Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 

Kedves Látogatóm!

Kép 2006 tavaszán szülők köre programok szervezéséhez beszélgetésvázlatokat, illetve egy tanulmányt írtam. A címe: Az önuralom (m)értéke. A tanulmányt folytatni szeretném a közeljövőben. A füzet kitér a konfliktuskezelésre is, melynek tartamát itt az oldalon is olvashatod. A tanulmány bevezetését és első fejezetét Word fájlban itt letöltheted.

A tanulmány interneten keresztül is megrendelhető a BIK Könyvkiadónál. Telefon: +36203796020, Email: bik@bibliakiado.hu

__________________________________________

Igazságos konfliktuskezelés, egyenesség,
bocsánatkérés és megbocsátás

Régi mondás: „Ahol dolgoznak, ott hibázhatnak is.” Ahol önző emberi természettel született emberek élnek, ott konfliktusok is keletkeznek. Ezek a konfliktusok feloldhatóak, rendezhetőek. Vannak, akik inkább hallgatnak, vagy talán félelemből erre kényszerülnek.
A kényelemszeretet, esetleg a tartós boldog emberi kapcsolatra való „igénytelenség” is melegágya lehet a problémakezelés halogatásának. Végül sajnos meg kell említeni a velünk született dacra, önérzetességre való hajlamot, amely komoly akadálya lehet annak, hogy feszült helyzetek korrekt feloldásának kezdeményezői legyünk.
Családon belül és kívül a kezeletlen konfliktusok minden emberi kapcsolatot zilálttá és szeszélyessé tesznek, elvész a megbecsülés, a tisztelet, a szeretet, a melegség.
Pál leveleiben a konfliktusokról, azok egyenes kezelési módjáról így ír: „Elszenvedvén egymást és megbocsátván kölcsönösen egymásnak, ha valakinek valaki ellen panasza volna; miképpen a Krisztus is megbocsátott néktek, akképpen ti is.” (Kol 3,13) Terry Gillen így nyilatkozik a konfliktusokról: „A nézetek különbsége nem jelent problémát. Sőt, gyakran nagyon is hasznos! A problémát valójában az jelenti, ahogyan a véleménykülönbségeket igyekeznek feloldani és a konfliktusokat rendezni.” (www.medical-tribune.hu)
Kedves olvasó! Szeretném jelezni, hogy az alábbi felsorolás átgondolása türelmet igényel, de eddigi életem folyamán arról győződtem meg, hogy sokunk segítségére lehet néhány gyakorlati tanács a konfliktuskezelés területén.

A konfliktuskezelés alapjai:

• Tisztázzam azt a kérdést, hogy valóban vágyom-e a jelenlegi konfliktus megoldására, a békés fejlődésre, akár lemondás árán is.
• Tisztában vagyok vele, hogy és is – akár tudtomon kívül – megbánthatom társamat, vagy neveltetésem, beállítódásom következtében másként gondolkodhatok.
• Lehetnek „idegesítő” tulajdonságaim, eltérhet életvezetési gyakorlatom.
• Legyek képes és nyitott a velem kapcsolatos probléma, vagy vélt probléma meghallgatására, szükség esetén elfogadására.
• Mielőtt visszautasítanám a kritikát, nézzek bátran azzal szembe, akár aludjak is rá egyet-kettőt. Ha nem igaz, kár azon bosszankodnom, ha igaz, akkor pedig érdemes változtatnom, hiszen akkor „leszek több”.
• Legyek kész és képes változtatni. Ha erre nem lenne szükségem, akkor tökéletes lennék.
• Személyekkel kapcsolatos problémáimról elsősorban lelkiismeretemmel és azon keresztül Istennel beszélgessek. Fogalmazzam meg a problémámat imádságban úgy, ahogyan azt társamnak is el szeretném mondani.
• Kérjem Gondviselőm segítségét abban, hogy egyenesen a konfliktus másik szereplőjével tudjak beszélgetni.
• Győződjek meg arról, hogy a nehézségről való beszélgetés idején kifejezéseimet érti-e a másik, ugyanarra gondol-e, mint én.
• Ha félelmeim vannak egy-egy konfliktus felvállalásában, annak mihamarabbi rendezésében, akkor kérdezzem meg magamtól, hogy: „Mit veszíthetek, mit nyerhetek a kezdeményezéssel?” Fogalmazzam meg, hogy mitől tartok, félek-e, miért tartok az egyenes beszédtől.
• Hajlamosak vagyunk arra, hogy feszültségünk és problémánk esetén másról beszéljünk, mint a problémáink valós oka. Ilyenkor a tünetekről egész kis viták, sajnos veszekedések is kialakulhatnak. Ha ellenben a másik fél tudná a valós problémát, máris segítségünkre siethetne. Például:
Ok: Munkahelyi sérelem. Emberünk lehangoltan és keserű kedvvel érkezik; a társára, gyermekeire, vagy munkájukra tesz kritikai megjegyzés.
Változtatás: Beszélni kell a munkahelyi konfliktusról, vagy Istenre bízni annak lerendezését, megbocsátani, és a családban, osztályban belső nyugalmat sugározni.
• Ha megfélemlített helyzetben vagyok (és ezért inkább a bonyodalomba való beletörődést, esetleg a másokkal való megbeszélést választom), imádságos szívvel keressek olyan imádkozó társat, aki segít a konfliktus feloldásában és a változásokban.
• A másik feszültsége láttán keressük meg, illetve győződjünk meg arról, hogy problémájának valós oka kerül-e felszínre.
• Óvakodjunk attól, hogy szeretteink tartsanak vagy akár féljenek tőlünk felvetéseik gyakori elutasítása miatt.

A konfliktuskezelés kulcsmondatai:

• „Szeretnék egy kis időt szánni a kapcsolatunkról való beszélgetésre. Egy-egy területen lelkiismeret-furdalásom van. Talán tudnál segíteni.”
• „A múltkor valamit félreérthettél/érthettem, talán meg is bántottalak. Tudnál rám egy kis időt szánni?”
• „Úgy érzem, hogy az utóbbi időben fölényesebben viszonyulsz hozzám. Valamit rosszul tettem?”

A konfliktuskezelés kezdetén tekintettel, testtartással – de akár szóval is – biztosítsuk társunkat a megoldási vágyunkról, arról, hogy készek vagyunk az ő gondolataival, érveivel szóba állni, azt megfontolni, talán készek vagyunk belátásra is.
• „Szeretnélek pontosabban megérteni, mert nem látom tisztán, hogy (…) kérdésről hogyan gondolkodsz.”
• „Szeretném elmondani, hogy adott esetről (…) a pontos véleményem, kérlek hallgass meg és légy türelemmel hozzám.”
A nézőpontok elhangzása idején tanúsítsunk türelmet, értő figyelmet, legyünk készek arra, hogy megismételjük az elhangzott álláspontot.
• „Ha jól értettem, erre és erre gondoltál, (…) ez az álláspontod, ezt mondtad volna, így cselekednél, cselekedtél volna.”
• „Megengeded, hogy visszamondjam azt, amit eddig elmondtál? Nem vagyok biztos benne, hogy jól értettem.”

Sokszor bizonyos kifejezések alatt mást értünk, mást gondolunk. Érdemes meggyőződni arról, hogy társunk mit ért adott kifejezések alatt.
A véleménykülönbség mértéke szerint hasznosak lehetnek a következő mondatok:
• „Azt gondolom, hogy ma ebben a kérdésben nem tudunk megegyezni. Térjünk vissza rá (…időpont). Addig újra gondoljuk az elhangzottakat.”
• „Szívesen fogadnád, ha e kérdésben kérnénk külső segítséget?”
• „Nem látom, hogy miben kellene változnom, és ne haragudj, de most úgy érzem, hogy nem tudsz meggyőzni. Imádkozzunk együtt és adjunk időt egymásnak, hiszen egymás iránti szeretetünket ez a probléma nem csorbíthatja.”

Ha a lehetősége adott egy-egy konfliktus lerendezésének, bátorítsuk egymást arra, hogy legközelebb is a mihamarabbi átbeszélgetését válasszuk azoknak kérdéseknek, amelyben nem látunk tisztán, nem gondolkodunk, értünk egyféleképpen.
• „Jólesett, hogy szántál erre a kérdésre/rám egy kis időt.”
• „Sokat tanultam ez előző percekben.”
• „Nem is ismerlek igazán. Többször meg foglak hallgatni.”
• „Ne haragudj, de azt hiszem, alaposan félreértettelek.”
• „Legközelebb igyekszem a belső problémáimból többet megosztani veled, így nem leszek félreérthető.”
• „Akkor miben is állapodjunk meg?”
• „Megpróbálok változtatni, kérlek, légy türelemmel hozzám.”

Mindannyiunknak szüksége van a megbocsátásra, ha esetleg ezt eddig nem tapasztaltuk, akkor a jövőben fogjuk. A konfliktuskezelés előszobája a nagylelkűség, de beljebb kell haladnunk a belső szobáig, ahol a tiszta szívből mondott bocsánatkéréssel és megbocsátással találkozunk. Lélekemelő eddig eljutni.

Végül meg kell jegyeznünk, hogy kialakulhatnak olyan élethelyzetek, ahol a két fél már nem tudja egymással egyenesen rendezni nézeteltérését, komolyabb feszültségeit. Itt nagy szükség lehet a konfliktuskezelésben gyakorlott társ/szakember segítségére. Azonban családunk és azon kívüli emberi kapcsolataink minden terén törekedjünk a szeretetteljes légkör megőrzésére és visszaállítására.