2013 áprilisában lehetőségünk adódott három éjszakára kedvezményesen faházat foglalni Szombathely üdülőövezetében, a Tópart Kempingben. Elérkezett a Nyári szünet, és útra is kelhettünk. Hétfő estefelé érkeztünk a szálláshelyünkre egy rövid vacsora-vásárlás után. A két szobás (öt fő) zuhanyzós kis faházat belakva, vacsora után indultunk egy kis városi sétára a gyerekekkel. Nagyon szépen felújították, kiépítették Vas megye "fővárosának" sétáló utcáit. A június vége is igazi nyári estével ajándékozott meg. Másnapra kipihenten ébredtünk, és a nagyobb lányokkal viszonylag korán lesétáltunk a tópartra, mivel előző este kedvet kaptunk arra, hogy futással adjunk egy kis energiát immunrendszerünknek. Lányaim egy kört futva-sétálva megtettek mellettem, a következő körrel inkább megvártak. A többi reggellen bíztattak, időt mértek, amit azért sikerült is javítanom.

Kedden a futással frissített napon reggeli után Magdi lányunkat először idegen városban a helyi buszra tettük (5-6 megálló), hogy a ballagási pénzéből még vásárolhasson magának ruhát az előző este kinézett kirakatból. Új telefonja vele volt, ha elakadna, kérhessen tőlünk is segítséget, de elvártuk tőle, hogy szóban a járókelőkkel kommunikáljon visszatérése érdekében. Bogocskámmal, Nátival és Angéla lányunkkal meglátogattuk a kemping közelében épített Kalandvárost. A pénztárcánkon kívül azért a gyerekek is jót kalandoztak. Örültük a mosolyuknak. Ebédre a közeli pizzázóba mentünk, oda már visszaérkezett Magdi lányunk is. Ügyesen megoldotta a belvárosi utazását, vásárlását. A megrendelt pizzák kifogtak rajtunk, elcsomagoltattuk a maradékot, amiből bőségesen megvacsoráztunk, a végét a másnapi reggel "tüntette el" általunk.

A szerdai reggeli előtt szintén megfutottam köreimet a tó körül, nagyon is jól esett az irodai munkától és ellustulástól elhagyott izmaimnak. Fél tíz körül a család a közeli Holdfény Liget kalandparkba indult. Talán ez a nap, amiről nem is lehet igazán írni. Oda el kell menni. Látni kell, amint a nagyobb lányok küzdenek az általuk esetleg könnyűnek ítélt kihívásokkal, akadályokkal, és nem lehet visszafordulni. Öröm látni, ahogyan olykor ügyetlen mozgású 2. osztályos kisfiúnk a bátorságvizsgán csillagos ötösre vizsgázik, mivel kis segítséggel a felnőtteknek tervezett legelső pályán is végigmegy. Amint sok egészságügyi nehézséggel terhelt feleségem beül az óriás hintába, vagy éppen Magdi lányunk megtalálja a kölcsönzött qwadjával az összes lehető fatuskót - kiváltképp, hogy nincs hátramenet ezeken a terepjárműveken. A kis gőzös a helyi erdőből kitermelt tűzifával végigzötyögött csak velünk az erdőben. Elfáradtunk, a végén azért még kiprobáltuk az óriásbuborékot is meg a mezitlábas élményösvényt. Este nem kellett a gyerekeket és magunkat se mesével altatni.

A csütörtök reggeli futás és összecsomagolás után ismét bejártuk a belvárost, nosztalgiáztunk egy keveset, és indultunk tovább Eplénybe, gondolván, hogy egy kicsit majd libegőzünk, de ehelyett a hegy lábánál az autós piknik ebéd takarékosabb megoldása nyerte el a díjat. Egy embert se láttunk a szezonban valószínűleg zsúfolásig megtelt üdülőhelyen. A Bakony másik csodája, a cuha-völgyi séta, majd Bakonyszentlászló, nagyobb lányaink első 3-4 iskolás évének helyszíne, végül korábbi első 9-10 évük nevelkedési helyszíne volt az úticélunk. A 'Szentlászlói iskolában az igazgató és volt osztályfőnök kollégáink nagy örömmel és szeretettel fogadtak. Bár látogatásunk teljesen váratlan volt, de sokat jelentett nekik is az, hogy Magdi és Angi oly sok megpróbáltatás után céltudatosan és biztonságos szeretetben gyarapszik, fejlődik. Lányaink édesanyja is nagy szeretettel fogadott Fenyőfőn. E bakonyi kis gyöngyszem-falu igen értékes vidék. Jó volt látni, hogy az édesanya kertje csodálatosan rendben van, új élettársával szerény kis otthonukból eljárnak dolgozni, ha nem is tudják maguk felnevelni leányaikat. Késő estére járt mire visszaértünk otthonunkba és éves emlékeink méltó sorába illeszkedhetnek az alábbi képek is.

Nem írtam a strandról, a csónakázásról és még egy-két dolgoról, a beszélgetésekről, a temetőről, ahol lányaink édesapja nyugszik...