Családi gyermeknap
Jeli arborétum, Bögöte, étterem, Somló hegy

2014. május 25-e vasárnap. Ragyogó napsütés. Kényelmes reggeli után imával indultunk neki az élmény dúsnak ígérkező programunknak. E napon emlékeztünk meg drága feleségem közeli születésnapjáról is. A két nagykamasz leány jó kedvvel, békességgel foglalta el helyét kiskamasz testvér mellett az autó hátsó ülésén. Negyed 12-kor vettük meg kétórai autózás után a családi belépőjegyet. És nem hiába. Gyönyörű és különleges csoda a Vas megyei arborétum rododendron virágainak illata, változatossága. E botanikus kert már nem első ízben bűvöli el gyermekeinket és bennünket sem.

Fél kettő tájban indultunk tovább a 8-as főútón Veszprém irányába. A feleségemmel már egyszer kipróbált bögötei Patyi Étterem szinte zsúfolásig tele volt érkezésünk pillanatában. A dohányzó részből a belső terembe érve éppen egyetlen ötfős szabad asztal állt, talán éppen ránk várt. A diétás mennyiségben tálalt ízletes ebéd után úgy döntöttünk, hogy a desszertet nem itt, hanem majd később egy fagyi erejéig máshol fogyasztjuk el.

Napunk legizgalmasabb kihívása helyszínére érve keletről borulni kezdett. Számomra megszokott, hogy a Dunántúlon a tőlem keletre észlelt felhőből mi nem ázunk meg, hiszen az eső általában nyugat, északnyugat felől érkezik. Azért vannak kivételek, mint ahogyan ez velünk is megtörtént. A Somló hegyi Margit kápolnáig sétáltunk fel a hegy lábától kövezett úton. De látva, hogy rövidesen bőrig ázhatunk, gyorsléptekben visszatértem autónkhoz, hogy családom ne ázzon el. Felhoztam a kocsit idáig. Aki azonban engem ismer, egy hegy derekánál nagyon nehéz kimondanom azt, hogy eddig jutottunk, képes vagyok kockázatvállalás árán is a hegy tetejéig küzdeni. Vajon szemerkélő esőben ki indul velem? Ráadásul esőre sajnos nem is készültünk. Feleségem becsületére válik az eddigi hegymászás is. Kiskamasz fiam, és középső lányunk a villámokkal, égzengéssel szintén a biztonságosabb utat választotta – marad a gépkocsiban. Mondhatni, hogy meglepetésemre a 15 és fél éves nagylányom vállalta, hogy félretéve többször tőle megszokott széleskörű aktivitáskerülését, vállalkozik a hegy meredekebb és nehezebben járható szakaszának bejárására. Indulásunk pillanataiban érte el a hegy lábát a lendületes esőcella, és a hegy tetején is nagycseppekben esett. Ahogyan haladtunk felfelé, abban a sávban voltunk, ahol inkább csak szitált. Ha nem indulunk el a Margit kápolnától, ott bőrig ázunk, de ahogyan haladtunk, mindig ott jártunk, ahol kevésbé esett, inkább csak szemerkélt. A Szent István Kilátóhoz érve azonban mégis úgy döntöttunk, hogy a Somló hegy meghódítását nem sajátítjuk ki magunknak. Bevárjuk családunk többi tagját is, hogy amikor jobb idő lesz, velük is visszatérjünk ide. Felajánlottam nagylányomnak, hogy veszek neki a kilátóban jégkrémet, de azt mondta, hogy inkább megvárja, míg a többiekkel fogyaszthatja el az ebéd végén beígért desszertet. Hát nem megható! Mire visszaértünk a család nagyobbik feléhez, már alig esett, de látszott a földön, hogy nagy zuhéból maradtunk ki.

Zárásul meglátogattuk a Bakonyi Kalandpark bejáratát, megálltunk Veszprémben egy kis vacsorát venni, és a gyermekeink ettek egy kis fagyit. Hazafelé és otthon sem kellett álomba ringatni őket.