Sorsfordító döntések – 2.
Jellemfejlődés - igen vagy nem?
Nágocs, 2009. október 31..
„...hallgatta őt (Pált) a Krisztusban való hit felől” (Csel. 24,24)
Bevezetés
„Jó pap is holtig tanul.” Hangsúlyozom, a jó pap, és csak akkor, ha akar. Milyen lehet még? „Az eszes ember más kárán, a bolond a sajátjáén sem tanul” – tartja egy másik mondás. Lehet választani, lehet dönteni, „eszes” vagy „bolond” emberek szeretnénk lenni. Örömmel mondhatom, kedves olvasó, hogy a döntés a te kezedben van.
Egyszer Ábrahám felé az Úr különleges kérést fogalmazott meg: „Én a mindenható Isten vagyok, járj énelőttem, és légy tökéletes.” (1Móz 17,1) Meglepő mondat. Pál apostol jómódú családból származott, sok iskolába járt. Mégis az Élettől tanult meg egy fontos tulajdonságot. Mi is az? Van nekünk ilyen tulajdonságunk? „Nem hogy az én szűkölködésem-re nézve szólnék; mert én megtanultam, hogy azokban, amelyekben va-gyok, megelégedett legyek.” (Fil 4,11) Például a megelégedettség is dön-tésünk kérdése. Találkoztunk folyton elégedetlen emberekkel, szívesen vagyunk a közelükben?Istennek van számodra szóló személyes ígérete arra, hogy segít boldogan élni, lesznek barátaink, lesz társunk az élet feladataiban, küzdelmeiben, és olyan úton szeretne vezetni, amelynek nincs vége, örökké tartó boldog életre. „Bölccsé teszlek és meg-tanítlak téged az útra, amelyen járj; szemeimmel tanácsol téged.” (Zsolt 32,8)
Félix, aki érdeklődik jellemének fejlődéséről
Pál apostol az i. sz. I. században Félix római helytartó elé kerül, mert a zsidó szadduceusok pártja bevádolta őt. Félix éppen hallgatja az apostol történetét, védekezését. Pált értelmes, megnyerő embernek látja. A történet olvasása közben figyeljük, milyen döntéseket hoz a helytartó, és ez milyen hatással lehet életére. „Sok esztendő múlva pedig eljöttem, hogy az én népemnek alamizsnát hozzak és áldozatokat. Ezek közben találtak engem megtisztulva a templomban, nem sokasággal, sem pedig háborúságtámasztásban, némely Ázsiából való zsidók. Kiknek ide kellett volna te elődbe jönni és vádolni, ha valami panaszuk volna ellenem. Avagy ezek magok mondják meg, vajon találtak-e bennem valami hamis cselekedetet, mikor én a tanács előtt álltam. Hacsak ez egy szó tekintetében nem, melyet közöttük állva kiáltottam, hogy: A halottak feltámadása felől vádoltatom én tőletek e mai napon. Mikor pedig ezeket hallotta Félix, elhalasztotta dolgukat, mivelhogy tüzetesebb tudomása volt e szerzet dolgai felől, és monda: Mikor Lisias ezredes alájön, dönteni fogok ügyetekben. És megparancsolta a századosnak, hogy Pált őrizzék, de enyhébb fogságban legyen, és senkit ne tiltsanak el az övéi közül attól, hogy szolgáljon néki, vagy hozzá menjen.” (Csel. 24,17–23)
Félix tájékozott volt a vádolók pártjáról. Pál feljelentését nem tartotta igazságosnak. A szadduceusokról pár gondolatot olvassunk a HAAG lexikonból: „Jézus idejében főleg a farizeusok voltak hatással a népre; a szadduceusok alig szerepelnek az evangéliumokban, de akkor is jelentős szerepet töltöttek be. Először is azért, mert a főpapok közülük kerültek ki, és szoros kapcsolatban álltak velük, másodszor abból következően, hogy jobban tudtak alkalmazkodni a rómaiakhoz és jobb kapcsolatban voltak velük, mint ellenfeleik. Minthogy a néppel kevésbé érintkeztek, első pillanatra úgy látszik, mintha nem kerültek volna annyi összeütközésbe Jézussal, mint a farizeusok; pedig ők is épp úgy gyűlölték Jézust. Az evangéliumok szerint Jézussal főleg működése vége felé helyezkedtek szembe, s végül a szadduceus Kajafás erőszakolta ki Jézus halálos ítéletét. A tanítványokat is üldözték.” (HAAG LEXIKON, r. a szadduceusok szócikkből)
Mindezek hátterén jó reménységgel tekinthetünk Félixre, de bennünk feszül a kérdés, Kinek fog hinni, kinek az oldalára áll? Megvédi az apostolt, elfogadja esetleg a kereszténységet és személyes megváltójául Jézust? Ha ezt teszi, akkor a mennyben vezetett Élet könyvébe is bekerülhet a neve. Nagy a tét, sorfordító döntés előtt áll a római helytartó? Hogyan dönt, hogyan döntenél, kedves Olvasó?
„Egynéhány nap múlva pedig Félix megjelenvén feleségével Drusillával egybe, ki zsidó asszony volt, maga elé hívatta Pált, és hallgatta őt a Krisztusban való hit felől. Mikor pedig ő igazságról, önmegtartóztatás-ról és az eljövendő ítéletről szólt, megrémülve monda Félix: Mostan eredj el; de mikor alkalmatosságom lesz, magamhoz hivatlak téged. Egyszer-smind pedig azt is reményli, hogy Pál pénzt ad néki, hogy őt szabadon bocsássa: ezért gyakrabban is magához hivatván őt, beszélgetett véle. Mikor pedig két esztendő elmúlt, Félix utóda Porcius Festus lett; és a zsidóknak kedveskedni akarván Félix, Pált fogságban hagyta.” (Csel. 24,24–27)
Félix elszalasztotta a jó, a helyes választás lehetőségét. A nem döntése felért a rossz döntéssel, így sem jellemében, sem jövője sorsában nem fejlődött, lelkiismerete is elhallgatott. Ha minket Isten hasonló helyzetben lát, sokféle módszerrel próbálkozik, hogy helyes döntéseket hozzunk, hogy megváltozunk, rossz tulajdonságainktól megváljunk. Azonban sohasem kötelez bennünket arra, hogy építő, lelki nyugalmat adó döntéseket hozzunk. Ezt szemlélteti a Jeremiástól idézett igeszakasz: „Uram! a te szemeid avagy nem a hűségre néznek-e? Megverted őket, de nem bánkódtak; tönkre tetted őket, de nem akarják felvenni a dorgálást; orcáik keményebbekké lettek a kősziklánál; nem akartak megtérni. Én pedig ezt mondtam: Bizony szerencsétlenek ezek, mert nem ismerik az Úrnak útját, Istenüknek ítéletét! Elmegyek azért a főemberekhez, és beszélek velük; hiszen ők ismerik az Úrnak útját, Istenüknek ítéletét! Ámde ők törték össze egyetemlegesen az igát, és tépték le a köteleket!” (Jer 5,3–5)
Népszerűtlen, de életmentő döntés
Hallatlan örömet jelent az Istennek, ha merünk a többségi véleménnyel szemben jó döntéseket hozni, Isten tanácsait, kéréseit teljesíteni. Így pár sor erejéig tekintsünk bele Noé életébe: „Monda azért Isten Noénak: Minden testnek vége elérkezett előttem, mivelhogy a föld erőszakoskodással telt meg általuk: és íme elvesztem őket a földdel egybe. Csinálj magadnak bárkát gófer fából, rekesztékeket csinálj a bárkában, és szurkozd meg belől és kívül szurokkal… Én pedig, íme özönvizet hozok a földre, hogy elveszessek minden testet, amelyben élő lélek van az ég alatt; valami a földön van, elvész. De te veled szövetséget kötök, és bemész a bárkába, te és a te fiaid, feleséged és a te fiaidnak feleségei teveled. És minden élőből, s minden testből, mindenből kettőt-kettőt vígy be a bárkába, hogy veled együtt életben maradjanak: hímek és nős-tények legyenek… Te pedig szerezz magadnak mindenféle eledelt, mely megehető, és takarítsd be magadhoz, hogy neked is, azoknak is legyen eledelül. És úgy cselekedett Noé, amint parancsolta néki Isten, mindent akképpen cselekedett.” (1Móz 6,13–22) És életben maradt. Mondhatta volna Noé: „Uram, ki fognak nevetni, senki nem fog komolyan venni, soha nem építettem ilyen nagy dolgot, ki fog segíteni nekem, hiszen téged már senki sem vesz komolyan…” Nem keresett kifogást. Döntést hozott. Felépítette a bárkát, élelmet gyűjtött, élete és családja az Isten kezének védelmét élvezte, és túlélve az özönvizet, az örök élet várományosa: „Hit által tisztelte Istent Noé, mikor megintetvén a még nem látott dolgok felől, háznépe megtartásá-ra bárkát készített, amely által kárhoztatta e világot és a hitből való igaz-ságnak örökösévé lett.” (Zsid 11,7)
Lezárás
Félix vagy Noé? Félix, aki nem döntött, elveszett örök élete, és Pál apostol kivégzéséhez is hozzájárult azzal, hogy a többségnek kívánt kedveskedni. Noé a népszerűtlen utat választva hatalmas tapasztalatra tett szert. Túlélt egy világkatasztrófát családjával együtt. Közelről érezte a Teremtő és Fenntartó kezének védelmét. „És a világ elmúlik, és annak kívánsága is; de aki az Isten akaratát cselekszi, megmarad örökké.” (1Ján. 2,17)
„Valaki azért hallja én tőlem e beszédeket, és megcselekszi azokat, hasonlítom azt a bölcs emberhez, aki a kősziklára építette az ő házát: És ömlött az eső, és eljött az árvíz, és fújtak a szelek, és beleütköztek abba a házba; de nem dőlt össze: mert a kősziklára építtetett. És valaki hallja én tőlem e beszédeket, és nem cselekszi meg azokat, hasonlatos lesz a bolond emberhez, aki a fövényre építette házát: És ömlött az eső, és eljött az árvíz, és fújtak a szelek, és beleütköztek abba a házba; és összeomlott: és nagy lett annak romlása.” (Mát. 7,24–27)
A témavázlat pdf formátumban ide kattintva letölthető.
Gondolatok
Vissza az igehirdetések oldalra.
Vissza a főoldalra.
Napi áhitatok itt.
Sorsfordítró döntések (sorozat)
1. Ítélethozatal
2. Jellemfejlődés: Igen vagy nem? - itt áll.
3. Engedelmesség vagy kockázatvállalás?
4. Ki lesz a barátod?
5. Felelősségvállalás: Igen vagy nem?
6. Készség a tanulásra
7. Gyűjtögetés vagy becsületesség?
8.Bizakodás vagy szorongás?
9. Felelősség vagy kényelem?
10. Megbántódás vagy belátás?
11. Megfelelés vagy szeretet
