Az üdülés áldás lehet, ha mindeközben őszintén becsüljük, szeretjük egymást. A hétköznapok taposómalmából megpihenni indultunk feleségemmel kettesben ötnapos kiruccanásunkra. Péntek délután fél öt volt, mire mindhárom gyermekünk eljuthatott olyan barát-családokhoz, akikre örömmel és biztonsággal bíztuk rá őket.  

Első megállónk egy kedves inárcsi kétgyermekes család volt. Az édesanyát hajadon korában készítettem felnőtt keresztségre, majd férjével való megismerkedésük és eljegyzésük után megkértek házassági felkészítésre és házasságkötésük alkalmából igehirdetésre is. Nagy öröm volt otthonukban velük találkozni. Értelmes kisgyermekeikkel játszhattunk, foglalkoztunk velük. Szombaton a ráckevei imaházban hirdettem igét, majd délután Inárcson ebédeltünk, sétáltunk a helyi tájvédelmi körzetben.

Estére érkeztünk több lendületes esőzónán áthaladva Gyöngyös-Mátrafüreden keresztül Parádsasvárra. Itt már jó egy hónappal korábban foglaltunk igen kedvezményes szállást három éjszakára. Vasárnap innen látogattuk meg a ködbe rejtőzött Kékestetőt. Ez után elutaztunk Gyöngyösre, hogy kipróbáljuk a két kisvasút-program lehetőséget, hiszen gyermekeinkkel is szeretnénk a nyár végén visszatérni e tájra. Estére még maradt egy kis időnk a Mátra Kemping és Sástó körüli sétára. Hétfőn országunk másik igen magas pontját, Galyatetőt látogattuk meg. A napsütés mellett láthattuk a múlt heti vihar okozta károkat.

A hegyi kirándulás után nem találtuk a rövidebb erdei utat Salgótarján irányába, következő úti célunkhoz. Egy zsáktelepülésre tévedtünk, ahol a buszmegállóban próbáltam érdeklődni, segítséget kérni. Az idősebb hölgy készséges volt, de turistaként sajnos nem tudott segíteni, csak a panziójában kapott térképet tudta megmutatni. Közben kiderült, hogy két hónapja műtötték, és társaival indult egy rövid túrára, azonban nagyon rosszul lett, visszafordult. A buszra további két órát kellett volna várnia. Felajánlottuk neki, hogy elvisszük szállására, és ha kell, segítünk neki, amiben fontosnak tartja. De még mindig nem tudtuk, merre tovább, hogy ne utazzunk feleslegesen újabb 20-30 km-t. Ráadásul késésben voltunk. Időre utaztunk Nógrád megye székhelyére. Az idős hölgy szálása közelében betértünk a helyi kisboltba, ahol pontosan útba tudtak igazítani bennünket.

Késésünkből sokat lefaragtunk így, és meglátogattuk alapítványunk két kis családi napközijét. Még meleg ebéd is maradt részünkre. Itt a Csimpilimpiben is a kisgyermekgondozók főznek a csemetékre. Délután egy kedves barátcsaládot látogattunk meg Dorogházán. Jó volt látni az otthon nyugalmát, a szülők és gyermekek közötti szeretetkapcsolatot. Áldás volt közös imádsággal visszatérni szállásunkra.

Az idő gyorsan telt, de a Mátrába annyi bepillantást nyertünk eközben, hogy érdemes visszajönni ide gyermekeinkkel is. Kedd reggel Recsk, Eger irányába hagytuk el parádsasvári szállásunkat. Egerszalókon voltunk már 2010-ben kisfiunkkal hármasban. Az ottani tervezett sétából gyógyfürdőzés is lett. Éppen felújítás volt a fürdőben, kedvezményes belépővel frissítettük magunkat, vérkeringésünket. Nem kis kihívás kétfokos vízben kavicsokon sétálni. A fürdőzés után Szentendre felé vettük az irányt. Egy autós vendéglői megállás után estére értünk öcsémékhez. Ő három éve költözött haza megözvegyül édesanyánkhoz. Azóta kedves feleségével és anyukámmal nagy erőfeszítésekkel úrrá lesznek a „majd jó lesz még valamire” című mindent összegyűjtő örökséget bölcsen kezelni. Egyszerűbben most éppen az udvar füvesített kertjének, teraszának rendezésében munkálkodtak. Örülök, hogy egy rövid időre besegíthettem nekik. Feleségem pedig eközben „babázhatott” egyéves unokaöcsémmel.

Már hiányoztak gyermekeink. Családi bevásárlás után igyekeztünk hazafelé, hogy még az iskolában érhessük őket. Estére meghívtak kedves nyugdíjas pedagógus kollégáim tanyájukra cseresznyézi ajándékba. Jó az Úr, hálásak vagyunk a kikapcsolódásért, üdülésért, feltöltődésért.