapta biztatásul ezt az igeverset, és megértette belőle, hogy teljes erővel tovább kell "vitorláznia", mert hajója bizonságban és drága rakománnyal fogja elérni a kikötőt.

C. H. Spurgeon "Isten ígéreteinek tárháza" c. könyvéből

Istennel van dolgunk
Ma 2014 február 16. vasárnap, Julianna napja van.

"Nem izzó haragom szerint bánok vele, nem döntöm újból romlásba Efraimot, mert Isten vagyok én, nem ember" (Hós 11,9).

Az Úr így adja tudtunkra, hogy kegyelméből megkímél bennünket. Kedves olvasóm, talán most éppen Isten súlyos fegyelmezése alatt vagy, és minden a közeli ítélettel fenyeget. Óvjon meg az Ige a teljes kétségbeeséstől. Lásd, az Úr szólít, hogy tekintsd át életedet és valld meg bűneidet. Ha Ő ember lenne, már régen végzett volna velünk. Ha emberi módon cselekedne, elég lenne egy szava vagy csapása, és végünk volna. De Isten nem ilyen, mert Ő mondja: "amennyivel magasabb az ég a höldnél, annyival magasabbak az én utaim a ti utaitoknál" (Ézs 55,9).

Azt jól látod, hogy haragszik, de Ő nem akar mindvégig haragudni. Ha a bűnből az Úr Jézushoz fordulsz, Isten elfordítja rólad haragját. Mivel Isten Isten, és nem ember, van bocsánat a számodra, még ha talán nyakig benne is vagy a bűnben. Istennel állsz szemben, nem pedig egy kőszívű emberrel, mégcsak nem is egy igazságos emberrel. Nincs emberi lény, akinek elég türelme volna hozzád; kihoznál még egy angyalt is a béketűréséből, mint ahogyan kimerítetted szomorkodó atyád türelmét is. Isten azonban hosszútűrő. Jöjj és tégy vele próbát most mindjárt. Valld meg bűneidet, higgy és fordulj el a gonosztól, hogy így megszabadulj.

C. H. Spurgeon "Isten ígéreteinek tárháza" c. könyvéből

Szüntelenül megemlékezik rólunk
Ma 2014. február 15. szombat, Kolos napja van.

"Gondol ránk az Úr, meg fog áldani" (Zsolt 115,12).

A mondat első részének igazsáságát én megpecsételhetem. És te? Az Úr valóban gondolt ránk, gondoskodott rólunk, megvigasztalt, megszabadított és vezetett. Gondviselése minden lépésünkben törődött velünk, még a legkisebb ügyünk sem volt jelentéktelen a számára. Egész életünk során gondolt ránk, szünet nélkül. Voltak persze alkalmak, amikor különösképpen megtapasztaltuk gondoskodását, és ezekre különösen nagy hálával gondolunk vissza. Igen, valóban "gondol ránk az Úr".

A mondat második része értelemszerű következménye az elsőnek. Mivel Isten nem változik, a múlthoz hasonlóan a jövőben is mindig gondol ránk. És ha Ő gondol ránk, abból áldás származik. De itt nemcsak ésszerű következtetéssel, hanem ihletett kijelentéssel van dolgunk: Isten Szent Lelkének ereje is kijelenette ezt nekünk. "Meg fog állni" (Csel 3,26). Ez nagy és kifürkészhetetlen dolgokat jelent. Mivel ez az ígéret nincs időhöz kötve: a végtelenbe nyúlik. Megáld minket a maga isteni módján, öröktől fogva mindörökké. Ezért mondjunk Istennek együtt hálát: "Áldjad, lelkem, az Urat!" (Zsolt 103,1).

C. H. Spurgeon "Isten ígéreteinek tárháza" c. könyvéből

Meg nem érdemelt irgalom
Ma 2014. február 14. péntek, Bálint napja van.

"...aki bízik az Úrban, azt Ő szeretettel veszi körül" (Zsolt 32,10).

A bizalomnak nagy a jutalma4 Add ezt megtapasztalnom nekem is, Uram! Aki bízik, az mindenkinél inkább bűnösnek érzi magát, de íme kegyelmet készített számára az Úr; tudja, hogy nem érdemli meg, mégis övé az irgalom, és tágra nyílt ajtó várja. Ó Uram, Benned bízom, add nekem ezt a kegyelmet.

Lásd meg, lelkem, milyen testőröd van! Ahogy a fejedelmet körülveszik katonái, úgy övez téged körül az irgalom. Elölről, hátulról és minden oldalról körülvesz a kegyelem, mint fegyveres őrség. A kegyelem védőrendszere közepén élünk, mert Krisztusban vagyunk.

Ó, én lelkem, milyen tiszta levegőt szívhatsz! Ahogy a levegő körülvesz, úgy övez körül az Úr kegyelme. Sok bánatuk van azoknak, akik az Úr nélkül élnek, de körülötted annyi a kegyelem, hogy a szomorúság említésre sem érdemes. Dávid azt mondja: "Örüljetek az Úrnak, ujjongjatok, ti igazak! Vigadjatok mind, ti igaz szívűek!" (Zsolt 32,11). Ha engedelmeskedünk ennek a felhívásnak, szívünk diadalmaskodni fog Istenben, és dicsekedhetünk örömünkkel. Uram, ahogy Te körülveszel irgalmaddal, úgy szeretném én is körülvenni oltárodat a hálaadás énekével!

C. H. Spurgeon "Isten ígéreteinek tárháza" c. könyvéből

Áldott vagy a mezőn
Ma 2014. február 13. csütörtök, Ella, Linda napja van.

"Áldott vagy a mezőn" (5Móz 28,3).

Milyen gyakran találkoztunk az Úrral, mikor egyedül voltunk a természet csendjében! A bokrok és a fák tanúi voltak örömünknek? Újra meg újra vágyakozunk ez után az áldás után?

Ilyen áldást nyert Boáz, amikor aratáskor a munkásai áldásmondással fogadták. Virágoztassa fel az Úr mindazokat, akik az ekevasat a földbe ersztik! Minden gazda számíthat Istennek az ígéretére, ha valóban engedelmeskedik az Úr Isten szavának.

Kimegyünk a mezőre dolgozni, ahogyan Ádám tette. És habár Ádám bűne nyomán átkozott lett a föld, olyan vigasztaló tudnunk, hogy a második Ádám, azaz Krisztus által áldást hoz reánk a mezőn munkálkodásunk.

Kimegyünk a mezőre, hogy megmozgassuk tagjainkat, és boldogan hisszük, hogy az Úr megáldja kirándulásunkat, és egészséget ad, amelyet az Ő dicsőségére akarunk felhasználni.

Kimegyünk a mezőre, hogy tanulmányozzuk a természetet, és látnunk kell, hogy az egész látható teremtett világban mindenen Isten áldása van, és még az is, amit mi nem látunk hasznosnak, magasabb célnak van szentelve.

Végül kimegyünk a mezőre, hogy eltemessük halottainkat, és ha ránk kerül a sor, mások visznek majd ki bennünket, hogy eltemessenek; de akár gyászolunk egy sírhant fölött, akár alatta nyugszunk, áldottak vagyunk.

C. H. Spurgeon "Isten ígéreteinek tárháza" c. könyvéből

Isten örömmel ad
Ma 2014. február 12. szerda, Lívia napja van.

"Az Úr ezt mondta Ábrahámnak azután, hogy Lót elvált tőle: Emeld föl tekintetedet, és nézz szét arról a helyről, ahol vagy, északra, délre, keletre és nyugatra. Azt az egész földet, amelyet látsz, neked és a te utódaidnak adom örökre" (1Móz 13,14-15).

Ábrahám emlékezetes alkalommal kapta (nyerte) ezt a különleges ígéretet (áldást). Éppen elrendezett egy családi viszályt. Ezekkel a szavakkal tette ezt: "Ne legyen viszály köztem és közted... hiszen rokonok vagyunk" (13,8). Ezért nyerte el a békesség teremtőinek szóló áldást. A békességet adó Úr örömmel adja kegyelmét azoknak, akik békességre törekszenek. Ha mélyebb közösségre vágyunk az Úrral, még jobban keresnünk kell a békesség útját.

Ábrahám igen nagylelkű volt fiatal rokonához. Felkínálta neki a döntést, hogy válasszon, hol akar letelepedni. Ha a békesség kedvéért lemondunk a magunk érdekéről, az Úr többet is ad, mint békességet. Ábrahám példáján láthatjuk ezt: megkapta Istentől az egész földet, amelyet csak a szemével belátott. Mi is kövessük hittel példáját. Ábrahámnak várnia kellett, amíg ténylegesen birtokba vehette ezt a földet, de az Úr már neki és utódainak adta azt. Határtalan áldással járnak az Isten velünk kötött szövetségéből fakadó ajándékok. Minden a miénk. Ha kedvesek vagyunk az Úr előtt, akármerre nézünk, minden a miénk, akár a jelenvalók, akár az elkövetkezendők. Mi pedig Krisztuséi vagyunk, Krisztus pedig Istené.

C. H. Spurgeon "Isten ígéreteinek tárháza" c. könyvéből

Gyermekeink már
biztonságban vannak?
Ma 2014. február 11. kedd, Bertold napja van.

"...vizet árasztok a szomjas földre, patakokat a szárazra. Lelkemet árasztom utódaidra, áldásomat sarjadékaidra" (Ézs 44,3).

Gyermekeinkben természet szerint nincs még Isten Lelke, amint azt tapasztaljuk is. Sok mindent látunk bennük, ami aggodalomba ejt jövőjük felől, és ez szorongó imádságra késztet. Ha fiúnk rossz útra tér, komolyan könyörgünk érte, hogy ne hagyja őt Isten elveszni, vezesse a helyes útra. Jobban szeretnénk, ha lányunk is inkább alázatos szívű hívő lenne, mint divatos kis királynő. Ez az igevers bátorítson komoly reménységre bennünket, hiszen bátorítás az előtte levő vers is: "Ne félj szolgám, Jákób", és ez oszlassa el félelmünket.

Az Úr az Ő Lelkét ígéri, bőséggel és erővel árasztja ránk, és nyomában valóságos és örökkévaló áldás terem. Ezen isteni áradat nyomán fejlődnek gyermekeink, míg "Egyik ezt mondja majd: én az Úré vagyok! A másik Jákób nevére hivatkozik" (44,5).

Olyan ígéret ez, melyet számon kell kérnünk az Úrtól. Időről időre határozottan könyörögnünk kell gyermekeinkért. Mi nem tudunk új szívet adni nekik, de a Szent Lékel igen, és Ő szívesen meghallgatja ezt a kérésünket. A mennyei Atya örömest veszi az apák és anyák imáját. Vannak még szeretteink a bárkán kívül? Ne nyugodjunk addig, amíg velünk együtt nincsenek biztonságban, az Úr tulajdon kezében.

C. H. Spurgeon "Isten ígéreteinek tárháza" c. könyvéből

Szüntelen bizonyságtétel
Ma 2014. február 10. hétfő, Elvira napja van.

...az Ő tanúja leszel minden ember előtt arról, amiket láttál és hallottál" (Csel 22,15).

Pált arra választotta ki az Úr, hogy lássa és hallja, amint a mennyből szól hozzá. Ez önmagában is nagy kiváltság volt, de Isten célja nemcsak ez volt, az üzenet Pálon keresztül másokhoz is, minden emberhez szólt. Nem is rekedt meg Pálnál, ő volt az, akinek Európa az evangéliumot köszönheti.

A mi dolgunk is az, hogy bizonyságot tegyünk mindarról, amit az Úr nekünk jelentett ki. Ha véka alá rejtjük a drága kijelentést, akkor azt a magunk kárára tesszük. Először azonban látnunk és hallanunk kell, különben nincs mit mondanunk, de ha ez megtörtént, akkor buzgón bizonyságot kell tennünk (róla). Legyen személyes a bizonyságtéteL: tanú leszel", Krisztusról szóljon: az ő tanúja leszel". Legyen következetes, egész életünket átható, sok más dolgot kizáró bizonyságtétel. Ne csak ahhoz a néhány emberhez szóljon, akik örömest fogadják, hanem minden" elérhető emberhez, fiatalhoz és öreghez, gazdaghoz és szegényhez, jóhoz és rosszhoz. Sohasem szabad úgy hallgatnunk, mintha néma lélek volna bennünk, mert igeversünk parancs és ígéret, és ezt nem szabad elfelejtenünk - tanúm leszel", tanúim lesztek" (Csel 1,8), mondja az Úr. - Uram, teljesítsd be rajtam ezt az Igét!

C. H. Spurgeon "Isten ígéreteinek tárháza" c. könyvéből

Megtisztítva a salaktól
Ma 2014. február 9. vasárnap, Abigél napja van.

Ezt a harmadrészt is tűzbe teszem, megtisztítom őket, ahogyan az ezüstöt tisztítják, megpróbálom őket, ahogyan az aranyat próbálják. Ő segítségül hívja nevemet, én pedig meghallgatom őt. Ezt mondom: Népem ő, és ő ezt mondja: Uram, Istenem!" (Zak 13,9).

A kegyelem nemes érccé változtat minket, de ehhez szükségszerűen a tüzes kohón kell átmennünk. Megijedünk ettől, inkább maradunk a mezőn békén heverő, de értéktelen kőnek? Ha igen, akkor a rosszabbik részt választottuk, mint Ézsau, aki egy tál lencséért eladta elsőszülöttségi jogát. Nem, Uram, inkább vess minket a tüzes kohóba, mint hogy távol kerüljünk Tőled!

A tűz nem pusztít, csak tisztít. Át kell mennünk rajta, de Isten nem hagy benne. Az Úr számára az övéi olyan drágák, mint az ezüst, ezért akarja őket megtisztítani a salaktól. Aki bölcs, az örül ennek a tisztogatásnak, és nem vonakodik tőle. Azért imádkozzunk tehát, hogy tisztítson meg az Úr a salaktól, ne pedig azért, hogy kíméljen meg az olvasztó kemencétől.

Ó, Urunk, Te valóban tűzben próbálsz meg bennünket! Csaknem elolvadunk a lángok hevében. De ez a Te utad, és ezért ez a legjobb út a mi számunkra is. Tarts meg bennünket a próbák tüzében, tisztíts meg teljesen, mert mi a tieid akarunk lenni mindörökké!

C. H. Spurgeon "Isten ígéreteinek tárháza" c. könyvéből

Örömteli biztonság
Ma 2014. február 8. szombat, Aranka napja van.

Győzelmes jobbommal támogatlak" (Ézs 41,10).

Az elmúlástól félni hasznos dolog. A vakmerőség viszont nem vall bölcsességre. Vannak időszakok az életünkben, amikor úgy érezzük: ha most nem kapunk valami különös támogatást, elsüllyedünk. Íme, Isten a jobbját nyújtja, hogy támaszkodjunk rá. Figyeljük meg ígéretét: nemcsak a kezét nyújtja, bár az eget és a földet is fenntartja, hanem jobbját: hozzáértéssel párosult erejét, legteljesebb hatalmát. Sőt, ez még nem minden, hanem győzelmes jobbjával" támogat. Azt a kezét nyújtja, amellyel fenntartja szentségét és végrehajtja királyi végzéseit, ezt a kezét nyújtja ki a benne bízók megtartására. Így legyen bár félelmetes a veszedelem, amiben vagyunk, mégis csodálatos, örömteli biztonságban lehetünk. Akit az Úr jobbja tart, annak még az ördög sem árthat.

Gyönge lehet a lábunk, de hatalmas az Isten jobbja. Rögös lehet az utunk, de a Mindenható támogatását élvezzük. Ezért bátran előre: nem fogunk elesni! Támaszkodjunk szüntelenül arra, aki mindent fenntart. Isten nem vonja meg tőlünk erejét, mert Ő nem tagadja meg magát. Hűséges ígéretéhez és hűséges Fiához, ezért nem hagy el minket soha. Milyen boldoggá tevő ígéret ez! Boldogok lettünk tőle valóban?

C. H. Spurgeon "Isten ígéreteinek tárháza" c. könyvéből

Visszatérés a pártütésből
Ma 2014. február 7. péntek, Tódor napja van.

Ha megtérsz a Mindenhatóhoz, felépülsz .. ." (Jób 22,23).

Elifáz ebben a versben nagy igazságot mondott ki, sok ihletett Ige összefoglalását. Kedves olvasóm, letaglózott a bűn? Rommá lett az életed? Ellened fordult az Úr, úgyhogy anyagilag csődbe jutottál, szellemileg letörtél? Vajon nem tulajdon ostobaságod juttatott-e romlásra? Ha így van, akkor első dolgod az legyen, hogy visszatérj az Úrhoz. Mélységes bűnbánattal és őszinte hittel térj vissza lázadásodból. Ezt meg kell tenned, hiszen te fordultál el attól, aki szolgájának vallottad magadat. Ez az egyedüli bölcs dolog, amit csak tehetsz, mert amíg ellene harcolsz, nem virágozhat ki az életed. Ezt a lépést sürgetően szükséges megtenned, mert amivel Isten eddig fenyített, az semmi ahhoz képest, amivel még fegyelmezhet, hiszen Ő a Mindenható.

Nézd, micsoda biztató ígéret ez: Felépülsz!" Csak a Mindenható tudja felállítani a ledőlt oszlopokat, helyreállítani a düledező falakat romos életedben. Ő viszont nemcsak képes erre, hanem meg is fogja tenni mindezt, ha megtérsz hozzá. Ne késlekedj! Megnyomorodott lelked teljesen csődbe jut, ha tovább is lázadsz, míg a szívből jövő bűnvallás megkönnyebbít, az alázatos hit pedig megvigasztal. Tedd meg ezt, és meglátod, minden rendbe fog jönni.

C. H. Spurgeon "Isten ígéreteinek tárháza" c. könyvéből

Áldás a városban
Ma 2014. február 6. csütörtök, Dóra napja van.

Ha hallgatsz az Úrnak, Istenednek a szavára, áldott leszel a városban..." (5Móz 28,2-3).

A város tele van sürgéssel-forgással, aki nap mint nap benne jár, érzi, hogy ez mennyire felőrli az embereket. Csupa lárma, kavargás, nyüzsgés, fájdalmasan nehéz robot: sok a kísértése, veszedelme és gondja. De ha Isten áldásával megyünk oda, eltűnik a nehézségek éle. Ha áldásával maradunk ott, örömet találunk kötelességeink teljesítésében, és erőt kapunk feladataink elvégzéséhez.

Isten áldása talán nem tesz minket naggyá a városban, de megtart a helyes úton; talán nem tesz gazdaggá, de megőriz becsületesnek. Legyen bár munkás, tisztviselő, igazgató, kereskedő vagy elöljáró valaki, a város sok alkalmat nyújt a hasznos életre. Ott jó halászni, ahol nyüzsög a sok hal, ott reményt adó az Úrért való munka. ahol nyüzsög a sok ember. Lehet, hogy jobban szeretjük a vidék csöndjét, de ha hivatásunk a városba szólít, azt is szeretni fogjuk, mert tág teret ad munkálkodásunknak.

Ez az ígéret arra biztat, hogy várjunk jó dolgokat, legyen fülünk nyitott az Úr szavának meghallására, kezünk kész rendelkezéseinek végrehajtására. Az engedelmesség áldást hoz. A parancsolatok megtartásának jutalma bőséges" (Zsolt 19,12).

C. H. Spurgeon "Isten ígéreteinek tárháza" c. könyvéből

Az igazságnak elég tétetett
Ma 2014. február 5. szerda, Ágota napja van.

Ha meglátom a vért, akkor kihagylak benneteket" (2Móz 12,13).

Számomra Krisztus drága vére vigasztalás, Isten előtt pedig szabadulásom záloga. Még amikor magam képtelen vagyok is azt észlelni, Isten Krisztus vérére néz, és elmegy mellettem, kihagy" az ítéletből. Ha éppen elhomályosodnak hitem szemei, akkor is biztonságban lehetek, mert Isten szemei nem homályosodnak el, Ő állandóan látja a nagy Áldozat vérét. Micsoda öröm ez!

Isten megtekinti szeretett Fia áldozatának mély(séges) jelentőségét és azt a végtelen gazdagságot, amit az magában foglal. Az áldozatra néz, és nem feledkezik meg arról, hogy igazságának már elégtételt szerzett és Krisztusban megdicsőíttetett. Amikor a teremtést befejezte, ezt mondta Isten róla: Íme, minden igen jó" (1Móz 1,31). De vajon mit mondott szeretett Fia engedelmességéről, mindhalálig való engedelmességéről? Istennek kimondhatatalan gyönyörűsége van Krisztusban és abban a kedves illatban, amelyet áldozata jelentett, midőn bűntelen önmagát feláldozta Istennek a bűnösökért (elveszettekért).

Ezért lehetünk biztonságban. Isten áldozata és Igéje nyújtja ezt a tökéletes biztonságot. Ki akar hagyni" minket az ítéletből, és ki is fog hagyni, mert dicsőséges Közbenjárónk vállalta a halált helyettünk, és Isten elfogadta áldozatát. Igazsága összefonódott szeretetével, hogy örökre szabadulást nyújtson mindazoknak, akiket Krisztus vérével meghintett.

C. H. Spurgeon "Isten ígéreteinek tárháza" c. könyvéből

Ő visszajön
Ma 2014. február 4. kedd, Ráhel napja van.

"Nem hagylak titeket árván, eljövök hozzátok" (Jn 14,18).

Itt hagyott minket, mégsem maradtunk árván. Vigasztalónk elment, mégsem vagyunk vigasztalanok. Az a vigaszunk, hogy Ő visszajön, és ez a vigasz elegendő ahhoz, hogy megerősítsen bennünket hosszúnak tűnő távolléte alatt. Krisztus már úton van hozzánk; azt mondta: "Bizony, hamar eljövök" (Jel 22,20); (sietve) már közeledik felénk. Azt mondja: "Eljövök! - és jövetelét semmi nem akadályozhatja meg, semmi nem késleltetheti még egy negyed órával sem. Külön hangsúlyozza: "Eljövök hozzátok", és ez így is lesz. Ő közvetlenül népéhez és népéértfog eljönni. Ez adjon vigasztalást, amíg szenvedünk, mert még nem jöttel a várva várt Vőlegény. Mikor nem érezzük jelenlétének vidámító erejét, bánkódunk ugyan, de nem eshetünk úgy kétségbe, mintha nem lenne reménységünk. Urunk szempillantásnyi búsulásában, rövid időre elrejtőzött előlünk, de majd visszatér szeretete teljességével. Bizonyos értelemben elhagyott bennünket, de csak látszólag. Amikor elment, zálogot hagyott hátra, hogy vissza fog térni. Ó, Uram, jöjj hamar! Nincs értelme és tartalma földi életünknek, ha te nem vagy itt. Vágyakozunk fényes orcád után. Mikor jössz el újra? Bizonyosak vagyunk abban, hogy egyszer csak visszatérsz. Siess hozzánk sasszárnyakon! Ó Urunk, Istenünk! Ámen.

C. H. Spurgeon "Isten ígéreteinek tárháza" c. könyvéből

Ő ingyen ajándékozott mindent
Ma 2014. február 3. hétfő, Balázs napja van.

Aki tulajdon Fiát nem kímélte, hanem mindnyájunkért odaadta, hogyne ajándékozna nekünk vele együtt mindent?" (Róma 8,32).

Alakjában nem, de tartalmában ez is igéret. Sőt, több ígéret ötvözete. Rubintok, smaragdok és gyémántok koszorúja arany foglalatban. Olyan kérdés ez, amelyet sohasem lehet úgy megválaszolni, hogy az nekünk bármilyen szívbéli aggodalmat okozzon. Mit tagadhatna meg tőlünk Isten, miután már nekünk adta Jézus Krisztust? Amire csak a menny és a föld között valóban szükségünk van, azt mind megadja nekünk. Hiszen ha adakozó jóságának határa lenne, nem adta volna oda tulajdon Fiát értünk.

Mire van szükségem a mai napon? Csak kérnem kell. Kérhetem komolyan, de nem szabad erőszakoskodnom, és valamit kelletlen ajándékként kicsikarnom az Úrtól, hiszen Ő önként szeretne megajándékozni, önként adta Fiát is értünk. Nyilván senki sem mert volna ilyen nagy ajándékot kérni tőle. Túlságosan vakmerő kívánság lett volna. Ő önként adta Egyszülöttjét. Én lelkem, ezek után ne bíznál a mennyei Atyában, hogy Ő vele együtt mindent" neked ad? Ha erőszakoskodni kellene a Mindenhatóval, szegényes imádságod mit sem érne. Szeretete azonban úgy buzog, mint valami ki nem apadó forrás. és bőségesen eláraszt mindazzal, amire valóban szükséged van.

C. H. Spurgeon "Isten ígéreteinek tárháza" c. könyvéből

Növekedés
Ma 2014. február 2. vasárnap, Karolina napja van.

Úgy ugrándoztok majd, mint a hizlalóból kiszabadult borjak" (Mal 3,20).

Amikor kisüt a nap, a betegek elhagyják szobáikat és kimennek friss levegőt szívni. Amikor a napsütés elhozza a tavaszt és a nyarat, a jószág elhagyja istállóját és magasabban fekvő havasi legelőket keres. Így van ez velünk is. Amikor élő hitben közösségünk lesz az Úrral, mi is elhagyjuk a kétségbeesés sötét mélységeit és kimegyünk a szent bizalom tágas mezőire. Felmászunk az öröm hegyeire, és ott friss mennyei táplálékot találunk, nem olyant, mint a testi emberek földi száraztakarmánya".

Kiszabadulni" és örömmel ugrándozni": ez kettős ígéret. Én lelkem, vágyakozzál mindkét áldás után! Miért maradnál rabságban? Kelj fel és járj-kelj szabadon! Jézus Krisztus azt mondta, hogy az ő juhai bejárnak és kijárnak, és legelőt találnak. Indulj hát, és táplálkozz a határtalan szeretet dús legelőin!

Miért maradnál kisded a kegyelemben? Növekedjél! A fiatal borjak gyorsan nőnek, ha gondosan táplálják őket. Hogyne növekedne a te hited is, aki Megváltód kitűnő gondoskodásában részesülsz. Növekedj hát a kegyelemben, és Urad és Megváltód ismeretében! Ne maradj szűkös viszonyok között a hit dolgában, sem pedig satnyán! Hiszen már fölragyogott az igazság napja számodra is. Felelj sugarai hívó szavára, ahogy a fák is rügyezni kezdenek a napsugár hatására! Nyisd meg szívedet, növekedjél fel szeretetben mindenestől őhozzá, aki a fej, a Krisztus" (Ef 4,15).

C. H. Spurgeon "Isten ígéreteinek tárháza" c. könyvéből

Soha ne ess kétségbe!"
Ma 2014. február 1. szombat, Ignác napja van.

De fölragyog majd az igazság napja számotokra, akik nevemet félitek, és sugarai gyógyulást hoznak" (Mal 3,20).

Ez a prófécia részben már beteljesedett dicsőséges Urunk első eljövetelekor, egészen második eljövetelekor fog beteljesedni, de mint ígéret valóra válhat a mindennapjainkban is. Sötét az eged, kedves olvasóm? Még az éjszaka feketesége is sűrűsödik körülötted? Ne ess ezért kétségbe; hiszen felkél újra a nap! Amikor az éjszaka a legsötétebb, akkor van legközelebb a hajnal. Az éjszaka elmúlik, a nappal pedig már egészen közel van" (Róma 13,12).

A fölkelő nap nem a közönséges nap lesz, hanem "az igazság napja", amelynek minden sugara szentség. Azért jön, hogy megvidámítson minket, igazság és irgalom útján jön, de még szabadításunk érdekében sem törli el a törvény érvényét. Jézus Krisztus kijelenti Isten szentségét és szeretetét. Ha tehát eljön szabadulásunk, az valóságos lesz, mert igazság szerint való.

Csak egy dologban kell megvizsgálnunk magunkat: Féljük-e valóban az Úr nevét? Tiszteljük-e az élő Istent, és az Ő útján járunk-e? Ha ez így van, akkor az éjszaka már nem tart soká a számunkra, és ha elérkezik a reggel, lelkünk minden betegsége és szomorúsága egyszer s mindenkorra elmúlik; fény, meleg, öröm és tiszta látás lesz a részünk, és ezt lelki betegségünkből és nyomorúságunkból való gyógyulás követi majd. Felragyogott már nekünk Krisztus napvilága? Akkor üljünk ki fényére! Elrejtette arcát előlünk? Akkor várjuk, amíg felragyog a számunkra! Mert amilyen bizonyos a napkelte, olyan biztos az is, hogy "fel fog ragyogni azoknak, akik nevét félik".

C. H. Spurgeon "Isten ígéreteinek tárháza" c. könyvéből

 A magyarországi jogok tulajdonosa és a kiadásért felel az
Evangéliumi Kiadó és Iratmisszió