Tapasztalatok a Gondviselővel
Tartalom
2013-01-20: Heti öt órám beosztása egy napra
2013-02-28: Szájsebészet és ének-zene tanítás
2010 tavasza: Elmaradt barátnőzés
2004-12-09: Rendőrökkel ajándékvásárlás helyett
2013-01-20: Heti öt órám beosztása egy napra
16. éve tanítok falusi általános iskolában főként ének-zenét, de nem volt olyan tantárgy, amit eddig már helyettesítés okán nem tanítottam volna néhány óra erejéig. A legrégebbi tanítónak számítok. Mindenki, aki most ottani munkatársam, később érkezett kedves munkahelyét elfoglalni. Annyira szeretek tanítani, hogy két évre ki is léptem gyermekvédelmi vezetői munkakörömből, hogy napközit vezethessek. Emellett ezekben az években rendszeresen tanítottam testnevelést, és hét fiatal osztályfőnöke is lehettem.
A 2012/2013-as tanév második félévében heti 5 órában dolgozom a nágocsi, illetve az andocsi iskolában. Négy intézmény igazgatási, irányítási teendőire kell odafigyelnem, férj vagyok, családjára odafigyelni vágyó háromgyermekes családapa, hétvégi igehirdető, alkalmankénti szabadidő-szervező, karvezető, sérült fiatal gondnoka, élelmezési beszerző, és a Keresztény Advent közösség vezetésének tanácsadója. Mindezen feladatok mellett igen előnyös lenne, ha egy napon tarthatom meg az iskolában mind az öt órát, más napjaim nem lennének megszakítva iskolai tanítással. Mivel közel vannak az iskolák, nem szerettem volna ezért „harcolni”, sőt nyitott voltam arra, hogy több napra kerüljenek ezek a tanórák – annak is van előnye, hiszen többször találkozom azokkal a kollégáimmal, akiket szeretek, és akiknek az életében előbb-utóbb vágyom arra, hogy a teremtő jó Istennel megbékéljenek, és Országába velem együtt eljussanak.
Először úgy nézett ki, hogy szerdán és csütörtökön – két napon fogok tanítani, kettő óra szerdán, három csütörtökön. A nágocsi igazgatónő felajánlotta, ha tudok jobb megoldást, akkor ajánljak. A mágneses tábla előtt álltunk némileg tanácstalanul, és akkor feltűnt neki egy lehetőség, hogyan is lehetne megoldani, hogy csütörtökre kerüljön a nágocsi szerdai tanítási órám. Máris megoldódott, hogy a negyedik óráig csütörtökön Nágocson tanítok, de még ott maradt a szerdai hatodik órám Andocson. Egy nappal a tényleges óra előtt, tehát kedden, felhív az andocsi iskola igazgatója, és óvatosan felteszi a kérdést: mi lenne akkor, ha csütörtökön jönnék ötödik órában, jó lenne-e az nekem. Annyira elcsodálkoztam ezen a lehetőségen, hogy éppen az lenne nekem jó. Hiszen a szünetben átérek az andocsi nyolcadikosokhoz médiaismeret órára, és akkor nem kell a többi napon munkámat megszakítani a tanításért. Meglepetésemet nem palástoltam a telefonhívásban, és az igazgató mellett levő helyettes kérdezte hallhatóan, hogy jó neki? Igen. Hát igen, Hogyne lenne jó. Köszönöm Uram, hogy annyi személyt és annyi eseményt fordítasz úgy javamra, hogy eközben mások is örülhetnek. Ilyen lesz a te Országodban is!
2013-02-28: Szájsebészet és ének-zene tanítás
Négy évig halasztottam, hogy két alsó bölcsességfogamat kiműtsék. Nem fájtak, nem fájnak. Azonban az előttük levő fogaknak oldalról erősen nekinőttek, ráadásul ferdén. Az előtte álló fogak el is kezdtek romlani. Ahhoz, hogy javítani lehessen őket, ki kell húzzák a bölcsességfogakat, de azokat csak feltárás után lehet eltávolítani, hogy az előtte levő fogak ne sérüljenek tovább.
Az első műtéten túl is estem. Minden szövődmény nélkülinek látszik gyógyulnom, de egy hétig igen nehezemre esett a beszéd, nem hogy énekeljek, és ének-zenét tanítsak, főként nem kamaszosztályokban. Az első műtét utáni varratszedésen kérdezte a doktor úr, hogy mikor 
jönnék legközelebb. Eredetileg a két műtét között három hetet hagytunk volna, de késztetést éreztem, hogy hozzuk előrébb a második műtétet. Eredetileg hétfői napokon terveztem a műtéteket és rá egy hétre a varratszedéseket, de most a keddet is felajánlotta kiváló orvosom, és délután három órában meg is egyeztünk.
Lakóhelyünktől 90 km-re választottam ezt az orvost, mert nagyon megbízható és igen gyakorlott. „Arany keze van.” Amint hazaértem, azon kezdtem el töprengeni, hogyan fogok én a műtét után két nappal médiaismeretet és ének-zenét tanítani. Azt tűnt elsőszámú megoldásnak, hogy majd több fájdalomcsillapítót veszek be, és inkább zenét hallgatok az osztályokkal, mint hogy rendesen tanítsak. Nem szeretek másoknak kellemetlenséget okozni helyettesítésem miatt. Kevesen is vagyunk, mindenki leterhelt.
Az első varratszedés utáni reggelen igen esett az eső. Sajnáltam a zord napon iskolába esernyőztetni a gyerekeket, mire beértek volna, igen eláztak volna. Elhatároztam, hogy elviszem őket. A nagyobbik lányomat pedig kiviszem az iskolabuszhoz. Igen ám, de a busz már elment, így nem volt más választásunk, minthogy együtt menjünk az andocsi suliba. Útközben elhatároztam, hogy óracserét vetnék föl, hátha megoldható lenne, hogy a második műtét előtti héten két órát tartsak meg, a műtét hetében pedig egyet sem. Az ötletem nem valósulhatott meg, mert akivel cserélni gondoltam, nem tudta vállalni. Egyszerre két osztályban, két helyszínen nem tudott volna tanítani.
Az igazgató ajánlotta, hogy beszéljek az osztályfőnökkel, hátha meg lehetne oldani valahogy azt az óracserét. De kedves kollégám csak második órától kezdett, én pedig igyekeztem volna vissza a munkahelyemre, hiszen nyolckor magam is szeretem elkezdeni a műszakot. Ahogy lemondtam az óracsere lehetőségéről, illetve telefonon próbáltam volna egyeztetni, a bejárati ajtónál összefutok a nyolcadikosok osztályfőnökével. Pár perc alatt meg is beszéltük, hogy ezen a héten két médiaismeretet tartok, a jövő héten pedig eggyel több testnevelés órájuk lesz a gyerekeknek. Igen jó volt így, mivel az egymáshoz közeli órákon le tudtunk zárni egy anyagrészt, és a dolgozatot is meg tudták írni tanítványaim. A műtét után már legalább egy órával kevesebb.
De még maradtak a nágocsi énekóráim alsó és felső tagozatra is. Mindezt a műtét után két nappal kell megtartanom. Aznap este megcsörget egyik nágocsi pedagógus kollégám, hogy szeretne segítséget kérni. Nyitott ember vagyok, segítek, amiben tudok, de mondtam neki, hogy rövidesen következik a második kellemetlen műtétem. Kolléganőm azt mondta, hogy a műtét hetében kellene helyettesítenem, ha nekem is megfelel. Hétfőn három órát kellene bent lennem az iskolában, és csütörtökön bejönne helyettem, énekelne az osztályokkal. Gyorsan kellett követnem a jó Isten szervezését. A hétfőre gondolt műtétemet már néhány órája keddre szerveztük, így hétfői szabad munkaidő beosztásom megengedi, hogy helyettesítsem a kollégámat. Csütörtökön az órákat vissza is tudja adni, tehát a nágocsi énekóráimat sem kell megtartanom. Mindezt úgy, hogy ezért én nem tettem semmit. Hiszek a Gondviselésben. Továbbra is hihetek Isten sokszori gondviselésében.
Köszönöm Uram neked, hogy így gondot viselsz apró életemről, és köszönöm a kollégáimnak a pozitív hozzáállást és segítséget.
Amikor kevés a szülő tekintélye helyes kérései elfogadtatásához gyermekei életében
Ötödik osztályos leányunk iskola után más településen osztálytársához szeretett volna elmenni látogatóba. Barátnőjét személyesen még nem ismertük, a szülői értekezleten merült fel a neve egy problémás kérdésben. Mivel nyitottak vagyunk baráti kapcsolatok ápolásában, ezért két feltételhez kötöttük a kiruccanást. Hozza el a szülők telefonszámát, hogy egyeztethessünk velük, vagy jöjjön haza az iskolából, és együtt elmegyünk meglátogatni osztálytársa családját, azután ott maradhat egy-két órára. Leányunk kész helyzet elé állítva a szülők telefonszáma nélkül megszervezte, hogy ott marad barátnőjénél, mi pedig aznap nem tudtuk őt elvinni a látogatásra.
Nem szeretnénk, hogy félelemből fogadjon szót gyermekünk. Együttműködve, és mind emellett következetesen elfogadott szabályokhoz alkalmazkodva működjön családunk. Lányunkat elengedtem iskolába, hogy majd csak este hatra ér haza, akkor áll neki vacsora után a másnapra való készülésnek, de belül éreztem, hogy szülői kérésünkön túl szükség van a Gondviselőre, aki megérteti lányunkkal, hogy az általunk adott felelős szabályok medrében éljen. Imádkoztunk. A Gondviselés - mások véletlennek mondanák - úgy rendelte, hogy az osztálytárs lebetegedett és így a látogatás elmaradt. Természetesen szeretnénk, hogy megismerjük lányunk barátnőjét közelebbről is, és az egész családot, de legyen ennek szép és felelős rendje.
Rendőrökkel ajándékvásárlás helyett
Egy 16 éves fiútól többször kérték nevelőszülei, hogy keresse a békességet barátaival,
kerülje a bűnözés felé ösztönző barátokat, elégedjen meg a havi 4000 Ft zsebpénzzel, ne üzleteljen, ne nyúljon más tulajdonához. Kéréseik a vártnál kevesebb eredménnyel kecsegtettek. A nevelőszülők elkeseredtek. Sem a jutalmazás, sem a büntetés nem ért célt.
A nevelőapa 30. születésnapja alkalmából feleségével Kaposvárra családi kirándulást tervezett. Nagyfiukkal a Plázához egyztettek találkozót. Ő is szeretett volna karácsonyra vásárolni, ezért a család együtt töltötte volna a délutánt. Nagy fiukat nem találták a megbeszélt helyen, vártak, azután végigjárták a Plázát, és fél óra múlva sem találkozhattak. A szülők szomorúan indultak haza.
A legény csak estére ért haza. Attól tartva, hogy el kell költöznie újdonsült nevelőszüleitől - hisz hasonló ügyei miatt került ki előző nevelőcsaládjából - alig merte elmondani, hogy elkapták a rendőrök. Egy haverjával telefont rabolt. Ritka gyorsasággal, és meglepő szervezettséggel került a rendőrség kezére. Hasonló esetben esélytelennek tartanák a bizonyíthatóságot. A feljelentés, illetve a nyomozás folyamán vallomást kellett tennie a karácsonyi ajándékvásárlás helyett. A nevelőszülők megtapasztalhatták azt, hogy ahol a nevelési hatá(s/r)unk véget ér, oda Isten - sokan mondanák, hogy a véletlen - keze még elér. Ezután hosszabb ideig igyekezett a fiú megbecsülni magát, kerülni ezt az életmódot.
